4. Fejezet

Teljesen kétségbe esetten egyenesedtem fel a kanapén. Nem törődve azzal, hogy igazán rosszul érzem magam a tegnapi alkohol mennyiség után. Csak meredtem magam elé a kávéval a kezembe és próbáltam a tegnapi esti eseményeket felszínre erőltetni, de sehogy sem sikerült.

- Minden rendben Halie? – kérdezte Eduardo, kicsit kétségbe esett hangon

- Nem! Nincs minden rendben! Itt keltél a kanapémon, kiszívott nyakkal. Valószínűleg én lehettem az aki kiszívta a nyakad!! Nincs minden rendben!!! – kezdtem el vele szinte kiabálni. Tudom, hogy nem tehet róla, de kezdtem elég ideges lenni.

Mi van, ha több is történt köztünk csak nem emlékszem rá?! Kirohantam a fürdőbe és kétségbeesetten, kezdtem el vizslatni a nyakam környékét, hogy vajon rajtam van e valamilyen árulkodó jel a tegnap estéről. Megfordultam a tükörbe, és szabályos karmolás nyomok voltak a derekamon.

- Úristen!! Miért van az, hogy nem akarom tudni, hogy azok, hogy kerültek oda?!

Ordibáltam a fürdőből most már. Teljesen kétségbe voltam esve. Lefeküdtem Eduardoval?! Na neeee. A fürdőből kopogásra lettem figyelmes, majd arra, hogy nyílik a szobaajtó.

- Halie? – kérdezte egy ismerős hang.

- A fürdőbe. Azt hiszem nincs jó kedve igazán!

- Rendben!

Hallottam, hogy valaki közelít a fürdőhöz. Majd kopog.

- Ki vagy? – kérdeztem egyre idegesebben

- Ki más?! A te óvó bácsid, Kimi! – válaszolta mosolyogva.

- Hagyjál békén. Pont te nem hiányzol most.

- Hááááát, jól van. Bár tudnék választ adni a kérdéseidre. De ha nem…akkor nem! Mentem! Pá

- Neeeeeeeeeeeeeeee!!! Maradj! Mesélj! – vágtattam ki a fürdőből és fogtam meg a csuklóját.

- Na mi van?! Most akkor mégse hagyjalak békén? – kérdezte gúnyosan. - Gondoltam áthozom a képeket a tegnap estéről!

Ez az. Legalább lesz miről felidézni a tegnap este történteket. Ekkora már a kezembe voltak a képek, és mohón nyitottam ki a borítékot. Kimi arcán egy teljes mosoly terült el. Ekkor már sejtettem valamit, csak nem voltam benne biztos. Elkezdtem lapozgatni a képeket. Eduardo nyakfoltjára már megtaláltam a választ. Elég részegen az ember csinál baromságokat. Mint példának okául Heikki aki megharapta Eduardo nyakát. Nyak kiszívás kipipálva. De az én derekamra a válasz hol van? A sok kép közül, körülbelül a vége felé erre is megtaláltam a választ. Elesetem és lehorzsoltam magam egy asztalnál. Már kezdtem megnyugodni, de több kompromittáló képet nem igazán találtam magamról.

- Te szemét!!!! – ordibáltam Kimivel aki persze ettől nem igazán hatódott meg csak röhögött.

- Igen. Szokták mondani. De maradjunk, ha lehet a Kiminél, azt jobban szeretem.

- Hogy került az ÉN szobámba, az ÉN kanapémra Eduardo?

- Nem akartuk, hogy félrészegen botorkáljon a szállodájába szegény. És úgy gondoltuk, nálad jó helye lesz.

- Remélem büszke vagy magadra! – és kitessékeltem az ajtón és rácsaptam.

Ekkora aljas embert. Csak addig addig szívat, míg egyszer véletlen visszakapja, és akkor leshet. Úgy döntöttem, hogy ha ő így akkor én is. Így elkezdtem magamba, elrendezni, hogy miként fogja visszakapni a fiatal úr.

Miután Eduardo, összeszedte a holmiját a szobámból, ami miért is ne véletlen szét volt dobálva, elindult az ő csapatuk lakrészébe. Én pedig egyedül maradtam, és próbáltam kiheverni a tegnap estét és a ma reggelt.

*

Miután elmentem Halietől, benéztem Sebastianhoz.

- Na? Mi volt? Kiakadt? – kérdezte somolyogva

- Egy kicsit…kicsit nagyon! – mondtam picit büszkén

- Jó. De egy ideig állítsd le magad. Elég durvákat kapott most.

- Majd folytatom a pályán! – kacsintottam rá cinkosan.

Lassan neki fogtam összepakolni, hiszen ma már megyünk tovább, Malajziába, hogy ismét egy iszonyatosan unalmas versenyen vegyek részt. Az egész műveletet a tegnap estéről maradt, kupi nehezítette. Legszívesebben ilyenkor visszahívnám a kedves csapattagokat, hogy pakoljanak össze. De nem vagyok ilyen, így inkább a sok kicsiből egy nagyot csinálok. Hagyok elegendő pénzt az asztalon és egy bocsánatkérő levélkét a takarító személyzetnek. A Száguldó Cirkusz nagy része ezen a napon utazik Malajziába, így kicsit feltömörültünk a hotel halljában. Aki tegnap részt vett a bulin, mindenkin napszemüveg volt. Ne hogy csorba essen a jó kisfiús imidzsükön. Nekem volt a legjobb helyzetem. Rólam tudják, hogy néha iszok egy kicsit. Én magabiztosan lépkedtem ki a hotel elé, ahol már őrjöngő tömeg várt. Lent volt már Halie is, de valamiért nem igazán akart kijönni. Bedobtam a cuccom a kocsiba, és visszamentem érte.

- Mi a baj kislány? – kérdeztem tőle

- Semmi, semmi! – nézett szét zavartan.

- Félsz? Figyelj, mindenki örülni fog kint neked. – próbáltam vigasztalni, de valahogy nem mehetett túl meggyőzően.

- De hát nem is ismernek!! – mondta kétségbe esve.

- Ne, hogy azt hidd! Na, gyere.

Elindult előttem, persze én nem mentem vele, csak a kezébe nyomtam egy filctollat, és kitoltam a Hotel elé. Mindenki kiabált, neki, és a nevét harsogták. És nem csak kiscsajok, hanem srácok is. Mire kiértünk Jaime, Lewis, Jenson már kint volt.

- Sziasztok! – köszöntek ránk.

