10. Fejezet

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy csak most hozok folytatást, de sajna nagyon sok dolgom van így nem mindig tudok pontos lenni! Megkezdődött a vizsgaidőszakom is, és mellette a Hungaroring, ott is szinte minden hétvégén vannak rendezvények...Amint meg lesz a havi beosztásom, frissítem a várható frissítések időpontjait, csak egy kis türelmet kérek. Amikor van időm írok!! :)

Várom a kommentárokat!!! Ha én szakítok időt írni, ti is írjatok ám! :)

Jó olvasást!

Gicus (:

***

Addig ücsörögtünk a kanapén, míg csak nem mind a kettőnket elnyomott az álom. Arra ébredtem, hogy Halie szuszog egyenletesen a karjaimba. Keze a derekam köré fonódtak, és feje a mellkasomon pihent. Nem tudom, hogy történhetett. Hajnali 3-at mutatott az óra. Meg fogtam Haliet, felemeltem és az ágyába fektettem, majd betakargattam. Nem tudom, mi történhetett velem, de sokáig ültem az ágya mellett és simogattam az arcát miközben aludt. Majd, ahogy már én is éreztem, hogy egyre álmosabb vagyok, elindultam a saját szobámba. Ahogy elléptem, mocorgást hallottam. Épp megfordult az ágyon és csak ennyit értettem: „Kimi”…Nyomtam egy puszit a hajára, és végleg a saját szobám felé vettem az irányt.

Amint kiléptem Halie szobájából, az egyik szerelővel találkoztam össze a folyosón.

- Na mi van? Reggel húgom, este dugom? – kérdezte somolyogva.

- Közöd, mint eszed…semmi! – és egy laza mozdulattal behúztam magam mögött az ajtót.

Letusoltam, majd lefeküdtem aludni. Vagyis csak akartam volna aludni, mert valami miatt,

mindig Halie járt a fejemben. Feltettem a tipikus ’Mi lenne ha…’ kezdetű kérdéseket.

Muszáj voltam magamnak bevallani, hogy egyre jobban kezdek rá úgy nézni, mint nőre, és

nem, úgy, mint egy húgra. Ahogy ezen filózgattam az ágyamban, egyszer csak kopogásra lettem figyelmes. Feltápászkodtam, magamra kaptam egy pólót, és ajtót nyitottam.

- Szia! Mit keresel itt? – akadt meg a tekintetem Halien, aki teljesen álmosan botorkált be a szobámba és esett a nyakamba fáradtan.

- Nem tudok aludni! – nyökögte miközben a nyakamat szorongatta

- Na akkor gyere bújj, hozzám! De ilyen nincs több kisasszony! Mindenki a saját ágyába aludjon.

Mind a ketten befeküdtünk az ágyamba. Én hátat fordítottam neki, majd ő is.

- Jó éjt bátyus… - morogta szinte alig hallhatóan

- Jó éjt hugi… - nehezemre esett ezt ki mondani, pedig…

Egy kis idő telhetett el, amikor ismét felébredt.

- Kimi! – nyöszörögte a fülembe

- Mond…

- Oda bújhatok hozzád? – kicsit meglepett ez a kérése, de igent mondtam.

- Természetesen! Gyere ide! – megfordultam az ágyon, majd oda bújt hozzám aranyosan és gyengéden.

Így aludtunk el, az éjszaka vagyis inkább a hajnal közepén. Másnap reggel korán keltünk. Én már reggel 7-kor fent voltam. Csináltam Halienek reggelit, majd írtam neki egy cetlit: „Reggelinek hívják! Jó lenne, ha kajálnál, mielőtt kijössz…Egyél, és haladj ki a pályára! Ice”

Lent találkoztam Sebivel. Együtt mentünk futni. Eddig mindig dumáltunk miközben a pályán futottunk.

- Mi a bajod? – kérdezte hidegen Sebi – Nem szoktál ilyen lenni…ma még senkibe nem kötöttél bele.

- Halie… - válaszoltam halkan miközben megálltam a pálya szélén, és feldobtam magam a gumifal tetejére.

- Tessék? Mi a baj vele? – kérdezte, miközben ő is fel ült a gumifalra.

- Nem tudom igazság szerint…azt hittem, hogy jobb lesz, hogyha össze jön Eduardoval. De mikor oda jutottak, hogy tényleg…feltámadt bennem valami.

- Na neeee…Kimi ne hülyéskedj. Bele szerettél Haliebe? Most ez komoly?

- Nem szerettem bele te bolond….Csak nem tudom. Nem esik jól, hogy Eduardoval volt. Éjjel át jött hozzám, mert nem tudott aludni. Ott feküdt mellettem. Legszívesebben megcsókoltam volna. Oda bújt hozzám. – magyaráztam miközben erősen bámultam magam elé…

- Beszéltél róla vele? – kérdezte Sebi miközben a gondolatainkba merültünk a pálya szélén.

- Nem….és nem is akarok. Jobb lesz neki Eduardoval. – majd lepattantam és tovább folytattuk a futást. Miközben Sebi egy folytában arról magyarázott, hogy milyen jól néznék ki Halievel. Én hülye…miért pont Sebinek mondom el…

*

Reggel felébredtem, és már nem volt mellettem Kimi. De az asztalon egy adag reggeli mellett egy cetli állt.

„Reggelinek hívják! Jó lenne, ha kajálnál, mielőtt kijössz…Egyél, és haladj ki a pályára! Ice”

Meg reggeliztem, ittam egy kávét, és elindultam a szobámba átöltözni. Andy az ajtó előtt állt, és kiabált befelé a szobába.

- Halie! Akármi baj van mond el. Vagy nyisd ki, hogy tudjam, hogy jól vagy. – mosolyogva álltam a háta mögött.

- Kérésed számomra parancs! – majd kinyitottam az ajtót és előre engedtem.

Én nagyon jót röhögtem Andy arcán, ahogy láttam, hogy meglepődik.

- Merre voltál? – kérdezte miközben leült a kanapéra.

- Kiminél aludtam. Nem tudtam tegnap elaludni és át mentem hozzá.

- Rendben. Csak megijjedtem, hogy rosszul lettél. – leültem mellé – Valami nyomja a szíved?

- Áhhh, mindegy az. Megmaradok. Agneset láttad?

- Igen láttam. Mivel mindig járkálunk, meg riportok és egyebek Jaimevel tölti a napjait. De délután a Red Bull boxba lesz.

- Jéééézusom! Tényleg a szabadedzés!!

Gyorsan átöltöztem, és már mentünk is Andyvel a pályára. Útközben Agneset is összeszedtük, és így indultunk is azonnal.

- Sok sikert Ice! – álltam meg az öltöző ajtajában. Neki támaszkodtam az ajtónak.

- Köszi Kiscsillag! – majd beljebb invitált, hogy fel tudjon öltözni.

Leültem, és beszélgettünk kicsit, hogy én egy egy kanyart, hogy vennék be, és honnan.

- Na most már menjél mert elkésel. Én majd Christian mellől nézem az egészet!

- Rendben! – elindultam kifelé, de megfogta a csuklóm és visszafordultam.

Hirtelen meg is lepődtem megfordultam, majd a tarkómhoz nyúlt gyengéden, és megcsókolt. Nem szóltunk semmit. Ő kiment, én pedig még mindig próbáltam feldolgozni a velem történteket.

Kimentem végre az öltözőből, és oda mentem Christianhoz, aki épp Agneset kalauzolta a gépek között.

- Ez pedig kérlek, rögzíti az információkat, amit az autók küldenek a számítógépeknek amik kiszámítják a telemetriát… - tettem hozzá mosolygósan, zsebre dugott kézzel.

