A másik sztorim: Racing Life
Az én szemszögem: My Life

2010. május 13., csütörtök

12. Fejezet

Hétfőn reggel korán keltünk attól függetlenül, hogy nem volt semmi dolgunk. Vagyis gondoltuk mi. Mászkáltam a szobában és reggelit rendeltem, amikor megcsörrent a telefonom.

- Szia Halie! – szólt bele Andy

- Szia Andy! Mi a helyzet?

- Déltől rá érsz fotózni? Tudod, ami múltkor elmaradt.

- Hát megoldható. Hol is kellene találkoznunk?

- Kint a pályán a Red Bull boxban. A fiúk még nem szedték szét a kocsikat, úgyhogy valahonnan szedd elő Kimit és szólj neki! 11:45-re gyertek ki.

- Rendben! Előkerítem. Milyen ruhát kell vinni?

- Egy utcait ami kicsit merészebb, és az overálod. – mondta mosolygós hangon.

- Nem hagyom, hogy ribancot csináljanak belőlem! – szögeztem neki a véleményem.

- Én sem kislány úgyhogy nyugi! Délután 5-kor indulhatsz haza Londonba!

- Van Isten! Rendben akkor 11:45-kor a Red Bull boxba.

Letettem a telefont, és Kimihez másztam az ágyba, aki még mindig lustálkodott.

- Van egy rossz hírem… - kezdtem miközben odabújtam hozzá.

- Na halljuk, ha nagyon rossz bünti lesz kisasszony! – tette hozzá miközben már a keze a paplan alatt rajtam mászkált.

- Hát…11:45-től fotózás a pályán…

- Nagyon rossz hír…bünti van… - és elkezdte puszilgatni a nyakam.

- Na várj, nem mondtam el mindent még…tőlem valami nagyon kihívó ruhát kértek…meg az overálom.

- Oké…a fenébe nincs bünti…kíváncsi leszek, hogy mit hoznak ebből ki.

Miután sikerült Kimit is kirángatnom az ágyból, lementünk kajálni az étterembe, és megbeszéltük, hogy a következő versenyen mi lesz, illetve rólunk is esett pár szó. Miután kajáltunk, összepakoltam nagyjából a cuccaim, és elindultunk a pályára.

Kint egy fiatal srác várt. A szerelők morcosak voltak mivel ők is mentek volna haza a családjukhoz, ehelyett itt kellett felügyelni, hogy ne legyen probléma.

- Sziasztok Fiúk! – és oda mentem hozzájuk és megölelgettem őket – Köszönöm, hogy itt vagytok! Ezért jövök nektek egy pizzával!

- Spanyolba, szabadedzés után, és legalább 5 pizza és egy szabadeste sörrel, veled, Kimivel.

- Megbeszéltük. – nyújtottam a nyelvem rájuk.

- Ugye, nem épp az aktuális címlap sztorit hallottam Kisasszony! – mordult meg hátulról Christian…

- Áááh, dehogyis! Mit is gondolsz rólam! – majd elindultam vele a boxunk elé. Hátra fordultam és mutattam a fiúknak, hogy minden okés a programmal.

Kimi és az öltözőbe vonultunk átöltözni erre a híres nagy fotózásra. Nagyon nem volt kedvem menni, mert már rég haza akartam menni végre pihenni. Lehajoltam belebújni az overálba amikor Kimi megszólalt.

- Mondtam már, hogy formás a feneked Édes?

- Nem…de ne is cseszegess…Nincs kedvem itt lenni. – nyávogtam neki

- Na jól van kismacska…nem nyávog mert lesz kapsz…

Miután felöltöztünk kimentünk. Úgy ahogy szoktam tűzálló ruha, overál, kezembe a bukóm és a kesztyűm. Kimegyünk, persze életérzés az arcomon. Majd megszólal a fotós srác.

- Oké. Tehát akkor az első sorozat így lesz…majd utána átveszed ugye a kivágottabb felsőd és arra rá az overált?

- Hát hogyne… - vágtam fancsali pofát, miközben Kimi a képembe röhögött. Majd kinyújtottam a nyelvem rá.

- Jó rendben akkor légyszi menj oda Kellyhez, és ő majd kisminkel.

- De jó… - istenem de utáltam most ezt…de őszintén.

A csaj nem sokat filózott, megcsinálta félig hullámosra a hajam, és nem kent rám sok festéket miszerint nagyon szép bőröm van. Hát igen…elvégre a benzingőz feszesít.

Miután mindenki szépen ki lett csinosítva, oda ültem az autóm oldalára és vártam, hogy akkor most mi lesz.