- Hello srácok! – köszöntem vissza

- Na Jégember, te nem osztogatsz?

- Én? Isten őrizz…majd következőleg.

Halie is élvezte a végére a dolgot. Láthatólag megnyugodott. Bár egyre darabosabban írta alá a nevét egy olyan 20 autogramm kártya után. Miután mindenki végzett, elindultunk. Haliet is mi vittük ki a reptérre. Mi a Red Bull külön gépével mentünk Malajziába. Így kényelmesebb is volt, és nem voltunk lerohanva. Én legalábbis személy szerint.

* Malajzia *

2 órát utaztunk. Halievel egymás mellett ültünk, de nem igazán beszélgettünk. Elég pocsékul nézett ki. Lehet, hogy a tegnap esti italozás kicsit kikészítette.

Miután megérkeztünk, elfoglaltuk a lakosztályainkat, és mindenki átadta magát a pihenésnek. Holnaptól ismét indul a hajtás.

„Holnap csapatmegbeszélés reggel 10-kor! Ne késs! Christian”

Érkezett meg az SMS-e a csapatfőnöknek. Úgy nem szerettem az ilyeneket. Átbeszélni a pálya felosztását, kritikus pontokat, zászlójelzéseket, szabályismereti minimumvizsga, pálya bejárás. Csak a nyűg van szerdán. És akkor még nem is beszéltünk a sajtó által igényelt PR rendezvényekről.

Reggel elég nyúzottnak éreztem magam, így úgy gondoltam, hogy nem muszáj bemennem csapatmegbeszélésre. Fordultam egyet az ágyamba, és aludtam volna tovább, ha Christi, nem töri rám az ajtót.

- Kifelé az ágyból! – förmedt rám mérgesen

- Neked is jó reggelt! – feltápászkodtam, elmásztam a konyháig és főztem egy kávét.

Egy boxerba felpattantam a konyhapultra és elkezdtem elszürcsölgetni a kávém.

- Kimi. Haladj légy szíves. Csapatmegbeszélés…Rémlik esetleg?!

- Jól van Christi, nyugi. Ezt a kávét még megiszom és rohanok is amerre csak parancsolod! – tettem hozzá kicsit morcosan, hiszen utálom, mikor irányít.

- A héten mentek Halievel fotózkodni. Promó anyag kell az idényre. Friss képek. Autogramm kártyáknak. Ilyesmik. A többit majd megbeszéljük.

- Oké! Na felkapok valamit és mehetünk. Mert inkább ott leszek, minthogy szembesüljek azzal, hogy megint mindent a nyakamra szerveztél.

- Utálj Bébi! Ez van!

- Utállak is! – tettem hozzá mosolyogva és megöleltem.

10-re pontosan Horner irodájába voltam. Meg is dicsért, hogy milyen ügyesen oda értem. De letörtem csak annyival, hogy ne szokjon hozzá.

Majd elkezdte Christian a heti okítást, és ismertetni, hogy ki mikor hol lesz, és mit csinál.

- Kimi! Délután mész pálya –és szabályismereti minimumvizsgát írni, Benhez. Reméljük, hogy most a pályaismeretit nem poénkodod el. Holnap délután mész Halievel karöltve, fényképezésre. Promó anyagoknak.

- Halie! Neked is pálya – és szabályismereti vizsga, Kimi után. Promós dolgok. – majd folytatta.

- A kiosztott papírokon láthatjátok a Maláj pálya rajzát. Megbeszélünk minden lehetőséget. Ideális ívtől kezdve mindent.

- És most jön az a rész, hogy az öreg rókák leléphetnek, pelenkások maradnak?

- Igen Kimi! És akkor te is maradsz! – mosolyodott el Christian – átépítettek egy kanyart, így azt te sem ismered. Ezáltal változott az ideális ívre fordulás, és a pálya törése is.

- Tehát akkor kezdjünk bele…

A délután folyamán szimulátoroztunk. Az új kanyart illetően. Én 2x törtem össze az autóm benne.

- A fenéért kellett nekik ilyen furára építeni. Ránézésből befelé dől, de mire odaérsz pont a kigyorsításnál addigra kifelé. Nem is lehet ráfordulni rendesen. – puffogtam magamba miközben magam mellé dobtam a bukósisakot.

- Kimi! Rá lehet fordulni. Nézd Haliet, hogyan megy át rajta.

Na, szép. Ha már valami kicsit jobban megy a kis csitrinek, én vagyok a béna.

Miután végeztünk a délutáni pályaismereti és szabályismereti vizsgával, mindenki visszavonult a kis szobájába.

*

Kicsit büszkén vonultam vissza a lakosztályomba, mivel én elég jól vizsgáztam a szimulátoros pályaismeretin. Kimi nem tudta bevenni az új kanyart. Én megmutattam, hogy mégse vagyok olyan béna mint hiszi.

Lefürödtem, majd lefeküdtem az ágyba, picit pihenni, mire megszólalt a telefonom. Eduardo volt az.

- Szia! Mizujs? – szóltam bele a telefonba

- Szia Halie! Arra gondoltam, hogy a reggeli dolgok kiengeszteléseként elmehetnénk a városba enni egy sütit, vagy akár egy fagyit! Mit szólsz?

- Őőőő nekem ma már semmi dolgom. Úgyhogy mehetünk, elfogadom a meghívást!

- Akkor olyan 15 perc múlva lent a hallba?

- Rendben! Addigra lent leszek.

Van 15 percem elkészülni. Ez nőként egy kicsit nagy feladat. Nem cicomázom túl magam, mert alapból sem az én stílusom. Felkaptam egy Red Bull-os feszülősebb toppot, egy farmer rövidnadrággal, és most kivételesen, hogy kicsit nőnek érezzem magam, egy kisebb magassarkúval. Felkaptam a táskám, beledobáltam a dolgaim és már mentem is Eduardo elé a hallba.