- Téged is lehet látni Halie? – kérdezte pimaszul Christian

- Sokak bánatára igen… - nyújtottam rá a nyelvem.

Végig ültem a plexi mögött a szabadedzést. Néha oda szólogattam Kiminek valami iszonyat vicceset, ő pedig nevetve csak egy egy szót reagált. Kimi a szabadedzésen fel jött a harmadik helyre. Nem arra mentünk, hogy itt elsők legyünk, inkább az időmérő volt fontosabb. Most még csak a beállítások hangolása ment. Agneset teljesen ledöbbentette, hogy mi mindent tudunk egy egy kanyarról miközben épp, hogy csak egy picit kormányoz a versenyző. Nekem is fura volt így látni, a dolgokat, monitoron. Nekem a lábamba van a pálya…nem pedig gépeken. Nem is lehet, így élvezni. Időmérőn a második helyet szerezte meg Kimi, a beugrósom viszont csak a 4. helyet tudta megkaparintani.

Mászkáltam időmérő után a Paddockba, és Eduardóra lettem figyelmes az egyik falnál…ez nem lett volna annyira megrázó élmény, ha a keze nem épp egy nőnek a combján pihent volna.

- A szemétláda…na majd most megkapja. – szidtam hirtelen Agnesenek

Oda sétáltam Eduardohoz, és szemtelenül az udvarlásába vágtam.

- Meddig jutott már el nálad? A ’Közel akartam hozzád kerülni’ szöveget ellőtte már?

- Halie, kérlek! – szólalt meg Eduardo

- Csak szólok, hogy jó az ágyba, és ahogy látom hazudni is nagyon tud. Sok sikert hozzá édesem. – és kacsintottam egyet a csajra.

Eltűntem ezen monológom után. Úgy éreztem, hogy ez nem volt fair velem szemben. Miután Agnese is csatlakozott hozzám, csak csattogtam az idegtől.

- Nem hiszem el, ekkora egy idióta is csak én lehetek. Mindig velem történik ilyen!! – puffogtam Agnesenek.

- Ne borulj ki Halie. Mindegyik egy rohadék.

- Te ezt nem értheted….Neked ott van Paul. Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy mindennel, annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást, sőt, már az ürességet sem érzed. Vannak azok a pillanatok, amikor már csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy mennyire pocsék is minden

- Tudom Szivem! – simogatta a hátam miközben a plexihez mentem a cuccomért.

Ott volt épp Kimi, aki a telemetriát nézegette.

- Kimi! – szóltam oda neki

- Igen? – fordult felém.

Oda mentem hozzá, szenvedélyesen toltam a plexi falhoz, és csak ennyit mondtam neki.

- 10 perc múlva a hotelban, nálam

- Rendben – suttogta vissza, hogy éreztem a leheletét a nyakamon.

Beültünk a kocsiba Agnesevel, most nem figyeltem a sebesség korlátozásra és 160-al mentem az egyenes szakaszokon. Agnese lefeküdt aludni a szobájába én pedig Kimit vártam a sajátomba. Töltöttem magamnak egy pohár wiskhyt, és vártam, hogy megérkezzen Kimi. Egyszer csak kopogásra lettem figyelmes.

- Igen, tessék szabad! – kiáltottam, bár tudtam, hogy Kimi az.

- Na miről akarsz beszélni? – kérdezte unottan.

- Nem mondtam egy szóval sem, hogy beszélni szeretnék. – tettem hozzá miközben már az ágyam felé toltam.

- Halie! Légy észnél kislány…Érzem, hogy ittál…Nem lenne szabad itt lennem – tette hozzá védekezően

- Én tökéletesen észnél vagyok…És nagyon is jó, hogy itt vagy.

Leültettem az ágyam szélére, és rá ültem a lábára. Puszilgatni kezdtem a nyakát, miközben a mellkasára tettem a kezem. A kidolgozott teste biztonságot adott számomra, és egyre jobban elszállt a fejem a wiskhytől.

- Ne csinálj hülyeséget. Egy bizonyos pont után tudod, hogy nem lesz vissza út. – próbált még mindig védekezni.

- Te mondtad, hogy ne érdekeljen a szerződés. Épp ezt teszem! Nem érdekel a szerződés.

Egyre jobban éreztem a szorítását a derekamon, és egyre jobban és többször tévedt el a keze a testemen. Éreztem, hogy egyre jobban felhúzom. Mikor megunta, hogy játszadozom vele, hátamra fordított az ágyon és most ő kezdte a játszadozást.

- Én szóltam. Most már innen nincs vissza út. – tette hozzá miközben egyre mohóbban csókolta a nyakam.

- Nem is mondtam, hogy meg akarnék futamodni. – reagáltam miközben fel emeltem az arcát és megcsókoltam.

Szenvedélyesen csókolóztunk és szabadítottuk meg egymást a ruháinktól .Mind a kettőnk, egyre jobban vágyott a másikra. Egész este együtt voltunk, és nem álltunk meg egynél. Nem tudom, hogy mi történt velem, de egyre jobban úgy tekintettem Kimire, mint egy pasira, nem pedig úgy mint egy csapattárs…

9. Fejezet

A fejezet kicsit pikánsra sikerült...így 18-as karika!!!

***

Ahogy leértünk bemutattam mindenkinek. Tombolt mindenkiben a jó kedv. Agnese pörgött, mint mindig. Jól el volt Jaimekkel. Eduardo, Kimi és én a sor végén haladtunk.

- Na gyere kislány – és erre Kimi és Eduardo átöltek hátulról, így két pasi oldalán sétáltam az utcán.

- Mi ez a nagy nyomulás? – kérdeztem vigyorogva huncutul.

- Semmi, semmi csak szeretünk. Ennyi. – tette hozzá Eduardo mosolyogva.

Bementünk a klubba ahol már szinte dugig volt minden egyes terem. Kimi oda ment egy kidobó sráchoz, majd csak intett nekünk. Külön le volt foglalva számunkra egy terem. Mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, és elkezdtünk beszélgetni. Mint ahogy az utcán, itt is Kimi és Eduardo társaságában voltam. Agnese Heikki és Jaime társaságát élvezte.

- Csak okosan fiúk! A legjobb barátnőm! – fenyegettem Heikkiéket mivel láttam, hogy nyomulósabbra vették a figurát.

- Értettük Főnök asszony! – kacsintott rám Jaime

Aztán elkezdődött a buli lényege. Az ivás. Persze, mint mindig mindent kitaláltunk, hogy igyunk, míg csak nem én is és a társaság is eljutott egy bizonyos alkoholos befolyásoltsági szintre.

Kimivel táncoltam épp, amikor Eduardo oda jött hozzánk és elkért Kimitől. Vele is elkezdtem hülyéskedni, mint ahogy Kimivel is az elején. Majd jött Justin Timberlake What goes around száma, amikor is Eduardo hevesen magához húzott. Egyszerre mozgott a testünk. Ahogy egymással szemben álltunk, egyre nagyobb bűvöletbe estem a szemeitől. Nem tudtam uralkodni magamon, egyre jobban és szorosabban bújtam hozzá közel. Bele túrtam a tarkójától kezdve a hajába, mire ő csak úgy reagált, hogy egyre merészebbre engedte a kezeit a testemen cikázni. A gerincem vonalát simogatta, miközben a szemembe nézett. Miközben táncoltunk egyre közelebb tolt, egy falhoz. Megtámasztotta a hátam a falnál, egyik kezét a fejem mellé helyezte, úgy, hogy a többiek ne lássanak sok mindent a mi kis akciónkból. A szabad kezével még mindig a testemen barangolt. Közelebb lépett és a szemembe nézett miközben ajkaival óvatos puszit nyomott az enyémre. Én mohón kaptam az ajkai után. Vadul csókolóztunk, miközben én is egyre merészebben kezdtem ismerkedni a testével.

