A Gála este 7 órakor kezdődött. Mielőtt felöltöztem volna, megcsináltam a hajam, és feltettem egy kis sminket. Nem vittem túlzásba, de azért tettem fel egy kicsit. A hajam loknikban omlottak a hátamra és a vállamra. Úgy beszéltük meg, hogy fél 7-kor találkozunk a hallban és onnan megyünk a Gála helyszínére, ami a Monacoi Nemzeti Színházban lesz. A színház nagy aulájában lesznek kiállítva az autók. Kíváncsi vagyok, hogyan oldják meg, hogy minden oda férjen. Ahogy végeztem mindennel betettem pár dolgot a táskámba és már mentem is lefelé Robhoz. Ahogy leértem Rob szája tátva maradt a látványtól.
- Huh…nagyon csinos vagy! – majd átkarolta a derekam és adott egy puszit az arcomra. – Indulhatunk Hercegnő?
- Ne hívj Hercegnőnek! De amúgy igen, indulhatunk
Kimentünk az autóhoz, amit most kivételesen az egyik szerelő vezetett.
- Mi van Taylor, felcsaptál sofőrnek? – mondtam nevetve
- Fel…de ez nektek nagyon sokba fog kerülni! Mikor jöjjek értetek? – mondta miközben a visszapillantóba mosolygott ránk.
- Majd felhívlak Taylor!
- Rendben. Úgyis iszogatnak a többiek…én meg…én meg mint sofőr koplalok. Jöttök egy ivós estével!
- Rendben Taylor…én állom a te fogyasztásod, ha letudsz inni az asztal alá! – mondtam röhögve már.
- Menni fog Hercegnő…menni fog! – kacsintott a visszapillantóba. – Na hát akkor Hölgyem és Uram – itt kicsit azért elhúzta a száját – megérkeztünk!
Kiszállt és kinyitotta az én oldalamon az ajtót, a kezét nyújtotta én pedig illedelmesen elfogadtam és kiszálltam az autóból. Rob is kikászálódott, és miután megigazította az öltönyét a karját nyújtotta. Belekaroltam, és figyelmes lettem valamire.
- Taylor figyelj már picit! – szóltam oda neki
- Igen? – fordult felém, mintha tényleg a sofőröm lenne.
- Neked luxus az ünneplő? – néztem rajta végig.
- Most miért? Van rajtam öltöny ahogy egy jó sofőrhöz illik. – húzta ki magát
- Igen…meg fehér sportcipő! – mondtam nevetve.
- Jéézusom Taylor…Ki vagy rúgva! – mondta röhögve Rob.
- Igen? Ki vagyok rúgva? Akkor majd haza jössz ahogy akarsz! Haliet haza viszem te meg sétálsz! – mondta ő is nevetve – Na, jól van, menjetek! Érezzétek magatokat jól!
- Köszi! Te meg ne morogj, hogy nem ihatsz! – kacsintottam rá
Miután elköszöntünk Taylortól bementünk. Egy szervező várt minket az ajtóban, megadtuk a nevünket, és megkért minket, hogy várjunk egy picit. Majd hallottuk a nevünket.
- Nagy örömömre szolgál, hogy bemutassam Önöknek Halie Smith-t és Robert Godwin-t! – ahogy kimondták a nevünket vastaps közepette vonultunk be a terembe.
- Gyönyörű vagy! – suttogta Rob a fülembe
- Te sem vagy alul öltözve. – mosolyogtam rá.
Miután elült a taps oda mentünk a csapat többi tagjához a svédasztalhoz. Vettünk egy-egy tányért és ettünk picit miközben beszélgettünk. Majd ismét a konferancé hangja zavarta meg a beszélgetést.
- Hölgyeim és Uraim, hadd mutassam be Önöknek a Paddockban csak ’Doki’-ként ismert Dr. Klaus Draeger-t, és a Red Bull csapat másik pilótáját, Kimi Räikönnent, akik egy gyönyörű hölgy kíséretében érkeztek a mai Gála estre. A hölgy személyébe a GP2-es kategória magyar éllovasát köszönthetjük köreinkben, Ágnes Milborrow.