3. Fejezet

Alecet az időmérő ideje után nem is láttam. Már kezdett nagyon gyanúsnak tűnni így megkerestem Hornert, hát, ha tudja, hogy merre lehet. Hiszen nélküle nem igazán tudok semmit sem csinálni az autóval.
- Szia Christian! Nem tudod, merre van Alec?
- Kirugtam!
- Tessék? Hogy hogy? Miért?
- Mert adatokat adott át a Toro Rossónak! Nem tűröm meg a csapaton belül a spicliket. Egyelőre Guillaume-el fogsz dolgozni. De kerítünk neked egy mérnököt.
- Rendben! – vettem tudomásul szomorúan. Nem hittem volna el soha Alec-ről, hogy kémkedik.
Amint beszéltem Hornerrel, úgy gondoltam lefekszem pihenni, hisz holnap sokkal fárasztóbb napom lesz, mint ma volt. Első Forma 1-es futam. Kicsit hihetetlen még mindig, hogy itt vagyok és nem valahol a GP2-ben próbálgatom a szárnyaim. Este 6 környékén ébredtem fel, és egy üzenet várt a telefonomon.
„Szia! Amint elérhető vagy kérlek, hívj fel! Andy”
Amint felfogtam, hogy ki és mit szeretne, azonnal felhívtam.
- Szia Andy! Mond mi a probléma!
- Szia Halie! Lesz egy interjúd holnap futam után. Kimivel egyaránt. Az Auto Motor und Sporttól jön egy riporter hozzátok!
- Értem. Hány órától?
- Fél 6-tól. Kifogás nincs!
- Oké! Értem! Jössz kajálni?
- Persze. Akkor 5 perc múlva az étterem előtt.
- Rendben!
Ahogy letettem a telefont, felkaptam magamra egy rövidnadrágot és egy pólót, ami persze civil volt.
- Szia Kislány! – ölelt meg Andy már lent az étterem előtt.
- Szia Andy!
- Mi a helyzet? Hogy vagy? Szokod a helyzetet?
- Hát…nagyjából. Rá kellett, jönnöm, hogy kemény menet ez a Forma 1.
- És még milyen kemény lesz évközbe! – szólalt meg a hátam mögül Heikki. – Mentek vagy jöttök?
- Jövünk! – válaszoltam mosolygósan
- Akkor csatlakozhatok?
- Persze! – feleltem teljes nyugalommal
Vacsora közben sokat beszélgettünk, és már nem éreztem annyira magam egyedül. Beszélgettünk, nevetgéltünk és ez valamennyire oldotta a hangulatom.
- Este nincs kedved holnap filmezni? – kérdezte Heikki. – Úgyis csak kedden indulunk tovább. Na?
- Hát...tőlem! Ki jön még? – kérdeztem érdeklődően
- Jenson, Lewis, Sebi, Buemi, Kimi…meg még páran.
- Rendben! Vagyis…Ááááááhh fenébe…nekem meg Kiminek lesz egy sajtónk utána…fene enné meg…Aaaaandy – néztem boci szemekkel rá
- Nem…Halie…Nem…mentek megcsináljátok, aztán tőlem azt csinálsz, amit akarsz.
- Oké… - vettem duzzogósra a figurát.
- Sziasztok! – csüccsent le mellém Kimi és elvette az utolsó szelet pirítósom az asztalról.
- Embeeeer…te mit csinálsz? – kérdeztem lehűlve.
- Vacsorázom! Nem tetszik? Lehet rendelni másikat! Vigyázok az alakodra!
Érdekes szituáció volt. Ennyire velem Kimi nem volt még közvetlen. És még a vacsorám is megette. Mondhatom szép. Vacsi után ott hagytam Kimit és lefeküdtem. Holnap nehéz napom lesz.