- Nincs kedved ezt, a hotelban folytatni? – kérdezte kíváncsian és mélyen a szemembe nézve…

- De a barátnőm e…. – és nyomott egy csókot a számra

- Szólok Kiminek, nem lesz baja!

Oda ment Kimihez, és mondott neki valamit, mire Kimi csak rám nézett és mosolygott egyet.

Mi Eduardoval pedig elhagytuk a klubbot. Kicsit ittasan tántorogtunk vissza a hotelba, ahol elég nagy felhördülést okozott ez. Felmentünk lifttel a szobámba, mert én kicsit közelebb laktam így a hotelban, mint ő. Kinyitottam az ajtót, majd beljebb mentünk. Mohón kaptunk egymás ajkai után. A bal lábamat derekához feszítve csókolóztunk az ajtónak támaszkodva miközben ő a lábam simogatta. Egyre nagyobb vágyat éreztem a teste után. Csókolózás közben az ingének gombjaival bajlódtam, ő pedig a felsőmtől szabadított meg. Miután sikerült megszabadítania a felsőmtől, bele csimpaszkodtam a nyakába, és óvatosan hátrálva közelítettük meg az ágyam. A hátamra fektetett és elkezdte a nyakam csókolgatni. Fél kézzel a hátam alá nyúlt és ügyesen kikapcsolta a melltartóm, és megszabadított az említett ruhadarabtól. Én is próbáltam minél több ruhadarabtól megszabadítani. Eduardo egyre jobban és merészebben közeledett felém. A belső combom simogatva megtalálta, a legérzékenyebb pontom és csókolózás közben elkezdett izgatni. Körkörös mozdulataival elérte, hogy a csípőm is hasonló mozgásba kezdjen, és egyre szaporábban vegyem a levegőt. Egy halvány sóhaj hagyta el a szám, és már ő sem bírta tovább. Egy hirtelen mozdulattal, felülre kerültem és a hajam oldalra csapva kezdtem el kényeztetni a nyakát. Csókokkal hintettem be a teste minden pontját. Miután már mindketten készen álltunk, óvatosan az ölébe ültem, és magamba fogadtam, amit ismét nem bírtam ki szó nélkül. Kéjesen nyögtünk fel egyszerre. A kidolgozott mellkasára támaszkodtam miközben, egyre gyorsabb tempót diktáltam. Majd mikor éreztem, hogy mindjárt beteljesedik a gyönyör, lassítottam a tempón. A hátamra gördített magáról, és ismét csókolózni kezdtünk miközben visszafogadtam magamba. Mindketten belesóhajtottunk a csókunkba. Az ujjainkat összekulcsolta, és a fejem felé emelte, miközben egyre ütemesebben mozogtunk egyszerre. Egyre gyorsabban mozogtunk, egyre jobban éreztem, hogy lassan elönt a forróság. Mindketten mélyről jövően sóhajtottunk fel.

- Már rég óta közel akartam hozzád kerülni – mondta Eduardo még mindig félig ittasan

- Tehát én voltam az a valaki… - mondtam hozzá bújva, miközben még mindig éreztem, hogy forog velem a világ az alkoholtól.

- Igen…

Még beszélgettünk egy kicsit, és elaludtunk.

Másnap reggel, iszonyatos fejfájással ébredtem. Eduardo szorosan ölelt magához. Ki másztam az ágyból és a mosdóba mentem. Bele néztem a tükörbe, és hát elég csúnya látvány fogadott. Kimentem a konyhába ahonnan már friss kávé illata érződött.

- A Red Bull új üdvöskéje, részegen randalírozott Shangai utcáin versenymérnökével. Bizonyára felépülését ünnepelhette a csapattal, mivel ittasan tért vissza a hotelbe. Adta hírül a hotel egyik dolgozója lapunk számára. – hallottam meg Kimi hangját a kanapéról, ami a konyha előtti résznél volt.

- Neked is nagyon szép reggelt! – morogtam neki álmosan – Kérsz kávét?

- Nem, köszi. De Ed tuti, hogy fog kérni.

- Tudom… - közben fogtam a fejem és kerestem fájdalom csillapítót.

- Délután szabadedzés. – jegyezte meg hidegen miközben a Laptopot bújta és olvasta, a rólam szóló pletykákat.

- Tudom. – közben magamnak töltöttem kávét és már Eduardonak is előkészítettem egy csészét.

Miután megreggeliztem, felöltöztem, és indulásra készen álltam. Rossz idő volt, így felvettem egy hosszú farmert egy magassarkúval, és egy pulcsit, a Red Bullos vékonyabb kabátommal. Andyvel találkoztam lent a hallban, és elmentünk reggelizni, amihez csatlakozott Agnese is.

- Remélem tudod, hogy minden lap a tegnapról csámcsog – tette hozzá Andy miközben a kávéjába kortyolt.

- Mondj újat. – jegyeztem meg neki igen hidegen.

- Tanulsz Icemantől…ez jó…tetszik.

A reggelit a telefonom csörgése zavarta meg. Eduardo volt. Nem vettem fel. Nem vettem fel, mert teljesen felkavart a tegnap este.

- Csörög a telefonod… - mondta Andy.

- Tudom, mivel látom. – jegyeztem meg kicsit cinikusan.

Miután végeztünk a reggelivel kimentünk a pályára. Átöltöztem a Motorhome-ba és elindultam futni egyet a pályán. Még épp nem esett, és még a pálya sem volt lezárva. Mire visszaértem teljesen leizzadtam, és egy törölközővel a nyakamba elindultam tusolni. Eduardo a tusoló mellett várt. Nem akartam vele beszélni.

- Jó reggelt Halie. – és megpróbálta a derekam megfogni.

- Eduardo, hagyj békén légyszives. Nem akarok beszélni a tegnap estéről. Remélem, tudod, hogy mindez ezek mellett szabályellenes. – próbáltam kimagyarázni magam, de nem igazán sikerült semmilyen észérvet nem találtam a dologra – Meg amúgyis, részegek voltunk. Ez csak egy félre siklás volt az életünkben.

- Rendben van, ha ezt te tényleg így gondolod. – láttam a szemében az elkeseredetséget.

Egész nap kerültem a társaságát. Agneseval a boxunkból néztük végig a szabadedzést. Sebastian lett az első, a második Heikki és a harmadik Kimi. A tévé stábok a szünetekben engem is mutattak. Én pedig levettem a szemem a képernyőről és integettem kicsit Agneseval. Jól éreztem magam a szabadedzésen. Miután mindennek vége volt kint a pályán, visszamentünk a hotelba.

Lezuhanyoztam, átöltöztem, és lementünk Agneseval a hotelba kajálni.

- Na és mi volt tegnap Eduardoval? – kérdezte csillogó szemekkel.

- Semmi extra. – mondtam hidegen, de a belsőm legszívesebben kiordibálta volna, hogy egy óriásit szeretkeztem vele.

- A szemed nem ezt mondja… - kacsintott felém miközben egy saláta levelet kapott be, egy falat sajttal.

- Oké…lefeküdtem vele, de csak azért mert részeg voltam. Csak egy félre sikerült este volt.

- Miért vagy vele elutasító? – kérdezte tőlem megvetően

- Mert nem lehet köztünk semmi. Azért. És zárjuk rövidre a témát. – befejeztük, a vacsorát, és felmentünk a szobába DVD-zni.

Fáradt voltam, így nagyon korán elnyomott az álom. A telefonom volt az, ami megzavarta a pihenésem.