Ahogy kimondták Kimi nevét a hideg futkosott a hátamon. Nem azért mert nem örültem neki, hanem, mert azóta, tényleg nem láttam, mióta összevesztünk. Oda jöttek hozzánk, hisz elég feltűnően ott álltunk.
- Sziasztok! – köszönt Doki azonnal.
- Szia Doki! – öleltem meg és adtam neki egy puszit. – és Kimi… - mondtam halkabban, de látszólag nagyon jól érezte magát a ’hölggyel’.
Miközben beszélgettünk, megérkezett Virág és Sebi. Ők is oda gyűltek körénk, így már mint egy kis család beszélgettünk és ettünk tovább. Miközben mi jól elvoltunk, Kimi néha néha odahajolt a lányhoz, és valamit suttogott a fülébe amivel láthatólag örömet okozott neki. Nekem pedig sok sok pohár pezsgőt.
- És, hogy megy a GP2 Ági? Már ha szólíthatlak így. – jegyeztem meg kicsit gúnyosan.
- Köszönöm szépen, jól. Eddig úgy néz ki, hogy megnyerem a kategóriát papíron. De addig még van pár futam. Maradjunk annyiban, hogy félig már a kezemben van a trófea. – mondta elégedetten.
- Aham…tök jó.
- Halie! Figyelj, beszélhetünk? – kérdezte Christian, ahogy abba hagytam a hümmögést.
- Igen persze. Mond mit szeretnél? – mondtam miközben ő már maga elé mutatott és elindultunk egy üresebb tér felé.
- Minden rendben van? Valahogy olyan furának tünsz…
- Te hogy éreznéd magad, ha közölnék, hogy egy vérömleny van az agyadba? – kérdeztem tőle mosolyogva. – Illetve ha az állítólagos pasid beavanzsálna egy ilyen …..
- Halie ne fejezd be a mondatod. Eleget ittál máról!
- Nem érdekel Christian. Elegem van ebből a monoton hülyeségből. Csak a pontok, meg a kocsi meg minden. Erről szól az életem már nem tudom mióta. Kezdek belefáradni…itt az ideje, hogy végre berúgjak rendesen! – mondtam ezt már tényleg egy kicsit ittasan.
- Jó Halie! Megbeszéljük holnap. Rendben?
- Rendben. – vágtam be a durcát.
Visszamentünk a csapathoz, és én végig mosolyogtam és dühöngtem magamba. Majd egy ismét Kimi és Ági összebújásnál teljesen elkapott az ideg és olyat tettem, amit nem kellett volna. Autó nézegetés közben, oda adtam a pezsgőm Robnak és beszálltam az autóba és mint aki nem ismer se Istent se embert kihajtottam a Monacoi Nemzeti Színház üveg ajtaján. A nagy csörömpölést követően láttam mindenki az ajtók felé fordul és meghűlve nézi, ahogy száguldom kifelé. A csalódottság könnyei mosták az arcom. Nem csináltam mást csak törölgettem a könnyeim, és nyomtam a gázpedált. Éreztem a felszabadultságot, hogy végre megtettem azt amit soha nem tehettem meg mióta a Forma 1-be kerültem.
Majd egyszer arra lettem figyelmes, hogy Virágék Mercedes-ével valaki száguld utánam. Áthajtottam megannyi piros lámpán, felvertem az autó hangjával a környék csendjét. Mindenki szájtátva nézett az elszáguldó autóm után. Míg csaknem, ismét Murphy törvénye alapján egy park kellős közepére csúszva defektet kaptam.
Kivágódtam az autóból és a fejem lehajtva fogva ültem le a park egyik szegélyére. Sebastian jött utánam.
- Ezt neked akartam adni. – majd felém nyújtott egy aprócska kis trófeát. – Ezt az első gokartos győzelmemkor szereztem. Amikor még nem voltak kötöttségek, amikor még önfeledten tudtam versenyezni. Amikor még nem vártak el tőlem eredményt. Magamnak versenyeztem, nem másnak. Most is magamnak versenyzek....attól függetlenül, hogy van mögöttem több 100 ember és szponzor akik elvárják, hogy nekik versenyezzek. Ez akkor működik jól, ha magadnak is és a csapatnak is verseznyzel.