*
Miután megvacsiztam, vagyis helyesebben mondva megettem Halie vacsoráját, felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Előtte persze még összetettem magamba a holnapi napot. Korán lefeküdtem. A csaj tuti, hogy nem fog aludni Attól jobban parásabb. Már az ágyban fetrengtem, mikor hallom, hogy rezeg…rezeg…és még mindig…SMS…Mázlista…nem ölöm meg…
„Futam után, lesz egy interjúd…Halie-vel...Fél 6-kor. Ne késs! Christi”
Ohh…ez az. Már megint a sajtó. Na nem baj. Túl leszek rajta. Épp, hogy visszafeküdtem, már megint csörögött.
Neeeeeeem, hiszem el!!! – motyogtam hangosan. Megint egy SMS. Sebitől.
„Holnap 6 óra. Össznépi! Ne késs!”
Most nem tudtam haragudni. Mindig szerettem az össznépi filmezést. Amikor mindenki félre teszi a pályát, a munkát és a szertelen gyerek énje kerekedik felül. Az utolsó ilyen dolog Brazíliában volt. Amire reggel keltünk, magunk se akartuk elhinni, ami fogadott minket magunk körül. Minden szanaszét volt. A tv-n már gondolom sokadjára ment végig a stáblista. Na igen. Ilyen az, amikor többiek nem bírják a piálást.
Egy aprócska mosoly húzódott a számra, miközben eszembe jutott az emlék, és az arcok másnap reggel. Miután már nem kuncogtam magamba, hogy milyen feje volt Sebinek, megfordultam az ágyon, félig kitakaróztam és úgy aludtam el.
Reggel korán keltem. 6-kor lementem futni egyet. A hotel előtt Sebastiennel találkoztam.
- Nem érzed magad kölyök szemtelennek? – kérdeztem tőle
- Nem apuci! Miért kellene annak éreznem magam? – szemtelenkedett velem.
- Este 9-kor SMS öregapádnak?! Öngyilkos merénylő…
- Na jól van Jégember. Én megyek tusolni. Viszlát, a visszapillantóba.
- Oohh…hogy felejtenéd el kikapcsolni a sebesség korlátozód! – kiabáltam visszafelé neki.
Benyomtam az Ipodomba a kedvenc számom, ami a 2007-es VB átadáson szólt miközben egy jégből faragott Ferrari mellől sétáltam lefelé. Starsplash - Cold As Ice
Miután lassan már délután volt, és vége felé haladt már a pihenésem ideje, összeszedtem a sisakom, az overálom és leindultam az autómhoz. Ilyenkor nagyon morcos tudok lenni. Már az autók a rajtrácson voltak. A rádiónkat már átnéztük, hogy működik e, a vezető szerelőm is már eltávolodott az autómtól, hiszen már nem sok volt hátra abból, hogy elinduljon az Auszrál Nagydíj. Már épp az autómba kászálódtam bele, hogy megnyerjem az évad első versenyét mikor egy fotós elég közel merészkedett.
- Menj már a fenébe!!! – kiáltottam fel és ellöktem magamtól és a géptől egyaránt.
Nagyon ideges lettem hirtelen. Elég nagy rajtunk a feszültség ilyenkor és sokszor nem is gondolkozunk, és úgy cselekszünk. Mint például most én.
- Na, ma ez már vezető hír lesz. – húzta a száját Guillaume a rádiómba,
- Nem érdekel igazából.
- 2 perc Kimi. Majd szólj.
- Rendben. Figyelj a csitrire. Nem akarom, hogy akármilyen balhét csináljon a hátam mögött.
A versenyt mind a ketten jól elkaptuk. Én végig elől voltam, míg Halie a harmadik helyig küzdötte magát fel. Nagy harcban állt körökön keresztül, Vettelel, de megnyerte a kerék kerék elleni csatát. Meg is lepődtem. Lehet, hogy mégse olyan béna, mint, amennyire leírtam?! Majd meglátjuk. Még azért szívtam egy kicsit, messze van még a fél év.
A verseny után megkerestem Haliet és rákészültünk élete első Forma 1-es riportjára.
- Akármit mondanak, nem húzod fel magad. Ki fognak kezdeni, mert nő vagy. Próbálj meg hideg lenni. – próbáltam tanítani a fortélyokra.
- Oké. Értem. Rendben.
- Semmit ne mondj a magánéletedről, szexuális szokásaidról! Mert utána azon fognak lovagolni.
- Na de Kimi. Ki kérdezne olyat?!
- Hidd el vannak olyan idióták akik megkérdezik.
Perceken belül a hotel egyik szobájába ahova vezettek minket a sajtósaink meg is jelent az újságíró.
- Üdvözöllek titeket! Az Auto Motor und Sport riportere vagyok.
- Szia! – köszöntünk egyszerre.
- Először is szeretnék gratulálni az első és a harmadik helyhez. Milyen érzitek az új autókat? Kimi?
- Hát szerintem ugyan olyan, mint eddig. 4 kerekük van és van hozzá egy kormány.
- Halie?
- Én szeretem ezt az autót. Könnyű vezetni, és jól lehet vele manőverezni.
- Értem. Milyen érzés nőként ilyen autókat vezetni?
- Milyen érzés meg venni életed első báli ruháját?! Na pont olyan!
- Sokak találgatják, azt, hogy van e közted és Kimi között valamilyen lágyabb viszony mert a pályán nagyon ellenséges veled. Van ennek alapja?
- Nincs. Miért lenne?!
- Nap világot látott pár kép amikor elég közel álltok egymáshoz. Biztosan nincs köztetek semmi komolyabb, mint sima versenyzői kapcsolat?
- Nincs. Azért mert valaki bele lát egy képbe valamit, az nem azt jelenti, hogy a valóságban is így van. – érezhetően kezdett ideges lenni.
- Még valami kérdés óhaj sóhaj? Nincs? Akkor lépés van. Halie, 6-kor tudod, hol.
- Igen! Ott leszek!
Ezzel a mozdulattal felálltunk és ott hagytuk az újságíró hölgyet ahol volt. Kit érdekel, hogy ő mit szeretne kihozni ebből a riportból. Ebből, most nem eszik. Így járt!
Percekkel később már a szobámba gyülekezett a nép. Jenson, Lewis, Sebastian, Eduardo, Andy, Guillaume, Nico, Heikki, Halie. Tehát kiegészülve a nagy csapat.
- Héééééééé! - kiáltott fel mindenki amikor Halie betette a lábát a szobába.
- Gyere itt egy sör, a többi meg majd nemsoká jön. – nyomta a kezébe a sörös üveget Heikki.
Pár perc múlva megszólalt a telefonom, így leléptem picit telefonálni, és ott hagytam a társaságot pillanatokra.
*
Ahogy betettem a lábam a szobába már érezhető volt, hogy nem voltak a fiúk szomjasak. Jó volt a hangulat, és minden más is. Leültem a sörömmel Heikki és Eduardo közé és nagyban kortyolgattam, mikor újból megjelent Kimi. Egy tálca feles igazi finn vodkával.
- Parancs?! – kérdezte már egy bizonyos alkoholos állapotban, majd mindenki egyszerre kiabált.
- Szusziraaaaa! Amennyi marad annyi harag!!!
Én nem tudtam még megszólalni sem. Meglepett, hogy a pályán kívül, mennyire együtt vannak még a pilóták is.
- Nem fogom tudni meginni! Úristen ez nagyon erős! – próbáltam kibújni az ivás alól.
- Nem nem Kislány! Beavatós buli…muszáj szuszira. De könnyítésként kapsz rostost! – és elém tett egy adag őszilevet.
- Huh. Oké. Menni fog. – és azonnal le is toltam a vodkát. Nagyon nehezen de lent maradt.
- Eeeeeeeeeez azzzzz! – ordibált mindenki. – Üdv a csapatban!
Miután már mindenki jól elvolt, és már alább hagyott a piálás is. Betettünk egy filmet, a DVD-be és elkezdtük nézni. Én már eléggé fáradt voltam, így egy idő után Heikki és Kimi között hátra hajtott fejjel aludtam.
Másnap reggel nem tudom, hogy mire keltem fel, de már csak arra emlékszem, hogy rohadtul forgott a gyomrom. Azt, hogy hogyan kerültem a saját szobámba nem emlékszem. Fáj a fejem, a gyomrom. Azt hiszem, visszaadom a tegnapi vacsim. Éppen, hogy kiértem a wc-ig, és megszabadultam attól, ami kikívánkozott.
Csináltam magamnak egy kávét és úgy gondoltam kidőlök még egy kicsit a kanapéra. Ekkor láttam, hogy Eduardo félmeztelenül fekszik a kanapémon. Nem tudtam, mit mondani. Nem is kellett végülis, mert pillanatokon belül felébredt.
- Jó reggelt Halie! – köszönt illedelmesen
- Jó reggelt Eudardo! – nyökögtem rekedten, és odaadtam egy másik csésze kávét.
- Köszönöm! – köszönte meg a kávét és oda telepedtem mellé, és hátra döntöttem a fejem.
- Fáj a fejem, a gyomrom, és szédülök és rosszul vagyok.
- Én is. – nyökögte Eduardo is.
Oldalra fordítottam a fejem és csak akkor vettem észre, hogy Eduardo nyaka ki van szívva.
- Na mi van?! Csengőn aludtál valaki ágyában?
- Ki? Én? Mikor elindultam ’bulizni’ nem volt kiszívva a nyakam.
És én ekkor fagytam le. Jézusom, mi történhetett köztünk. Elképedten néztünk egymásra.