- Na jó akkor kezdjünk! – szólalt meg a srác a gép mögött. – Halie! Nézz ide kérlek!

Ott pózoltam az autómmal legalább fél óráig. Mikor már Kimi is csatlakozott.

- Álljatok oda a hátuljához…ahhoz a nagy izéhez…

- Hátsó szárny… - javítottam ki a srácot.

- Oké…Halie kicsit támaszkodj rá…Kimi te állj a háta mögé.

Miközben úgy helyezkedtem, hogy ne törjön le a hátsó szárny, éreztem, hogy Kimi egyre közelebb ér hozzám.

- Ha megfogod a seggem, meghalsz – közöltem vele miközben a fotóst néztem

- Tegnap nem ezt mondtad…Ne nyöszörögj, mert nem szeretem, ha nyávog egy nő…

- Akkor szokj hozzá…

Miután már minden szögből ismét le lettünk fotózva, jöhettek a közös képek…

- Álljatok egymásnak háttal, és fonjátok keresztbe a kezetek magatok előtt, és forduljatok felém.

- Majd most Halie, ülj valahogy az autó oldalára, és úgy nézz rám, Kimi te pedig Halie felé fordulva nézz rám…..Tökéletes. – Most akkor csak Halieről szeretnék képet csinálni. Vedd át légyszi azt a felsőt amit hoztál.

Egy mélyen dekoltált felső volt az. Nagyon nem szerettem, de most magamra erőszakoltam. Csinált rólam egy két kicsit bevállalósabb fotót. Kimi velem szembe volt, és állandóan cukkolt…

- Hagyd abba mert megütlek… - szólaltam meg morcosan.

- Megoldható lenne, hogy most Kimit is bevegyük a dologba? – kérdezte a fotós szerényen…

- Persze… - válaszolt helyettem Christian miközben én már tiltakoztam volna.

- Jó akkor Kimi légyszi menj oda Haliehez, kicsit cipzárazzátok ki az overálját Kiminek, és csinálj úgy mintha magadra akarnád rántani, miközben Halie te rám nézz, Kimi te pedig Haliere. – Rendben nagyon szép volt. Akkor marad ugyanez a póz, de most egymásra nézzetek.

Eljött a vég. Két kézzel fogtam az overáljának a szélét, és mélyen a kék szemekbe néztem. Minden dühöm elszállt. Nem foglalkoztam a fotóssal, és semmi mással. Rabul ejtettek a jéghideg kék szemek. Kimi arcán egy halovány mosoly jelent meg, és ez engem is mosolygásra késztetett.

- Szép volt! Köszönöm a munkátok. – és a srác pikk pakk alatt elpakolt és elhúzott.

Mi szépen mind a ketten az öltözőbe vonultunk átöltözni. Megálltam a cuccaim előtt és elkezdtem levetkőzni.

- Remélem tudod, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy megcsókoljalak… - fordított maga felé.

- Láttam rajtad, csak nehogy lebukjunk Christian előtt… - majd odabújtam hozzá.

- Meddig leszel otthon? – kérdezte boci szemekkel, ahogy felemelte az állam, hogy én is a szemébe nézzek.

- Hát ma utazom haza, és majd csütörtökön érkezem Spanyolországba.

- Szerdán nincs kedved eljönni hozzám Svájcba? – kérdezte miközben a keze a derekamra csúszott.

- Hmmm…még meggondolom… - néztem rá aranyosan és adtam egy puszit a szájára.

Miután mind ketten átöltöztünk visszaindultunk a hotelba, és összepakoltuk a cuccaink az utazáshoz. A hotel halljában találkoztam Agnesevel, együtt indultunk haza, hiszen én is Londoba utazom most. Kimi vezetett a reptérig, én elől ültem, míg Agnese és Jaime hátul.

Sandán néztem Agnesere a tükörből, amire ő csak elmosolyodott, és tudtam, hogy mindent el fog mondani nekem a repülőn.

Ahogy kiértünk a repülőtérre, be csekkoltunk, de még volt egy kis időnk a beszállásig.

- Eljössz üdítőt venni Halie? – kérdezte Kimi gyermeki mosollyal.

- Persze…én is szomjas vagyok – ekkor még nem értettem, hogy mire ment ki a játék.

Egy eldugott kis lépcsősor alá húzott magával, és óvatosan hozzá tolt a falnak.

- Hiányozni fogsz… - mondta miközben megpuszilta a nyakam

- Nekem is hiányozni fogsz – és a nyakába csimpaszkodtam.

- Gyere el Svájcba szerdán…

- Mondtam…majd meglátom, hogyan alakulnak a dolgok.