- AZONNAL AZ IRODÁMBA KISASSZONY!!!! – ordibált Christian a telefon végén.

Nem tudtam mit szólni leraktam és már indultam is Christianhoz.

- Mi a jó büdös fenét képzeltek magatokról? Hogy gondoltátok ezt? – vágott elénk egy újságot amin mi voltunk elég jó hangulatban.

- Mindent megtudunk magyarázni. – próbáltam védeni Eduardot.

- NEM ÉRDEKEL!!!! – ordított velünk – Nem akarok még egy ilyet meglátni!! Nagyon ajánlom, hogy nem történt köztetek semmi.

- Ha ordibálsz, nem oldasz meg semmit. – szólalt meg Eduardo

- DE ORDIBÁLOK!! Nagyon ajánlom, hogy ez legyen az utolsó ilyen balhétok!

Miután megkaptuk a beosztásunk, leléptünk.

- Köszönöm! – mondtam hidegen Eduardonak

- Nem tesz semmit! – majd az szobám ajtajához nyomott és szenvedélyesen megcsókolt. – Ezek után mond, hogy a tegnap este nem jelentett számodra semmit.

- Nem jelentett számomra semmit. – de nem tudtam a szemébe nézni, mert elvesztettem volna a fejem ismét.

- Nézz a szemembe és úgy mond!

- Hagyj békén!!! – fordultam ki az öleléséből, és elindultam a szobámba.

- Csökönyös nőszemély! – mondta az ajtóban, majd csapott egyet az ajtóba ököllel.

Ott álltam az ajtó mögött és végig hallgattam, ahogy dühösen fujtat az ajtóban, majd elmegy.

- Nem értelek – szólalt meg Kimi a kanapémról

- Te mindig ott vagy ahol nem kellene? – szólaltam meg cinikusan majd mellé ültem.

- Igen. Mindig ott vagyok amikor neked szükséged van rád. Miért nem próbálsz végre egyszer kitörni a szabályok közül? Ne légy hülye.

- Nagyon is eltudnám képzelni az életem Eduardoval de a versenymérnököm…Nem lehet köztünk semmi…A szerződés.

- Kislány…hallottál már a titkos kapcsolatokról? – majd megfogta a vállam és magához húzott. Jól esett a közelsége, ahogy átölelt.

- Miért kell neki csapattagnak lennie?! – kérdeztem szomorkásan, míg csináltam egy forró csokit magamnak és Kiminek is.

- Azért mert ez a sors…Mindenkinek meg van írva valaki…Ki tudja....lehet, hogy neked épp Eduardo. Beszélj vele kislány.

Miután megkaptam a lelkifröccsöt, némán ücsörögtünk a kanapémon, a forró csokit szürcsölgetve. Agnese Jaimevel ment moziba, és megnézni a várost, nekem sajna sok dolgom volt. Riportokra járkálni, meg hát van egy elhalasztott fotózásom is…

8. Fejezet

Már leszálláshoz készültünk amikor Kimi felébresztett.

- Jó reggelt Hugi! Kelj fel, lassan leszállunk.

- Mmmmm – nyökögtem neki, nem volt kedvem felébredni.

- Na, ne legyél lusta! Te aludhatsz még eleget!

- Oké oké, fent vagyok már. – forgolódtam az ölében.

Miután leszálltunk megkaptuk a csomagjaink és már mentünk is a szállodába. Kint a reptéren már vártak ránk sokan, de pillanatok alatt eltűntünk, ma valahogy nem volt kedvem senkihez. Ahogy mentünk a szállodába a csapat szállító busszal éreztem, hogy ismét nem vagyok jól. Folyt rólam a víz pedig nem volt igazán meleg a buszba. Kimi ott ült mellettem és látta, hogy baj van.

- Dokiiii – kiabálta

- Jövök! Tarts ki Halie!

Pár perc után már jobban éreztem magam. Megállt a világ, és már annyira nem folyt a víz sem rólam.

- Rendben. Akkor most elsődlegesen át ülsz a kocsimba és megyünk a kórházba! – adta ki az utasítást Doki.

- De nem akarok menni! Minden okés velem! Semmi bajom!

- Nem vitázol Kisasszony! Megyünk és kész! – tette hozzá szigorú tekintettel.

- Áruló – tátogtam visszanézve Kimire

Beértünk a kórházba és persze 10 orvos mászott rám élből, hogy mi bajom lehet. Semmi újat nem tudtak mondani. Csak annyit, hogy biztosan még a balesetből visszamaradt sérülés lehet. Na hát ezzel sem megyek messzire.

- Na megnyugodtál Doki, hogy semmi bajom?! – kérdeztem mosolygósan miközben kisétáltunk a kórházból.

- Nem…nem tetszik, hogy rosszul lettél – és mi lenne, ha még a többiről is tudna.

- Rendben értettem. Nyugiba maradok. – tettem hozzá szájhúzva…

Ahogy beértem a szállodába, már vártak lent a többiek. Sebi, Kimi, Eduardo, Chris és még pár szerelőm.

- Megnyugodhattok, semmi bajom nincs! – mondtam fintorogva miközben elmentem mellettük.

- Nem igazán így történt a vizsgálat, de semmi biztosat nem tudtak mondani az orvosok – magyarázta Doki a többieknek a dolgot.

- Halie! – kiabált utánam Sebi – Este megyünk, egy kicsit bulizni. Van kedved jönni?

- Persze! – fordultam vissza és ugrottam a nyakába Sebinek, majd ahogy ott csimpaszkodtam egy fényképezőgép vakura lettünk figyelmesek és mind ketten a fény irányába néztünk.

- Na, én ezt most megütöm – vontam ki a karjaim Sebi nyakából, és elindultam a fotós irányába.

- Ne csinálj…. – erre már ott is voltam és épp egy mocsok nagyot csaptam volna az öklömmel a fotós bal szeme alá amikor Kimi megfogta a kezem – semmit! – fejezte be Sebi mondatát.

- Most ezt megúsztad…de ne lássalak meg még egyszer a környékemen! – fújtattam a fotós arcába.

Kimi elrángatott a sráctól, de láttam rajta is, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy arcon csapja a gyereket ’véletlenül’.

- Na, akkor este 8-kor itt találkozó. Halie tegyél ki magadért! – kacsintott rám, Sebi.

- Mindent megteszek szívem, hogy megfeleljek nektek! – tettem hozzá neki kacsintva, amin már Eduardonak is nevetnie kellett.

Felmentem a szobámba, majd felhívtam Eduardot.

- Szia Ed! – köszöntem aranyosan

- Szia Halie! Mond miben segíthetek!

- Ma jön a barátnőm Londonból. Tudnánk intézni neki, egy belépőt a boxba? Illetve kimegyünk érte a reptérre?

- Persze! Semmi akadálya! – mondta, ezt teljesen feldobódva, mintha világ életében arra várt volna, hogy elhívjam magammal valahova.

- Rendben! Akkor délután 4-kor találkozzunk a Hallban, és indulhatunk is.

- Okés! Akkor, 4-kor!

Délelőttöm még a pakolgatással ment el, meg persze azzal, hogy mit vegyek fel a bulira. Nagyon nem tudtam dönteni így megmaradtam annál a verziónál, hogy megvárom Agneset, és majd csak vele együtt döntök a dologról. Már fél 4 volt amikor az órámra pillantottam. Elmentem lezuhanyozni, felvettem egy fehér pólót, amire bal oldalt a Red Bull logó volt hímezve illetve egy farmert és egy topánkát. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, bepakoltam a jogsim, a személyim és a tárcám a táskámba és elindultam le a hallba. Már lent volt Eduardo mire én is leértem.