2. Fejezet

Még mindig Ausztráliában vagyok, és nagyon hangosan csörög a telefonom az ágyam mellett.
- Ha nem fontos gyorsan tedd le, mert megtalállak! – morogtam a telefon végén ülő személy fülébe
- Räikönnen – ez már nem kezdődik túl biztatóan – Még ma megjelennél a csapatmegbeszélésen? Vagy esetleg kérvényt írjak?
- Nem rossz ötlet! 20 perc és ott leszek!
- Van 5 perced ide érni!! – ordibált Horner a telefon végén
- Rendben. Akkor fél óra múlva a Motorhomeba! – és letettem a telefont. Imádok mások agyára menni.
Ekkor villant csak be. Ma találkozom először azzal a pilótának nevezett nő nemű lénnyel, akinek igazán az agyára akarok menni! Hát jó, legyen öröme ma Hornernek…bemegyek hamarabb, mint fél óra. Felöltöztem, felkaptam magamra egy Red Bull-os rövidnadrágot és egy pólót és elindultam a főnökhöz a pályára.
A tárgyaló elé érve, megigazítottam magam, hogy annyira ne nézzek ki trógernak, mint amekkorának általában néznek.
- Jó reggelt mindenkinek! – kezdtem udvariasan
- Késtél! Konkrétan 10 percet! – kezdte picit paprikásan Horner
- Igen. És ezzel én teljesen tisztában vagyok. Még valami? Ha nincs, akkor leülnék.
Letettem magam a versenymérnököm mellé, majd megláttam, hogy ki ül velem szembe. Hát a tegnapi barna hajú szépség, aki csúnyán lekoptatott.
- Na kezdjük az elejénél. Halie Smith, Kimi Räikönnen. – mutatott ránk Christian. – Mától fogva egy csapatban vagytok. Nincs semmi féle közeli kapcsolat. Ez nem bordélyház, hanem az egyik nívós csapat. Remélem, ezzel mind a ketten tisztában vagytok, hisz benne van a szerződésetekben.
Ezek után jött a szokásos szöveg, hogy ki mikor és hogyan és kivel dolgozik együtt. A csaj tényleg olyan volt, mint, ahogyan én elképzeltem, és ahogy tegnap is megállapítottam a szórakozóhelyen. Csinos…igazán nagyon csinos. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja a versenyzést. De akkor is…ez nem nőnek való.
- Na akkor srácok! Nyomás a pályára. Pályabejárás. Halie és Kimi…ne nőjjetek a mérnökeitekhez. Ismerkedjetek.
Azzal a lendülettel elindultam le a Motorhome-ba. Elő vettem az Ipodom és elkezdtem keresgélni egy számot rajta. Nem is köszöntem a kis fruskának. Nekem csak egy kötelező rossz. Ott jött mellettem, de én tudomást sem vettem róla.
Egyszer csak ezt hallottam a hátam mögül:
- Brunoooooo! – és ezzel a mozdulattal már a nyakában csimpaszkodott
- Halie!! Nem is hallottam, hogy Forma 1-zni fogsz!
- Hát láthatod! Itt sem szabadulsz meg tőlem! És tudod…ez már nem GP2…nem engedlek el bébi ha addig élek is!
- Ezt megjegyeztem! Viszontlátásra a visszapillantómba!
- Még ma elindulunk tekerni, vagy igényel még valamit a kishercegnő?! – kérdeztem fancsali arccal.
- Bocs, hogy tegnap lekoptattalak. De hallottam a nyilatkozatod. Igazi szívás a dolog…
- Jah. Elég nagy szívás, hogy itt vagy. Haladj, kapd fel a vasszamarat és haladjunk. Még pihenni akarok.
Felültünk, és mentünk is. Jól állt, neki a Red Bull-os rövidnadrág és a topp. Ki volt dolgozva a teste, de nem vesztett semmit a nőiességéből. Ahogy előttem tekert, még megkockáztatom azt is, hogy jó volt a segge. Én végig zenét hallgattam. Majd a pályán szívatom, most hagyom hadd tájékozódjon. Meg biciklin nem annyira élvezetes szívatni. Majd az autóban. 1 óra alatt letekertük a távot. Nem értem, nekem miért jó ez a nő itt. Miután letekertük a távot és aludtam egy 2 órát, leültem a boxba jégkrémet enni. Ez valahogy most nagyon jól esett, ebben a melegben. Halie már ott toporgott teljes menetfelszerelésben a mérnöke mellett. Mindent átellenőrzött a csapat az autón. Rob – a vezetőszerelő –magyarázta el neki, hogy mit hol talál, és mit kell nyomni egyes helyzetekben. Gyorsan tanul, nem is baj. Hadd szokja, hogy nem bírom, hogy itt van.
Elérkezett a szabadedzés ideje. Végre nyeregbe érzem magam. Most én vagyok az úr a háznál.
- Kimi meg vagy? – kérdezett a fülemre Guillaume
- Én igen! Tökéletesen!
- Oké. Akkor vezesd fel Halie-t. Mutasd meg neki az ideálisat! És nem akarok hallani semmi nyavalygást!
- Mi vagyok én, óvó bácsi?! Jó oké, vettem!
És elérkezett a pillanat, amikor elkezdhetem ördögi tervem. Elindultam előtte, és ő jött is utánam. Próbáltam lerázni, de nagyon nem ment, amin eléggé meglepődtem. Tartotta a tempót. Lehet, hogy mégsem lesz ez a szívatás olyan egyszerű, mint gondoltam.
- Kimi! Azt mondtam, hogy vezesd fel, nem azt, hogy rázd le magadról!
- Jó oké! Kapcsoljatok össze vele. Csak, hogy lássátok, hogy jó fej vagyok.
- Meg lesz!
Bele telt, vagy pár percbe, míg sikerült a két autó között, kapcsolatot összehozni. Addigra pihenőre álltunk a boxba.
- Na figyelj Kislány! Nem foglak mindig kísérgetni. Jegyezd meg, hogy mikor hol kell menni, és toljad ahogy tudod, meg bírod.
- Rendben van. Voltam már ezen a pályán, de egy Forma 1-es kocsi más, mint egy GP2-es. A gázt nehezebb nyomni.