- Oké…Na menjünk mielőtt feltűnne valakinek. – megcsókolt és kiléptünk a lépcső alól.

Visszamentünk Agneseékhez, akik elég nagy pirongások közepette váltak el egymástól.

- Lassan menni kellene, mert már megkezdődött a beszállítás. – hívtam fel Agnese figyelmét a villogó táblára.

- Rendben, mehetünk.

Adtam két puszit, Jaimenek és Kiminek is, és elindultam a barátnőmmel a Londoni géphez. Beszálltunk, majd letelepedtünk egymás mellé.

- Együtt vagy Kimivel? – kérdezte tárgyilagosan

- Őőőő – oké…megfogott…nem tudtam mit válaszolni hirtelen – Igen…de pszt…nem akarom magam kirúgatni.

- Nem fogom senkinek sem elmondani…

Elővettem az Ipodom, és a felét oda adtam Agnesenek. A régi szép időket idézte ez, amikor együtt jártunk suliba Londoba, Redhillből. Agnese is csak mosolygott rajta egyet, elfogadta majd így folytattuk az utunkat Londonba.

2010. május 11., kedd

Üzenet az Olvasónak!

Ejha...Nem törtétek magatokat össze a kommentárok írásával. Vagy pedig nem olvastok! Na most pedig akkor nem kicsit leszek mérges. Addig nem fogok most már 1 új részt sem fel tenni, míg nem kapok egy kommentárt, hogy tetszett vagy nem tetszett, vagy ne is írjak...
Én nem fogom magam ezek után törni azon, hogy minél hamarabb hozzak részt, miközben TI nem írtok egy árva sort sem....
A mellett, hogy melózok, ezt is írom...tehát annyit legalább a részek alá, hogy menjek a fenébe nem volt jó...vagy valami, így nem érdemes írni...és nem is fogok ha ez így folytatódik tovább...

Gicus

2010. május 6., csütörtök

11. Fejezet

Sziasztok!

Remélem ez a rész is tetszeni fog...bár elég nagy hezitálás volt, hogy hogyan is alakuljon Halie sorsa ebben a részben.

Ha lehet kapok sok sok kommentárt? :P

Jó olvasást!

Gicus


***

A másnap reggel együtt talált minket. Összebújva. Arra ébredtem, hogy Kimi kimászott az ágyból. Magára kapta a boxer alsóját, és elindult a fürdőbe. Utána osontam, és hátulról átkaroltam.

- Jó reggelt Kislány! Mit csinálsz? – kérdezte kérdően, ahogy a kezeim a hasára csúsztattam.

- Megölelem azt, akivel együtt töltöttem az éjszakát? – néztem a tükörből rá.

- Most akkor mi is van? Csak, hogy tisztázzuk. Azt hittem, hogy ez csak egy éjszaka volt…

- Hát, ahogy akarod. Nem erőltetek semmit… - és elengedtem a derekát, és elindultam kifelé a fürdőből.

- Gyere csak vissza! – mondta kajánul, és megfogta a csuklóm, majd közel húzott magához. – Nem mondtam, hogy ellene vagyok a dolognak… - majd megcsókolt.

Magához húzott, és csókolózni kezdtünk.

- Kimi…Lassan…Menni…Kell… - próbáltam mondani, miközben apróbb puszikat nyomott a számra, és feltett a pultra, amibe a mosdó volt beépítve. Mohón egymásnak estünk.

- Tényleg…Menni…Kellene… - próbáltam vissza fogni magam, hogy ne veszítsem el a fejem.

- Ne foglalkozz vele! Szokj hozzá, ha velem leszel. Sehova nem megyünk időbe…

Egyre jobban kezdtem elveszíteni a fejem, és most már nem is érdekelt, hogy menni kellene. Alányúlt a pólómnak, fél kézzel, közben csókolóztunk. A lábaim a dereka köré fontam, és egyre jobban kívántam őt. Éreztem, hogy ő is egyre jobban kíván engem. Majd alányúlt a fenekemnek, és bevitt az ágyra, és óvatosan felém hajolt.

- Megőrjítesz… - suttogta a fülembe – Nem bírom tovább… - tette hozzá lassan elcsukló hangon a vágytól, ekkora erős kezével megmarkolta a csípőm.