Ezek közben én néma csendben voltam és sírtam. Több ember megállt körülöttünk, hiszen elég feltűnő látványt nyújtottunk. A lámpa fényében megállt versenyautó és mi ketten Sebivel a parkban. Már Christian is megérkezett de Sebi intett így nem jött oda hozzánk.
- Míg nem teszed magadban helyre a dolgokat, addig a pályán is mindig hibázni fogsz. Amíg a pályán kívűl nincs rendben minden, a pályán se leszel 100%...Mit akartál ezzel a manőverrel elérni? Hogy kirúgjanak? Nem fognak kirúgni megsúgom. Kap a csapat egy pár ezres büntetést, és ennyi…kész…és te ugyanúgy ott leszel a rajtrácson, mint eddig.
Nekem csak potyogtak a könnyeim. A szavai elérték nálam a teljes könnyáradatot, így Sebihez bújva sírtam magam. A következő percben ahogy feleszméltem már ott volt mellettem Virág is. A hátam simogatta miközben visszakísértek az autójukhoz. Visszavittek a hotelba, ahol már Rob várt rám. Ledobtam a kezembe szorongatott magas sarkút a sarokba egy laza és nőies mozdulattal, majd ruhástól az ágyba estem. Ahogy ott feküdtem, nyitott szemmel és kémleltem az eget, Rob kezdte el a hátam simogatni. Hallottam, hogy beszél hozzám, de nem voltam hajlandó felfogni a mondatait. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejembe. Mindenen gondolkoztam, amerre csak csapongott az agyam. Már azon filóztam, hogy másnap autóba kell ülnöm. Vagyis nem lenne szabad, de én autóba fogok ülni. Nem érdekel. A saját magam ura vagyok. Nem tudom, hogyan fog reagálni a szervezetem erre az útra, de nem is érdekel.
- Alkoholba próbáltam folytani a dühöm, de rá kellett jönnöm, hogy tud úszni…
- Végre. Azt hittem soha nem fogsz megszólalni…. –mosolyodott el Rob erre a mondatomra.
Erre én már nem is mondtam semmit, csak összekuporodtam, és a lábára hajtottam a fejem. Ő pedig csak cirógatott.
- Amúgy lenne itt számodra valami. – majd a zsebébe nyúlt és átadott egy levelet.
„Fa: az a szemét akiről valószínű már nem is akarsz tudni
Címzett: az a nő akiről az a szemét még akar tudni
Tárgy: …nyalás azért, hogy még akarj tudni arról a szemétről
Szia!
Hát elég nehéz így leírni egyes dolgokat, de most megpróbálom. Arról van szó, hogy szeretlek. Tudom, hogy ocsmány szemétként viselkedtem veled, de hidd el, hogy nem úgy gondoltam, mint ahogyan az lejött. Ágival semmi közünk egymáshoz. Maximum annyi, hogy egy csapatfőnökünk volt a GP2-es osztályban. Tudom elég hihetetlen, de tényleg csak ennyi közös van bennünk. Nagyon szeretnélek már látni, és szeretném, ha meghívhatnálak egy kávéra akár a hotelban akár egy másik helyen, ha megfelel. Mindenre képes vagyok érted, csak légy velem!! Üzenj Robbal, ha esetleg kitörölted volna a számom…amit végülis megértek, mert nem illendően viselkedtem veled.
Ha válaszra méltatsz, azt előre is nagyon köszönöm. Ha nem…hát akkor levelem hiába való volt, és megérdemlem amit a Sorstól kaptam.
Szeretettel: K.”
Elő kotorva a telefonom a táskámból írtam egy üzentet neki…
„Holnap a Motorhome-ba reggel 8-kor. Ne késs! H.”
Nem telt bele pár perc és jött is a válasz….
„Ha addigra sikerül begipszelniük, akkor teljes mértékben. Éberen és gőzölgő kávéval várlak. (És akár egy cigi is belefér…) K.
A mai este az volt, amikor olyan apróbb információkra, mint a „Miért kell begipszelni téged?”, kérdéseket nem voltam hajlandó feltenni egy másik személynek.
Miután lefürödtem, eldőltem az ágyamon aludni, Rob is szépen visszahúzódott Taylorral közös szobájába, és reggelig úgy aludtam, mint a bunda. (Ez nem volt nehéz az elfogyasztott alkohol mennyiség után.)