- Szia! – és nyomtam két puszit az arcára.

- Szia Halie!

- Mehetünk? Minden meg van? – kérdeztem tőle

- Persze minden. Jogsi, személyi, tárca, szobakulcs.

- Minek neked jogsi? – kérdezte mosolyogva – Úgyis én vezetek.

- Majd az vezet, aki hamarabb ér ahhoz a Mercihez ott a járdánál! – tette hozzá és elkezdtünk sprintelni. Hát persze, hogy én nyertem!

Beszálltunk az autóba, megkaptam a kulcsokat, és elindultunk a reptérre. Az egész utat végig beszélgettük.

- És neked amúgy, hogy hogy nincs barátnőd? – kérdeztem miközben az utat figyeltem és épp sávot váltottam.

- Hát, tetszik valaki, csak valószínű ő nem igazán vesz észre engem. Bár az is igaz, hogy elég sok dolgom van, most, hogy a versenymérnököd lettem. – ejtett el egy nagyon halvány mosolyt és nézett rám szépen.

- Pedig, ahogy így megismertelek, meg amúgy sem nézel, ki rosszul…sőőt – majd rá kacsintottam miközben adtam egy kis hangot a rádióra - ragadhatnak rád a lányok.

- Hát igen…de engem annyira nem érdekelnek. És neked hogy hogy nincs barátod?

- Hát nem is tudom. Mindegyik érdekből lenne velem, azt meg én nagyon nem szeretném. Ne a bankszámlám miatt szeressen, hanem magamért. – tettem hozzá miközben megálltam a reptérnél.

Mielőtt kiszálltunk volna, feltettem a napszemüvegem, nem akartam nagy feltűnést kelteni. Kiszálltunk, lezártam a kocsit és elindultunk az érkező terminálhoz. Nagyon jól időzítettünk, mert épp akkor érkezett meg a londoni gép. Agnese volt szinte az utolsó, aki leszállt a gépről. Ahogy meglátott, azonnal hozzám rohant és a nyakamba ugrott.

- Szija Csajszi! – köszönt egyből

- Szia Agnese! Engedd meg, hogy bemutassam a versenymérnököm és egyben az egyik legjobb barátom Eduardot!

- Szia! Agnese Kinsey vagyok. – és a kezét nyújtotta Eduardonak.

- Tisztelem Agnese, Eduardo Barichello vagyok, Halie versenymérnöke. – majd átölelte a derekam.

- Na ha ezen is túl vagyunk indulhatunk is vissza! – szakítottam félbe az ismerkedést.

Visszamentünk az autóhoz, és elindultunk a szálloda felé. Az autóba kicsit hangosan David Guetta – Memories száma ment. Élvezet volt vezetni, miközben ez szólt, illetve amikor a mutató 110-et mutatott. A nap gyengéden simogatta az arcom. Ezt a telefonom rezgése szakította félbe. SMS…Kimitől.

„Este össznépi. 8, Hall. Ne késs” ekkor Eduardo telefonja is megcsörrent. Szintúgy ez az üzenet jelent meg neki is. Gondolom, akik nem tudtak az esti összezörrenésről azoknak lett értesítés küldve. Ránéztem Eduardora és csak ennyit mondtam neki:

- Nem iszok…

- Nem fogsz inni persze, eleget. – tette hozzá huncut mosollyal.

Én csak röhögtem rajta, és ingattam a fejem. Mikor váltott a rádió lejebb vettem a hangján.

- Milyen utad volt Agnese? – kérdeztem míg a kezeim a kormányon a 5-7-es kényelmes pozíciót vette fel.

- Nagyon jó! Kipihentem magam. Bár fura, hogy kb, ekkor indultam el otthonról. – és szélesen vigyorgott a hátsó ülésen.

- Este megyünk bulizni. Elfelejtettem mondani. – tettem hozzá miközben a tükörbe vigyorogtam.

- Komolyan? Hova megyünk? Csajos buli4ever in Kína! – sikított fel…

- Nem nem…nem csajos buli, hanem F1-es buli lesz. Kimi, Jaime, Eduardo, Sebi, Andy, Button, Hamilton, Heikki és pár Ferraris, Red Bullos szerelő.

- Ez most komoly?? – kérdezte elképedt arccal

- Igen! Elég jók szoktak lenni. Ed, van már valami kitűzött cél, vagy csak kocsmázás lesz?

- Kimi emlegetett valamit, de nem akarom tudni…tudod, hogy milyen – tette fel a kezét ártatlanul.

- Igen tudom… - röhögtem már ezen én is.

Miután megérkeztünk a hotelba, elváltak útjaink Eduardoval. Elfoglalta a szobáját Agnese, és elkezdtünk készülődni az esti bulira.

- Halie! Észre vetted már, hogy Eduardonak bejössz? – kérdezte miközben én a zuhany alatt álltam.

- Te rémeket látsz…Nem jövök be neki! – kezdtem tiltakozni.

- Nem figyelted a kezét, hogy hezitált, hogy amikor te a sebváltón tartottad a kezed megakarta, fogni?

- Nem ezzel foglalkoztam sorry, hanem a vezetésre. Kicsit nehéz volt visszafogni magam. Nem vagyok hozzá szokva a 110-es tempóhoz. – vigyorodtam el a zuhany alatt.

Nagyjából 2 óra volt mire szépen összekészülődtünk. Smink, haj kész volt…csak a ruhával voltak gondok. Nem tudtunk dönteni. Én egy V nyakú erősen dekoltált felsőt vettem fel és egy rövid farmernadrágot, Agnese egy féloldalas pólót és egy rövid farmernadrágot.

A fiúkkal lent találkoztunk pontban 8 órakor. Leértünk a lifttel, bemutattam Agneset a többieknek és indultunk is bulizni az egyik helyi klubba.

Blogmásolás!!!

Szólni szeretnénk, hogy mostanában egy személy lekoppintja a töriket!Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV vagy CARLII. Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!Könyörgünk ezt tegyétek ki és írjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.Aki szórul-szóra másol az undorító!Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!

Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com
Erre másolta le: http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com

Ivi oldalát: http://feketeangyalsaga.blogspot.com
Erre másolta le: http://alkonyatmaskepp.blogspot.com


Kérjük írd ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

***

És, hogy feldobjam a hangulatot: Készül a folytatás!!! :P Olyan szerda, csütörtökre lehet számítani...

Üdv.

GIcus

7. Fejezet

1 hét telt el a balesetemet követően. Már összecsomagoltam a cuccaim, és vártam, hogy a két szeleburdi srác értem jöjjön a csapatorvossal egyetemben. Megkaptam az utasításokat, hogy mit szabad és mit nem. Sajna a következő futamon még nem vehetek részt. Féltik az életem, bár én már készen állok rá, hogy újra autóba ülhessek. De nem szabadott, és most kivételesen hallgattam az orvosra. Távol tartom magam az autómtól.

9 órára érkeztek meg értem. Kimi, Sebastian, és a csapatorvos, Dr. Klaus Draeger.

Kiadták a papírjaim, a zárójelentésem és gyógyultnak nyilvánítottak. Felkaptam magamra a csapat emblémás sötétkék pólóm, illetve egy farmert. Bár elég meleg volt, elég lett volna egy rövidnadrág is.

- Indulhatunk Halie? – kérdezett Kimi

- Persze! Mehetünk! – vágtam rá mosolyogva. Már több mint 1 hete nem láttam napfényt csak az ablakomból, így jól fog esni, egy kis természet.

- Sok újságíró van lent és rajongó – tette hozzá Sebi

- Ki vagyok pihenve! Most bármit elviselek! – majd belekaroltam a karjukba.