Leszedte rólam, a rövid nadrágom, és a pólóm is. Ő pedig levette a boxerját. Így csókolóztunk tovább. Fél keze a testemen barangolt. Hol itt, hol ott simogatott. Egyik pillanatban, még a belső combom simogatta, majd áttért a legérzékenyebb pontomra. Nem tettem semmit, annak érdekében, hogy megállítsam. Egyre jobban körkörös mozdulatokat produkáltam, amire Kimi semmit nem mondott, csak mind a ketten egyszerre mosolyogtunk bele a csókba. Ahogy eltávolodott tőlem, azonnal húztam vissza magam felé. Egy óvatlan pillanatban, megéreztem magamba. Egyszerre sóhajtottunk fel. Egy hirtelen mozdulattal, én kerültem felülre. Kínoztam egy picit, a Jégembert. Hol gyorsítottam, hol pedig lassítottam a tempón. Egyszer mikor rátekintettem láttam, hogy lassan beteljesedik a gyönyörünk. Már éreztem, hogy az én izomzatom is egyre jobban megfeszül, és egy mozdulatnál éreztem, hogy elönt a melegség. Izzadtan és pihegve zuhantam Kimi mellé az ágyba vissza.

- Mennünk…. – nem hagyta, hogy végig mondjam, mert az ujját a számra tette, és adott egy puszit.

Közelebb húzódtam hozzá, és oda bújtam. Szorosan ölelt magához. Ezt az idilli képet a telefoncsörgése szakította félbe.

- Igen, tessék, zavarsz, de megtalállak, ha nem fontos! – nyöszörgött bele Kimi a telefonba

- Rémlik egy „Csapat megbeszélés” nevezetű dolog. Tudod olyan nagy hepaj, amikor ott van élő, halott! – hallottam Christian hangját a telefonba.

- Őőőő, azt hiszem említetted nekem már párszor, hogy akkor nagyon rossz a buli. De ha gondolod tiszteletem teszem rajta.

- Hát azt külön megköszönném. Jaa és el ne felejtsd Haliet valahonnan előkaparni, mert nem veszi fel a telefonját! Jaa és HALADJATOK!!! – váltott át agresszívba a hangja

Miután összeszedelőzködtünk, elindultunk az eligazításra.

- Titokban tartjuk? – kérdeztem tőle tárgyilagosan

- Legjobb lenne ha igen…Majd ha nagyon muszáj közzé tesszük.

- Rendben. – közben kinyitottam az ajtót, ahol a csapat megbeszélés volt.

- Szép jó reggelt Kedveseim! – mosolygott Christian – Foglaljatok helyet a fenn maradó – rá nézett az órájára – fél órára.

Amikor beültünk a tárgyalóba, mind a ketten a asztal másik pontjára ültünk. Egymásra néztünk néha, és akkor viszont a reggel történései villantak fel előttem, és mosolyra húztam a szám.

- Halie! – fordult hozzám Christian – Előre láthatólag mikor ülhetsz autóba?

- Hát a következő futamon már tőlem is félhet mindenki, mert akkor már tutira versenyezhetek.

- Rendben. Akkor ezt fel is írom illetve azt is, hogy az elkövetkező futamok előtt szigorúbb orvosi felügyelet alatt leszel, mint a többiek. Tehát minden helyszínen kötelező megjelenni az orvosi központban.

- Oké. De azt szeretném kérdezni, hogy esetleg mehetnék e egy kört a pályán az autóval. Kezd hiányozni az adrenalin…ha érted mire gondolok.

- Ha az orvosok belemennek…akkor engedélyezek egy kört. De csak egyetlen egyett. Üres pályán!!

- Rendben. Akkor én most elmehetek Dokihoz?

- Ehh…rendben menj.

Majd felálltam az asztaltól, és Kimire kacsintottam. Elmentem a Medical Centerbe ahol Doki nagyban kávézott az ottani főorvossal.

- Na és akkor még te papolsz nekünk, hogy „Ne igyatok kávét mert…” …bort iszik, vizet prédikál…

- Na…szinte már hiányoltalak…Minek köszönhetem a megtisztelő látogatásod. – majd felállt, és nyomott két puszit az arcomra.

- Engedd meg, hogy pályára mehessek ma. Csak egy körre…Nem akarok elfelejteni vezetni…Léééégyszi.

- Ha minden rendben lesz veled, akkor megengedem…Úgyhogy kezdjünk is neki.

- Dokiiii…nem lehetne kihagyni ezt a tisztelet kört?

- Nem nem…Főleg mert rólad van szó.

¾ órát dekkoltam az orvosi centrumban, mire Doki azt mondta, hogy mehetek egy kört. De csak egyet. Rohantam a papírral Christianhoz, és a kezébe nyomtam és mint jó kislány néztem rá miközben olvasta a jelentést.

- Nyomás öltözni! – mondta megnyugvóan.

Erre én a nyakába ugrottam és már pattogtam is az öltözőmhöz a cuccaimért. Már felvettem a tűzálló ruhát az overál alá, és már félig az overál is rajtam volt, amikor nyílt az öltözőajtaja.