- Oké Guillaume. Erről beszéltem. Akkor kellett volna gondolkozni angyalom, amikor aláírtad a szerződést! – csattantam fel már igen elég paprikásan.
Ismét együtt kellett kimennünk a pályára. Ismét vonatoztunk. Próbált előzgetni, de nem hagytam magam. A játéknak indult dolgunk egyre jobban átcsapott, már - már vérre menő küzdelemmé. Én nem idegesítettem magam fel. De ő. Láttam a tükörbe, hogy izzanak a szemei, hogy megtudjon, előzni. Majd elkezdtem vele játszani. Cikáztam előtte. Nem tudta, hogy most ilyenkor mit csináljon. Egy alkalommal majdnem falhoz, nyomtam. Már akkor gondoltam, hogy ezért kapni fogok. Jó pilóta. Kitartó, de ez nem lesz elég egy versenyen.
Miután már Halie is vágta a pályát, végre valahára egyedül brillírozni. Lementem a felvezető köröm, és már gyors körön voltam, amikor a csapat úgy döntött, hogy ki engedi Halie-t is.
- Halie a pályán – szólt Guillaume a fülemre.
- Igazán örülök neki! – reagáltam le a helyzetet.
Már a második szektorba járhattam, amikor utolértem a kis kedvencem. Nem igazán sikerült, neki figyelnie, így feltartott a gyorskörömön. Próbáltam beszúrni az autó orrát elé, de védte a pozícióját. Erre már én is teljesen bepipultam, ettől fogva teljesen idegből vezettem, még akkor is, ha ezt nem látták rajtam a többiek.
- Kimi! Vegyél vissza. Nyugi!
Erre már nem is válaszoltam. Mert csak annyit tudtam volna mondani, hogy: Én megmondtam!!
Ahogy vége lett a szabadedzésnek, kipattantam a kocsiból oda mentem ehhez a kis fruskához, és elmagyaráztam neki, hogy nagyon rossz emberrel kezdett.
- Na ide figyelj! Még egy ilyened van előttem és garantálom, hogy egy hatalmas cuppanós puszit fogsz adni az egyik betonfalnak! – és erősen bökdöstem a vállát a mutató ujjammal. – A tükör kisszivem nem csak a reggeli smink felkenéséig kell használni! Hanem utána is! Nem kiállítási tárgy azon a kocsin!
Nem mert semmit mondani. Láttam rajta, hogy kicsit lehet, hogy túl kemény voltam vele. De nem érdekel. Nem fogok kivételezni vele, azért mert van két jó melle, meg egy formás segge. A szabadedzések alatt végig szívattam. Mikor becsúsztam a féktávjára, ijesztgettem, hogy megelőzöm, persze nem tettem semmit ennek érdekében. Csak, hogy tudja, hogy mi van és, hogy ki diktál.
Ahogy véget ért a szabadedzés kipattant az autóból és nekem esett.
- Figyelj! Tudom, hogy rohadtul utálod, hogy itt vagyok! És, hogy mindent el fogsz követni, hogy ne legyek itt. De megsúgom, nem adom fel! És egy rohadék vagy!
Majd könnyes szemmel viharzott ki a boxból. Lehet, hogy kicsit kiborítottam?
- Kimi Räikönnen!! – hallottam az ordibálást a box másik részéből ahol a főnök ült.
Ajajj, lehet, hogy most kicsit le fognak tolni? Biztos, ment apucihoz sírni, hogy valaki meghúzta a haját.
- Igen Chris! Itt vagyok! – felkészültem mindenre. Előkaptam hát az ártatlan kisfiús szemem és arcom és Chris arcát kezdtem el fürkészni.
- Hogy látod Haliet? – áhá, még se csesznek le mert szívattam.
- Jó. De nem elég erős mentálisan. Az előbb sírva rohant el. Mert szívattam a pályán. Mentálisan nincs itt. Csak fizikailag.
- Értem! Szerintem csak simán kiborítottad, az állandó szívatásoddal. Miért nem próbálod megismerni és segíteni neki?
- Minek?! Segíts magadon és Isten is megsegít. Ha nagylány, akkor legyen nagylány. Bizonyítson.
Ezzel a megszólalással ott is hagytam Hornert. Halie-vel a hotelben találkoztam újra. Egy tányér salátával egy társaságba. Láttam rajta, hogy sírt. De annyira nem hatott meg.
- Leülhetek? – kérdeztem meg normális hangon
Nem mondott semmit, csak intett, hogy igen.
- Szokj hozzá! – kezdtem miközben elkezdtem piszkálgatni a rizottóm. – Ne hogy azt hidd, hogy itt minden fenékig tejfel. Vállaltad, akkor ne bújj el sírni. Sőt ne is sírj! Küzdj.
- Köszönöm! – szipogta még mindig kicsit.
- Szívesen! De ezt el ne mond senkinek, mert tényleg megpuszilod a falat. Még elrontanád az imidzsem.
Majd felálltam, és ott hagytam kajálni. Egy két szerelővel ült, aztán és beszélgettek. Új neki ez az egész. Már szinte kezdem megsajnálni, hogy milyen egyedül van. De majd betöröm és hozzá szokik az itteni rendhez.
A nap további részét azzal töltöttem, hogy pihenek és szimulátorozok a laptopon. Majd mikor már majdnem nyertem a versenyen, kopogtattak.
- Gyere be! – kiabáltam
- Hello! Lépett be Guillaume az ajtón. Hallottam beszéltél Halie-vel.
- Kitekerem a nyakát. – reagáltam miközben felszisszentem
„Fékezési hiba. Menj 0.42 mp-en keresztül 3 km/h-val lassabban”
- Nem ő mondta. Hanem Rob. Tudtam én, hogy megolvadsz egyszer!
- Nem olvadtam meg. Csak lehet, hogy tényleg ma kicsit túl lőttem a célon. De holnap is van nap. – és egy teljes vigyort küldtem mérnököm felé.
- Te sose javulsz meg! – fintorgott Guillaume.
- Ez van barátom. Ez van!
Mire kimondtam addigra már kiment a szobámból.
Holnap időmérő. Kíváncsi leszek, hogy Halie, hogy fog teljesíteni.