- Add ide a táskád Halie! Viszem én! – ajánlkozott fel Kimi.

- Csak jót tesz nekem ez a lelkiismeret-furdalás felőled… - tettem hozzá mosolyogva és adtam egy cuppanós puszit az arcára.

- Ne szokj hozzá hugi! – pattintott le Kimi azonnal.

Kiértünk a kórház elé. Ott várt Christian, Guillaume és Eduardo is, és persze a sajtó! De most mindenkinek tudtam örülni. Azonnal Eduardoékhoz mentem oda és megöleltem őket.

- Jó titeket újra látni! – tettem hozzá miközben majdnem kiszorítottam belőlük a szuszt.

- Mi is örülünk neked Kislány!

- Adj egy gyors interjút és lépjünk hugica! – szólt rám Kimi

- Miss Smith! Hogy érzi magát? Rajthoz áll a következő versenyen?

- Először is szeretném megragadni az alkalmat és köszönetet mondani a rajongóimnak. Sok levelet kaptam, és biztatást. A kérdésükre válaszolva, jól érzem, magam bár még orvosi felügyelet alá vagyok ítélve. Ezt a csapatorvosunk Dr. Klaus Draeger fogja ellátni. A következő versenyt sajnálatos módon még nem teljesíthetem. Köszönöm mindenkinek, hogy itt volt! – és elléptem a helyszínről.

Egy nagyobb autóval mentünk vissza a hotelba. Ahol a hátsó bejáraton mentünk be, mivel elég nagy volt a tömeg az első bejáratnál. Bementünk, épp Sebivel és Kimivel nevetgéltünk, mikor előre fordultam, és minden pilóta társam ott állt egy szál virággal a kezében. Nem tudtam megszólalni, könnyek szöktek a szemembe és hagytam, hogy a felszínre törjenek. Oda mentem a srácokhoz, akik körbe álltak és megöleltek egyszerre. Majd megkaptam a virágokat. Egy egész ölnyi rózsám volt a végére.

- Szeretlek titeket srácok!

- Mi is szeretünk Halie! – és nyomtak egy egy puszit az arcomra.

- Aranyosak vagytok… - de csak ennyit tudtam hajtogatni, illetve sírtam is kicsit.

- Mikor látunk megint Kislány? – kérdezte Heikki

- Hát a következő futamon még ne félj, hogy lekörözlek! – kacsintottam oda neki

- Bár tőled jobban elviselem, ha lekörözöl. Nézhetem a formás kis hátsódat előttem! – kezdett poénkodni.

- Majd megmondom Neweynak, hogy tetszik a segge…az autó segge…- vágtam vissza neki majd elindultam a rózsáimmal, és Kimivel, mivel Sebi még lent maradt dumálni a többiekkel.

A szobaajtóban, letette Kimi a cuccom és nézett rám.

- Eddig tartott a fuvar? – néztem rá kérdően és mosolyogva

- Miért? A hátamra van írva, hogy futárszolgálat?! – röhögött a képembe

- Őőőő nem is tudom. Izé…fáj a karom!! – tettem az ártatlant…

- Na jó, csak, hogy lásd, hogy kivel állsz szembe.

- Ohhh köszönöm futár fiú! – kacsintottam rá

- Na jó, de a futár fiú általában lefekteti a címzetett…. – nézett rám huncut mosollyal

Közelebb lépett. Már éreztem a lehelettét az ajkaimon épp, hogy nem ért össze az ajkunk, amikor elkezdett forogni velem a világ. Mintha kihúzták volna a talajt a lábam alól. Esélyem sem, volt elesni, mert Kimi megtartott, miközben összecsuklottam. Leültetett az ágy szélére és hozott egy pohár vizet.

- Ide figyelj! Ne csinálj nekem ilyeneket. Hívom is Dokit.

- Ne hívd, kérlek! – fogtam meg a karját miközben elindult kifelé - Biztosan nem ettem eleget. Ne szólj neki, mert utána még ágyhoz is köt az az elvetemült!

- Még egy ilyen és beköplek! Értetted Kislány?

- Értettem Főnök Úr!

- Na ezt már szeretem. És most szépen lefekszel pihenni. Itt a laptop, MSN, Skype amíg meg nem unod. De azért játszd végig a szimulátoron a Kínai Nagydíjat. Bár az én rekordom úgysem döntöd meg…tehát... – mondta büszkén.

Miután átvettem a pizsamám, befeküdtem az ágyba és ölembe kaptam a Laptopom. Felléptem MSN-re és fent volt a legjobb barátnőm Agnese.

- Szia Csajszi! Hogy vagy? – írt rám azonnal

- Szia Agnese! Köszi jól. Azt hiszem megmaradok! Mi a helyzet otthon?

- Semmi. Szokásos. Eső, hideg…jah és persze tőled hangosak a tévék, újságok.

- Én még nem olvastam egyet sem. Ma viszont megijedtem. Ki engedtek a kórházból, de kicsit rosszul lettem. Kimi majdnem orvosért rohant. Amilyen szadista ez a doki még ágyhoz is kötözne.

- De ezzel ne játssz hallod! Ne, hogy nekem valami nagyobb bajod legyen!!

- Nem lesz nyugi! Viszont kérdésem van hozzád. Nincs kedved eljönni Kínába? Kínai Nagydíj Red Bull Racing boxból. Sok helyes pasi, benzingőz, Forma 1….Naaaa? – írtam neki sok sok szmájlival.

- Na ne hülyíts! A fejedre estél?

- Naaa gyere már. Mi holnap indulunk Kínába. Péntekre oda érsz?

- Oda hát! Ne hülyéskedj. De hát addig jegyet kell foglalni, meg minden…

- Ne törődj azzal. A reptéren lesz a jegyed!

- Okés! Imáááádlak!

- Én is téged! Na de most lepihenek. Még a végén lebukok.

- Rendben! Javulgass!

- Köszi! Szia!

Miután elköszöntem Agnesetől, bekapcsoltam a tévét, de semmi érthető nem ment benne. Majd kopogtak az ajtón. Doki volt az.

- Szia Doki! – köszöntem rá, leplezve, hogy nem rég lettem rosszul

- Szia Halie! Minden rendben van veled?

- Persze Doki! Úgy nézek ki mint aki beteg? – tártam szét a karjaim…

- Ááááh, dehogy! Rosszabbul! – vágta rá nevetve!

- Na jóóó, ne kötekedj! Inkább lefekszem pihenni!

- Rendben. Amúgy, ha oda értünk Kínába egy orvosi csapat majd megvizsgál, hogy minden biztosan rendben van e!

- Okés! Nincs mitől félnem! Tökéletesen vagyok!

- Úgy legyen! Na hagylak aludni!

- Köszönöm!

Majd ki ment a szobámból. Már azt hittem, hogy Kimi köpött be, ami elég csúnya húzás lett volna. Majd írtam neki egy sms-t: „Köszi, hogy nem köptél be Dokinál!” . Majd nemsoká jött is a válasz: „Van mit!” Letettem a telefont magam mellé, majd elaludtam, semmi perc alatt. Jól esett végre rohangáló nővérek nélkül aludni.

Délután 2 lehetett, amikor felkeltem. Arra ébredtem, hogy melegem van. Besütött a nap az ablakon, és pont az ágyra. Jó is volt, hogy felkeltem. A maradék cuccom, ami még a szekrényekbe volt, összepakoltam, felvettem egy térdnadrágot, és egy Red Bullos toppot, illetve egy kék sportcipőt. A cuccomért Andy jött fel. Mindenki figyelt rám, hogy ne, hogy véletlen valami bajom essen.