- Fene enné meg ezt a nyavajást – morogtam miközben próbáltam magamra erőszakolni a ruhát.

- Na, várj hadd segítsek. – szólalt meg a jól ismert hang a hátam mögött.

- Nem, köszi Eduardo, tőled nem kérek segítséget. Minimalizáljuk le a csevegésünket, annyira, ameddig együtt kell dolgoznunk.

- Az csak egy félre értés volt oda kint…

- Igen…végülis félre lehet érteni, hogy egy nő combját fogdosod – közben vadul próbáltam magamra húzni az overált. Kezdtem már feladni, amikor oda lépett hozzám és megigazította hátul az overált…és simán feladta a vállamra.

- Köszönöm! – szóltam oda neki, majd a kezembe vettem a bukóm és a kesztyűm és elindultam a kis autómhoz.

Beültem az autóba, bedugtam a fülest a fülembe, maszk, majd bukó.

- Rádiópróba…Hallotok? – kérdeztem a szokásos hangon

- Igen. Tisztán és érthetően. – válaszolt Eduardo

- Remek…. – jegyeztem meg magamnak már, hiszen ez annyira rá nem tartozott

- Navigálj, hogy visszaszokjunk. – szóltam Eduardonak aki teljes örömmel tett eleget a kérésemnek.

- Na akkor gurulj ki madárkám…

Ahogy ültem az autóban elkapott a régi érzés. Az adrenalin dübörgött az ereimben, éreztem, hogy egyre jobban csak a pályára összpontosítok, és arra, hogy számomra zöldre váltson a box utca lámpája.

- Az egyenesben tolhatod neki 300-al…majd válts vissza legalább 3-ig, és 150 környékével beveheted a kanyart az ívről. Vált, fék, gáz! Szép volt…

- Első kritikus pont kilőve – morogtam magamba hiszen fejben előttem volt a pályarajz.

A következő pár másodpercben Eduardo hagyta, hogy magam csináljam a dolgokat. A második kritikus pontig nem szólt hozzám.

- 185ről vissza 85-re. 2. fokozatban, és próbáld csúsztatni az autó hátulját…

Sikerült szép íven becsúsztatni az autót a kanyarba. Élveztem, hogy ismét vezethettem.

A délutáni versenyt már ismét Christian mellől néztem végig, ahol Kimi győzedelmeskedett. Ahogy kiszállt az autóból felém kacsintott sandán, hogy véletlen se szúrja ki senki a nagy tömegből. Ahogy ment mérlegelésre én is a lépcsőhöz osontam Newey-val egyetembe, ő ment Kimivel a dobogóra.

- Itt a sapid Bajnok! – nyomtam a fejébe az elsőnek járó baseball sapkát.

- Köszi Kiscsillag! – majd egy óvatlan pillanatba a felvezető lépcsősor alá húzott, és adott egy aprócska leheletnyi puszit az ajkamra és rám mosolygott.

Miután vége lett minden protokollos dolognak, - interjúk, riportok, fényképezés – együtt vettük az irányt a hotelba. Kimi hamar beborult az ágyba, hulla fáradt volt amit el tudok képzelni, hiszen én is átélem ezt minden verseny hétvége után. Amíg Kimi már aludt én meg Agnese a hotel halljában találkoztunk, és elmentünk vacsorázni.

- Na mizujs? Hallottam nagyon jól el voltál Jaimevel. Volt valami? – érdeklődtem mosolyogva, mert tudtam, hogy ha ő nem akkor senki nem próbálkozik be Jaimenél.

- Háááát…végülis…na jó igen volt egy s más…de nem publikus.

- Nana…tudnom kell róla. Én hoztalak ide!! – mosolyogtam magam el miközben ettem.

- Megcsókolt…De semmi több…Én úgyis megyek vissza Londoba. Ő meg őrültködik a pályán.

- Khm…Én is örültködöm a pályán…

- Jó…de ő más…na mindegy…

Mindent kibeszéltünk, amit csak ki lehetett egy étterembe. Jót nevettünk végre valahára együtt.

Este 7 környékén érkeztem vissza a hotelba, ahol Kimi még mindig aludt. Letusoltam, bekapcsoltam a gépem, és megnéztem az e-mailjeim. Nagyban böngésztem, mikor susorgást hallottam a hátam mögött.

- Jössz pihizni? – kérdezte Kimi miközben az arcát a vállamra tette, és fél kézzel kikapcsolta a gépem.

- Hát most már igen…ha már így elintézted a gépem…

Felkaptam magamra az alvós felsőm és bebújtam Kimi mellé az ágyba.