*

Holnap életem első Forma 1-es időmérő edzése. Félek. Főleg, ha a példaképem, aki nem is biztos, hogy már a példaképem, hagyja, hogy pályára lépjek és teljesítsek valamennyi kört. Legalább a legjobb 5-ig el akarok érni. Ebben a tudatban vergődtem az ágyamba. A fotelra már ki volt készítve minden, ami holnapra kell. Tűzálló ruha, overál, bukósisak, kesztyű. Már csak arra várt, hogy felvegyem őket és beüljek az autóba.
Másnap reggel, elég kipihenten keltem. Bár kicsit szorongtam, ami szerintem normális, mikor az ember egy ilyen fokú dologra készül. Mielőtt elkezdődött volna az időmérő, lementem a közeli parkba futni, ahol összetalálkoztam Nico Rosberggel.
- Szia Kislány!
- Szia Nico!
- Hogy bírod Kimi mellett? – kérdezte elég nagy vigyorral az arcán
- Elég nehezen de még bírom.
- És hogy, hogy így egyedül?
- Hát, a szerelők már kint vannak, Kimivel meg nem igazán akartam futni.
- Félsz mi?
- Egy kicsit! – vallottam be töredékesen egy kis pirongás közepette.
- Nem kell félni. Minden okés lesz! Viszont én most megyek, mert lassan jelenésünk lesz!
Így mind a ketten visszamentünk a hotelba, és egy nagy tusolás után magamra kaptam a cuccaim, és elindultunk Nicoval a pályára. Az autóba tördeltem a kezeim. Félig meddig már a pályán járt az agyam, hogy mit és hogyan kell tennem.
Miután kiértünk, első utam a boxunkhoz, vezetett ahol már Kimi és a mérnöke nagyban konzultált. Én is elfoglaltam a helyem az autóban, felgumiztam a hajam és a bukó alá passzíroztam. Itt ott szúrt, de nagyon nem foglalkoztam vele.
- Hallasz Halie? – kérdezett Alec, a mérnököm.
- Igen Alec. Tisztán és érthetően!
- Na kislány. Maradtunk az A tervnél. Minden úgy lesz, ahogy azt már ezek előtt sokszor letisztáztuk. Tudod, a dolgod. – erre én csak bólogattam.
Zöldre váltott a boxutca lámpája, és kihajtottam a boxból.
- Halie? – kérdezett egy ismeretlen hang a rádiómon.
- Igen? Guillaume?
- Igen. Alecnek dolga akadt a főnökkel. Na kislány figyelj! Én leszek a szemed és a kezed!
- Rendben! – mondtam meglepetten.
Miután végeztem a felvezető körömmel, elkezdtem nagyon izgulni, hisz jött a gyors.
- Na, figyelj kislány. Tolhatod, neki 300-305-ig. Aztán az első kanyart vedd be óvatosan. Tehát lassíts vissza 145-re. – majd folytatta
- Szép volt! Következő. 200-al mehetsz maximum a biztonság kedvéért. Aztán a harmadik kanyart, körülbelül 90-el vedd be. Vigyázz, mert ez egy kritikus pontja a pályának. – egy pár másodperc hallgatás után ismét megszólalt.
- A hetesbe 280-ról vegyél vissza 115-re. Tehát 7-es fokozatból 3-ra gyere vissza.
- Dobálja a kocsit.
- Igen mert elég egyenetlen az út. Tudom, hogy nem kellemes, de bírd, ki nem sok van hátra!
- Na az utolsó kanyar kombináció jön! Mondom a helyzetet. 5-ről 2-re. 2-ről 4-re válts.
- 5-ről, 2-re. 2-ről 4-re. Meg van! – mondtam hangosan a kombinációt.
- Szép volt kislány! Az időd: 1: 55: 346. 3. hely. Gurulj vissza madárkám!
Hát nem tagadom leizzadtam. Az időmérőn sikerült bejutnom a legjobb 5-be. A 4. kockából indulhattam. Kimié lett természetesen a pole pozíció. De nem is bántam. Kezdő létemre 4. kocka elsőre. Hát teljesen boldog voltam. Ahogy kiszálltam az autóból az első utam persze a szerelőim voltak. Mindenki megölelgetett és gratulált. Oda mentem Guillaume-hoz is. Megköszöntem neki a segítségét.
- Köszi szépen! Ha te nem vagy egész végig, paráztam volna.
- Nem kell kislány! Mindig itt leszek nektek!
Miután végeztem. Tusolás után, elindultam az étterem felé, hogy egyek valamit. Összefutottam pár pilótával. Ők is gratuláltak és úgy érzem be is fogadtak. Kivéve 1 embert.

***
1. Ausztrália, Melbourne

1. Fejezet

* Ausztrália, Melbourne *

- Mit szólsz ahhoz, hogy a csapattársad elhagyja a Forma 1-et? – kérdezte valami buzgómócsing riporter nő. Nem olyan rossz, így végig nézve rajta. El tudnám viselni magam alatt néha…

- Hát. Most mit vár? Nem fogok könnyekben kitörni. Ő így látta jónak.

- Mit gondolsz, most beteljesedik, hogy egy nő érkezzen a Forma 1 világába? – na még egy buzgómócsing. Annyira bírom, hogy sose fáradnak…bezzeg én…

- Nem. Ide nem fog nő jönni. Nem nőnek való sport. Szépek, meg jók, meg minden,de ez a Forma 1. Egy férfi sport. Isten őrizz, hogy ide nő jöjjön, csak felkavarna itt mindent. Még valami óhaj, sóhaj, panasz? Nincs?! Akkor én léptem.

Még, hogy egy nő a Forma 1-be. Ilyet a világ nem hallott. Miközben sétálok vissza a Hotelba, egy SMS érkezett. Horner.

„10 perc múlva megbeszélés a szobámba. Próbálj megjelenni. Köszi! Chris”

Na még ez is. Sajtósok, még hagyján. De mikor már a főnök akar velem beszélni? Na neee, ez tuti balhé.

Ausztráliában vagyunk. Buli, nők, pia. Ez a sorrend. Este persze, megy mindenki és méltó képen fogjuk elbúcsúztatni Markot. Tehát leisszuk magunkat, és józanodunk 2 napig. Miközben ezen, morfondíroztam magamba, beértem a hotelba. Oda léptem a recepciós hölgyhöz. aki naponta legalább kétszer olvad el tőlem, pedig elég hideg vagyok vele. Őszintén megvallva, nem valami jó nő. De azért elmegy.

- Jó napot! A 246-os szoba kulcsát legyen szives!

- Persze! Azonnal. – és csillogó szemekkel nézett rám és adta át a kulcsom

- További szép napot – köszönt el illedelmesen.

- Magának is! – vetettem oda hidegen.

Konkrét 5 perce késem a megbeszélésről. Annyira végülis nem lehet fontos, mert Horner még nem ordibál velem telefonon keresztül. Felértem Horner szobája elé, és kopogni kezdtem.

- Igen! Gyere csak Kimi! – szólt bentről Christian hangja

- Hello! Akarom mondani: sziasztok! – a szobában ült egy másik ember is. Valami sajtós és menedzser lehetett, mert eléggé tenyérbe mászó képe volt.