- Na gyere Kislány! Induljunk, mert itt fognak minket hagyni. – kapta fel a sport táskám a vállára.

- Oké! – bólintottam és már indultunk is le az aulába.

Lent volt már a csapat nagy része. Épp, hogy kiléptem a liftből, megláttam Robot, a szerelők főnökét, és persze a többieket is. Mindenki elkezdett tapsolni, amikor meglátott.

- Hjajj Fiúk! Még nem is volt alkalmam megköszönni, a táblát! Nagyon aranyosak voltatok! Köszönöm nektek! Szeretek veletek dolgozni! – adtam magam át az érzésnek és sírva borultam a szerelőim nyakába.

- Mi is szeretünk veled dolgozni Halie! – ölelgettek meg rendesen

- Kimi merre van? – néztem kérdően Andyre.

- Mindjárt jönnek Christivel.

- Oké, akkor várjuk meg őket rendben?

- Persze! – nyugtázott Andy.

Nem sok idő telt el, míg vártuk Kimit és Christit. Közben beszélgettem a fiúkkal, hogy hétvégén a beugrós sofőrrel - aki egy Red Bull támogatott GP2-es sráclesz – rendesen bánjanak, mert az én kocsim lesz alatta…Nem szeretném, ha valami baja lenne a kis drága autómnak.

Elindultunk ki, a hotelből, persze tele volt a hotel előtti rész rajongókkal. Ki léptem az ajtón, és elkezdtek sikítani. Ezt a részét, annyira nem szeretettem, de jól esett, hogy páran szurkolnak nekem. Elkezdtem integetni nekik, és beszálltam az autóba.

- Kiéhezett pi…. – kezdte el Kimi, de a szavába vágtam

- Most miért mondod ezt? Tudtommal te is ki vagy éhezve… - és kinyújtottam rá a nyelvem.

- Ebbe ne menjünk bele, mert megtudod tutira! – kezdett el kötekedni.

- Nem akarom tudni maradjunk annyiban! – húzódtam egyre jobban Andy irányába.

- Biztos nem? – és elkezdett csiklandozni.

A reptérig ez addig fajult, hogy már egymás haját borzoltuk. Rég nem szórakoztam ennyire jól. Andy csak nézett ránk, ahogy röhögve, és kócosan léptünk ki a kocsiból.

- Gyerekek…. – fogta a fejét közben – Ajánlom Kisasszony, hogy ez ne csapjon át valami másba, nincs kedvem kimosni téged a mocskos kis sztorikból.

- Majd hozzá szoksz Andy drágám – szólalt meg Christi a másik oldalról.

- Attól félek én is! – reagált rá Andy.

Ahogy felszálltunk a gépre, befoglaltam a mindig szokásos ablak melletti helyem, és zenét kezdtem hallgatni, de elnyomott az álom. Amikor felébredtem már Kimi ölébe volt a fejem. Kimi keze az oldalamon volt, és ő hátra döntött fejjel aludt. Majd még jobban befészkeltem magam a finn ölelésébe, és tovább aludtam. Nagyjából 3 órát aludhattam, és megérkeztünk Kínába. Nem is értem miért nem haza mentem, úgysem állok rajthoz. Na nem baj. Eggyel több alkalom arra, hogy minél jobban beláthassak a hátsó munkába.

***

Halie barátnője, Agnese (ejtsd: Ányéze)

6. Fejezet

Amint láttam, hogy Halie autója a falnak csapódik, azonnal tövig nyomtam a féket és a gázt, és megfordultam.

- Mi a fenét csinálsz Kimi? Nem tudsz rajta segíteni a KED csapat már ott van! Ennél többet nem tehetsz érte!

- Miattam fekszik ott! Hagyj a rohadt életbe! Oda megyek.

Kiugrottam az autóból és rohantam Halie kocsija felé, ahonnan már kiszedték őt. A feje vérzett, a keze a kezem után lendült, és megfogta. Hallottam, hogy mond valamit, de nem értettem kristály tisztán.

- Mond Halie! – csúsztam oda mellé.

- De húz, és vonz! Hadd menjek! – hörögte, és ekkor ijedtem meg leginkább.

- Ne hagyj itt Kislány!! Maradj velem!!! – mondtam sírva

Csak álltam ott, és fogtam a kezét, amit ő szorított. Pillanatokra fel nézett, az orvos megvizsgálta, hogy reagál e a szeme, de nem sokáig volt magánál és vissza esett eszméletlen állapotba.

- Engedd el, ki visszük. – szólt rám a főorvos

A ponyvát már a sportbírók, kihúzták, hogy ne lásson senki semmit. Ott ültem a pálya szélén, és nem tudtam semmit sem tenni, annak érdekében, hogy Halivel menjek. Nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem, felpattantam ledobtam a bukómat, és rohantam az orvos után.

- Hadd menjek vele! Én vagyok a csapattársa! Menni akarok!!

- Kimi, nem jöhetsz! – nézett rám a főorvos – Egyelőre a pálya kórházba visszük, onnan, pedig ahogy stabilizáltuk mentőhelikopter viszi tovább a központi kórházba

- Menni akarok vele! – szorítottam meg az orvos karját erősen és szúrósan néztem rá.

- Rendben. Itt várj meg!

Épp, hogy bement a kezelőbe az orvos, Guillaume rohant felém.

- Mi történt? Halie? Nem mozgott és nem válaszolt!

- Én csak meg akartam, előzni, és és…. – nem tudtam folytatni és kitört belőlem a sírás.

Rá támaszkodtam egy korlátra és a kezeim közé temettem az arcom. Guillaume oda jött hozzám, majd telefonált.

- Mindent tudni akarok a roncsról! Üljetek be a Race Controllba és kockázzátok ki a balesetet! Minden apró dolgot tudni akarok!!!

Már láttam, hogy indították a mentőhelikoptert, ekkor kaptam fel a fejem. Halivel egy hordágyon rontottak ki a kezelőből, én pedig rohantam utánuk. Betették a helikopterbe, a fejembe húztak egy sisakot, és indultunk is. Végig fogtam a kezét, és potyogtak a könnyeim. Nem hittem volna soha, hogy egyszer is balesetet okozok. Guillaume a pályán maradt a többiekkel, és a baleset okát keresték.

Ahogy leszállt a helikopter, máris vették ki és vitték a vizsgálóba, illetve azután a műtőbe. Míg Halie a műtőbe volt, befutott Sebastian, Jenson, Guillaume, és mindenki aki számított. Már vagy 10-en vártunk kint, mikor kijött az orvos a műtőből.

- Ki a hölgy közvetlen hozzátartozója?

- Én a csapattársa vagyok! Tudni akarom, hogy mi van vele!

- Megműtöttük. Amit tudtunk most, megtettünk érte. Sajnálatos módon kómába esett. Most már rajta függ, hogy felébred e, vagy sem. De erős szervezete van. Minden okunk meg van arra, hogy a pozitív változásban bízzunk.

- Értem. – és ültem vissza a fotelba, és a kezembe temettem az arcom.

- Visszavisszük, a szobájába, és várunk. Nem tudunk mást tenni.

Christian is bejött délután. Megölelt, és biztosított arról, hogy a párás műfű volt a hibás a balesetben nem pedig én. Haliet idő közben bevitték a szobájába. Körülötte tele volt gépekkel a szoba. Minden pityegett, és mért. Ijesztő volt így látni, egy életerős lányt. Aki ráadásul a csapattársam. Attól függetlenül, hogy nő, titkon be kell, hogy valljam: bírom a csajt.

*

Minden színtiszta fehér volt és fénylett minden. Ott ültem magam mellett, a kórházi ágyon, és velem szemben nagypapám állt, és beszélt.

- Miért nem mész vissza? – kérdezte csengő hangon

- Nem tudom.

- Ne félj Halie! Mindig ott vagyok veled és vigyázok rád! Ne tedd tönkre a csapatod morálját menj vissza. – és oda lépett mellém, és most már ketten néztük a testem.

- Félek Papa! Félek, hogy meghalok! – sírtam volna, de papám közelsége nyugalommal töltött el.

- Ne félj Kincsem! Vigyázok rád!

Miután ezt mondta, kezem szorításából eltűnt a keze. Végig nézhettem, az eddigi emlékeimet. Láttam az első szárnypróbálgatásom gokarttal. Ahogy nagypapám foglalkozott velem. Majd a GP2-es debütálásom és a bajnoki cím átvételét is láthattam, ismét. Miután minden meghatározó pillanatot megtekintettem újból, visszatértem a testem mellé a szobába.

Mellettem Christian ült, és beszélt hozzám. Kimi a közeli fotelban dőlt ki, de egy percet sem tágított mellőlem.

- Kérlek, bocsáss meg Halie! Nagy hibát követtem el, hogy hagytalak pályára menni. Annyira sajnálom. Az én hibámból fekszel itt. Ha nem épülsz, fel lemondok a csapatvezetői posztról. Kudarcot vallottam, mint ember, mint csapatvezető.

- Ne hibáztasd magad Christian! – szólalt meg Kimi – Ha nem kényszerítem védekezésre, akkor nem ülnénk itt. – majd felpattant és kiviharzott a szobából.

Én pedig futottam vele. Kikapott egy doboz cigit a zsebéből, és rágyújtott. Sebi követte.

- Mit csinálsz? – kérdezte meglepődötten

- Azt hiszem rágyújtottam!

- Ha cigizel, nem oldasz meg semmit…

- De legalább megnyugszom relatív. Nem tudok rendesen aludni. Mardos a lelkiismeret. Ezerszer játszottam le a szitut a fejembe, és én vagyok a hibás, hogy itt vagyunk. – és ebben a pillanatban megjelent egy egy könnycsepp tengerkék szemében

Lassan csorgott végig az arcán, és közben úgy szívta a cigit, mint egy gyárkémény. Egy fél dobozzal szívott el, mikor Sebi és ő visszatértek az ágyam mellé.

Christian addigra elment mellőlem, sajtótájékoztatót tartani a kórház elé.

- Sajnálattal közlöm minden kedves rajongóval, hogy Halie Smith kómába esett a balesetet követően. – majd nagyot sóhajtott és nyelte a könnyeit – Minden okunk – ismét szünetet tartott – meg van, arra…hogy a legjobbakban bizakodjunk! Szeretném megragadni az alkalmat, hogy bejelentsem…hogy…a hétvégi futamon a Red Bull Racing 1 pilótával áll rajthoz. A Red Bull Racing mindent megtesz…a baleset okának kiderítéséért. Köszönöm szépen! Ne haragudjanak. – és visszalépett a kórház falai közé, és csendben potyogtak a könnyei miközben hátát az ajtónak támasztva csúszott guggolásba.

Néma csönd telepedett a kórház előtti térre. A következő pillanatban ismét a testem mellett találtam magam. Kimi ült mellettem és Sebi. Kimi a kezem fogta, és záporoztak a könnyei.

- Figyelj Kiscsaj! Itt ne hagyj a pácban! Lehet, hogy az elején nem bírtalak, de ne hagyj itt! Sajnálom, hogy szívattalak! Ébredj fel!! Várunk!

Christian nézett be hozzám, és félre hívta Kimi.

- Christian! Beszélnünk kell! Halie mitől félt annyira abban a kanyarban pontosan?

- Ez nagyon régi történet. – eközben oda sétáltak mellém – A nagypapája 10 évvel ezelőtt nálam versenyzett szintén a Red Bull színeiben, és egy végzetes kerék összeakadásban vesztette életét. Ugyan abban a kanyarban, amit Halie nem tudott soha rendesen bevenni. Halie ott volt a versenyen, és végig nézte a nagyapja halál tusáját. Azóta most először jött erre a pályára.

Kimi visszaült mellém és a kezem a kezei közé fogta, így hajtotta a fejét álomra, az ágyam szélén.

*

Próbáltam kinyitogatni a szemeim. Éreztem a fájdalmat a testemben. Mindenem fájt. Elkezdtem szorongatni Kimi kezét a kezeim között.

- Kimi… - nyekeregtem alig hallhatóan, és elkezdtem szorongatni a kezét.

Erre Kimi felpattant.

- Itt vagyok kislány! Várj! Hívok orvost! – és megsimogatta a hajam sírva mosolyogva.

A doki megvizsgált, de mondta, hogy valószínű még egy hétig bent kell feküdnöm, és további vizsgálatokat végeznek el, hogy vannak e maradandó sérüléseim.

- Imádlak Kislány! Jó, hogy ismét köztünk vagy! – nyomott egy puszit Kimi a hajamra. – Ezek után vigyázok rád!

- Utállak Jégember! – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Tudom Kislány! De én imádlak!

- És én is imádlak Halie! – mondta Sebi és a két fiú a nyakamba borulva szorongatott.

Éreztem Kimi arcán, hogy végig folynak rajta a könnycseppek.

- Na ne sírjatok itt nekem! Mert akkor én is fogok!

- Egy mindenkiért – szólalt meg Sebi

- Mindenki egyért! – folytatta Kimi

Ezt az egészet Christian az ajtóból nézte végig.

- Már úton vannak a szüleid Halie! – szólalt meg az ajtóból

- Köszönöm! – tátogtam szinte

- Nincs mit! Sa…

- Christian…semmi… - mosolyogtam rá

- Köszönöm! – és kiment a kórteremből.

- Egy percig sem lehetsz egyedül! Nem hagyunk magadra kislány! – ölelt meg ismét Kimi

Az elmondásokból kiderült, hogy egy egész napot nem voltam magamnál. Tehát ma már Kimiéknek időmérő van délután.

- Na menjetek! Nyerjétek meg az időmérőt! - hesseltem ki őket a szobából.

- Rendben Kislány! Csak neked!

Ahogy kitették a lábukat a szobából anyukám jött be.

- Jól vagy Kincsem? – kérdezte szipogva

- Nyugi! Megmaradok! – mosolyogtam fekve az ágyba.

Egész nap bent volt nálam anyukám, míg el nem kezdődött az időmérő. A boxomba a szerelőgárdám állt, egy hatalmas táblával a kezükbe, amire ez volt írva: ’Halie! We are with you!’

Mutatták Kimit ahogy áll az autó mellett, és egy feliratra mutat az oldalán. A nevem volt felfestve az autó oldalára.

- Kimi! A csapattársad neve szerepel az autódon. Jelent ez valami gyengéd szálat? – kérdezte egy túlbuzgó riporter

- Semmit! Az ő neve szerepel az autómon, mert minden tiszteletem az övé! Gyógyulj meg Kislány! – és eltűnt a kamera elől egy huncut mosollyal az arcán.

Nagyon aranyos volt Kimitől, hogy felfestette a nevem az autójára. Oda fordultam anyuhoz, miközben fogta a kezem.

- Anyu. Láttam papát…

- Biztosan csak azért, mert beverted a fejed! Ne beszélj csacsiságokat! Inkább nézzük a futamot.

Akárki akármit mond, én tényleg láttam a papámat. Nagypapám is autóversenyző volt, mikor kerek 10 évvel ezelőtt ezen a pályán az életét vesztette, abban a kanyarban ahol én is balesetet szenvedtem a minap. A sors fintora.