- Kimi Räikönnen, ha nem menne…

- Tiszteletem, Andrew Taylor!

- Na akkor Andrew, ennyi lett volna. Jövő héten akkor várunk titeket. Mindent megbeszéltünk remélem. Azért még gyertek be aláírni a szerződést és egyéb dolgokat elintézni. Csapat ruha felvétel, meg ilyenek!

- Igen Chris! Mindent megbeszéltünk. Akkor még egyeztetünk és nyélbe ütjük a dolgot! További szép napot! Kimi…

Majd kilépett a szobából és én csak meglepetten és érdeklődően néztem a főnököm irányába.

- Ki volt ez a majom?

- Ez a majom kérlek szépen az új csapattársad menedzsere és sajtósa. Egy italt?

- Attól függ, hogy ki lesz a csapattársam. Bár úgy érzem, így is úgy is inni kell majd rá. Na taglózz le, milyen kis újoncot kapok kicsontozásra.

- Halie Smith-t.

- Hogy mi a jó büdös feneeee?? Tessék mi van??? Na neeeee... – erre tényleg le gyűrtem a kezembe lévő wiskhyt. – Én nem fogok egy nővel versenyezni. Ez abszurd.

- Már pedig fogsz. Köt a szerződésed. És a csapattársad lesz.

- Ezt most élvezed? Komolyan?

- Ide figyelj! Kirángattalak a sárból. Megmutattad a rallye hülyeségeddel, hogy a Forma 1 nélkül egy senki vagy! Ha azt mondom, hogy egy nő lesz a csapattársad, akkor egy nővel fogsz közösködni. Értettem?

- Jah. Még valami?

- Nincs. Mehetsz. Nem akarom meghallani, hogy szidsz valakinek. Mert minden visszahallott mondat egy plusz PR rendezvényt jelent neked! Tehát csak okosan jártasd a szád!

- Értettem rabszolgahajcsár! – majd angolosan távoztam is.

Ekkora szívást!! Egy nő…jövő héttől. Nincs Isten. Na majd megmutatom neki, hogy honnan hull a makk. Nem adok neki fél évet és sírva fog összeomlani. Ahhoz, hogy túltegyem magam a dolgon elmentem futni, Sebivel. Mikor elmondtam neki minden lelki bánatom, csak simán felröhögött. Nem elég, hogy egy csajjal leszek egy csapatban, de, hogy még Vettel sem ért meg. Ez maga a pokol.

- Na Vettel, este megyünk?

- Megyünk persze apuci! – szemtelenkedett és rohant előttem.

- Addig fogsz szórakozni, míg végül valami bajod esik! – ahogy ezt kimondtam egy kiálló gyökérben megbotlott a németek második számú kedvence és nyomott egy szép hátas zakót. – Tökéletes! Szép volt! 10-ből 10 pont!! – és elkocogtam mellette.

Miután legyűrtünk pár kört a közeli parkban, még kimentünk a pályára. Biciklire ültünk, és a versenymérnökömmel körbe tekertük a pályát. Már jó párszor voltam már ezen a pályán, de azért mindig körbe tekerünk.

- Mi nyomja a lelked? – kérdezte érdeklődően Guillaume.

- Semmi. – válaszoltam.

- Oké. Ezt bejátszhatod Christiannál, de nálam nem fog menni. Ismerlek, mint a rossz pénzt.

- A fenének jön ide egy nő? Semmi értelme. Jó lesz a segge és a melle és mindenki utána fog futkorászni. Ez nem divatbemutató. Én nem akarom azt hallgatni, hogy „Jajjj a körmöm letört”…

- Figyelj. Helie egy jó pilóta. Már jó ideje nevelgetjük. Okos, és ott van agyban a versenypályán. És igen elég jól néz ki. De nem beképzelt.

- Gondolom. Ááááh és én még ma le is nyilatkoztam, hogy nem akarok nőt a sportba. Na mindegy. Majd meglátom, hogy mennyire bírja a kicsike.

- Ne bántsd. Erősen küzdött, hogy idáig eljusson. Ne szívd a vérét. Ahhoz, hogy összehaverkodjatok, úgy szerveztem, hogy egyszer kétszer együtt legyen eligazításotok.

- Komolyan te is Chris összeesküdtetek ellenem. Tudtátok, hogy utállak titeket?

- Te mindenkit utálsz Jégember!

Miután visszaértem a hotelbe lefeküdtem aludni, elvégre rá kell készülni az esti bulira. Remélem, jó sokáig kimaradunk, mert ez a mai nap azon kategóriába sorolandó, amikor nem szabad kimozdulni.

Mikor eljött az este, lementem kajáltam egyet a hotelban, aztán minimális szépítkezés után elindultam Vettel és Massa társaságába a közeli szórakozóhelyre ahol már a party javában elindult. Egy szép barna hajú lányt szemeltem ki magamnak a mai estére. Semmi pasi a környékén…tökéletes. Szabad préda.

- Na srácok…nekem már meg van a mai esti áldozatom. – majd elkezdtem közelíteni a cél személy felé.

- Szia Kedves! Meghívhatlak egy italra?

- Komolyan gondolod, hogy a kapcsolatunk ilyen hosszú lesz?

- Hogy tessék? Nagy itt a zaj…nem értettem pontosan mit szeretnél.

- Oké…akkor elmondom világosan és tisztán! Le lehet kopni!

Oké. Velem van valami baj. Bár összegezzük, nem nézhetek ki valami jól a mai nap után. Megérkezem, letaglóz egy adag újságíró. Majd közlik, hogy nő lesz a csapattársam. A főnököm és a versenymérnököm összeesküdik ellenem. Megállapítható, hogy ez nem az én napom. De, hogy még egy nő is lekoptat. Nekem itt volt vége a bulinak.

Visszavonultam és már „alig vártam”, hogy holnap megismerhessem az új csapattársam. Aki nő…

Előszó

Az összes újság Mark Webbertől hangos.
„Mark Webber ott hagyja a Forma 1-et”
„Kirúgták vagy felmondott?”
„Räikönnen szerződési feltétele az Ausztrál eltávolítása?”
„Ki fogja helyettesíteni Webbert?”
Minden Forma 1-el foglalkozó újság lehozta fő oldalon, hogy a csapattársam távozik. Mielőtt mindenki tévedésekbe esne, nem miattam. Akarta a fene, hogy elmenjen. Így döntött, engem annyira nem érint. Senkivel nincs valami nagy kapcsolatom. Szerintem vezetni jöttem, nem pedig jó pofizni.