16. Fejezet

Meg volt a 10 kommentár, így hoztam az újat. A következő limit egy olyan 12 kommentár. Freya-t hozzá állását tudnám kiemelni. Nem azt kérem, hogy szét dícsérjétek a fejem, hogy "Vááá de jó..." hanem tényleg írjátok le a kritikát is. :) Nem fogok megsértődni. Elvégre azért találták ki a kommentár küldést :)

Jó olvasást :) Jaaaa és ne utáljatok :D köszi :D

Üdv.

Gicus

***

Már a pályán is éreztem, hogy el kezdett fájni a fejem. Nem értettem miért, hiszen akkora nagy klímaváltozás nem volt ugye, hogy besokalljon a szervezetem tőle. Bevettem egy gyógyszert és lefeküdtem pihenni. Este ismét kinézek majd a pályára Rob-hoz.

Talán egy órát aludhattam. Totál ki vagyok és voltam merülve. Majd kopogást hallottam az ajtómon.

- Igen! – tápászkodtam fel az ágyból.

- Szia! Sebi vagyok! – szólalt meg Seb félig nyitott ajtónál

- Gyere csak nyugodtan! – mondtam miközben magamra rántottam egy csapat pólót.

- Mi a helyzet Kislány? – érdeklődött tapintatosan.

- Attól függ mire gondolsz…bár szerintem ez egyértelmű, hogy a Kimis veszekedésemre gondolsz.

- Őőő igen. Arra. Minden rendben van veled? – kérdezte miközben leült mellém az ágyam szélére.

Gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék neki. Mert éreztem, hogy velem nem igazán van minden rendben. Sőt ha azt vesszük semmi nincs rendben. Teljesen felborult ezzel az életem, bár hiába látszott az, hogy minden oké, belül mart a fájdalom és a magány.

- Egyre többször jön elő a fejfájásom. És egyre erősebb… - vallottam be töredékesen Sebinek.

- Dokinál voltál már?

- Élnék akkor? – kérdeztem mosolyogva, míg a fejem a felhúzott térdemhez nyomtam.

- Nem hiszem… - láttam az arcán a kétségbe esést. – Elkísérjünk Virággal?

- Jó lenne. Másra már úgysem számíthatok! – nyögtem ki végülis, hogy mi a bajom.

- Dehogynem. Itt vagyunk neked. Mindenki veled van… - majd átkarolt, ahogy én karoltam a térdeim. – Mikor szeretnél menni? – kérdezte most komolyra véve a szót.

- Hát nem tudom. Dokival kellene beszélni először, aztán ő meg tudná mondani, hogy akkor kihez lenne érdemes menni.

Seb nem sokáig maradt ezután. Elment átöltözni, mert ment ki a pályára. Mire összekészült, addigra én is kész voltam. Le akartam menni a pályára Robhoz. Tudom, hogy még csak pár hónapja dolgozom ezzel, csapattal, de Robba mintha megtaláltam volna a bátyám. Megértett, és sokban megegyezett a véleményünk.

Ahogy kiértünk a boxunkhoz, Rob ott hagyta a többieket, és elindult felém. Ismét a paddockban ültünk ketten.

- Akarsz róla beszélni? – törte meg a csendet hangjával.

- Orvoshoz kell mennem. – mondtam egyhangúan, majd belekortyoltam a sörömbe

- Tud róla? – nézett rám, míg én csak egy pillantást vetettem rá, és visszanéztem az égre.

- Nem…és nem is akarom, hogy tudja. Jobb ez így. Seb és ti velem vagytok. Ennyi teljesen elég.

- Mi a baj forrása? – kérdezte elképedve, de még mindig az eget kémlelve.

- A fejem. Egyre sűrűbben jön rám fejfájás, és egyre erősebben. Úgyhogy úgy döntöttem elmegyek orvoshoz vele.

- Elkísérjelek? – kérdezte szomorúan

- Nem kell. Seb és Virág eljön velem. Meg neked úgyis itt kell lenned a csapatoddal. Megoldom hidd el.

- Rendben van. De akármi van szólj kérlek! – vont magához.

A fejem a vállára tettem és így kémleltük a sötétedő eget. Nem tudom, hogy hogyan aludhattam el, illetve, hogy mikor. De már a szobámba ébredtem. Ahogy felültem az ágyon azonnal éreztem, hogy megint elönti a fejemet a fájdalom. Most még inkább erősebb volt, mint eddig. Felöltöztem, és elmentem Dokihoz a pályakórházba.

- Doki! –kiabáltam bentre

- Igen! – jött ki nagy komótosan ahogy szokott

- Doki van egy kis gond…hetek óta fáj a fejem egyre jobban.

- Őőőő fájdalom csillapítóval próbálkoztál? – kérdezte mosolyogva.

- Igen. Már mindennel de nem múlik. – ekkor láttam a szemében a kétségbe esést

- Rendben. A mai futamot meg tudod csinálni?

- Remélem! – mondtam már szinte könnyes szemmel.

- Futam végén ahogy meg volt a díjátadó, lejössz ide és a mentővel a kórházba visznek. Ahogy leírtad a dolgokat, ez nem kispályás dolog lesz.

- Oké. Christiannak szólsz, vagy szóljak én?

- Majd én beszélek vele. Menj készülődni, de előtte vedd be ezt. Nagyjából helyre hoz a következő 2-3 órára. – majd a kezembe nyomott 1 nagy szem tablettát

Elindultam hát a boxok felé. Átöltöztem és mentem ki az autómhoz. Kerültem mindenkit, mert még nem kezdett el hatni a gyógyszer. Kitoltak a rajtrácsra. A tűző napon ez csak fokozódott. Leguggoltam az autóm mellé. A fejem a térdem közé tettem ahogy csak tudtam. Eduardo és Rob guggolt mellém.

- Minden rendben van Halie? – kérdezte Ed miközben a hátamra tette a kezét.

- Igen. Nagyjából meg vagyok. Nemsoká el fog múlni! – néztem fel egy pillanatra de akkor még inkább elkezdett hasogatni hátul

- Szóljak Christiannak? – törte meg a csendet Rob

- Szerintem nem kell. De azért tájékoztasd arról, hogy nincs jól! – mondta Ed Robnak

- Rendben. Mindjárt jövök! – és már rohant is.

Oly annyira fájt már a fejem, hogy hasítottak a fejembe a hangok ahogy elkezdett futni az aszfalton. Épp, hogy elért Christianhoz, amikor éreztem, hogy felfordul a gyomrom. Fel pattantam, és beszaladtam a nem messze lévő WC-be. Kijött belőlem az a kis tészta is amit futam előtt mindig eszek. Fogtam a hajam miközben a reggelim és az ebédem jött ki belőlem. Rob rontott rám.

- Nyugodj meg! – és elkezdte a hátam simogatni.

- Menj ki Rob. Nem szeretném, hogy így láss.

- Nem nem. Azért vagyok, hogy segítsek neked. Hozok vizes zsebkendőt. Ne menj sehova.

15 percet álltam a mosdóba mikor véglegesen ki kellett mennem a rácsra mert már a helyemen kellett lennem.

- Rádió próba! – hallottam meg Christian hangját a rádiómba

- Hallak! Minden rendben van! – mondtam, de tudta, hogy semmi nincs rendben. Messze nincs semmi rendben.

- Ha valami van. Azonnal gyere be a boxba. Ne kockáztasd az életed.

- A pole-ban vagyok. Nem fogok kiállni. Ez az én napom lesz, még akkor is ha belehalok.

- De nem az életed árán! – morogta a rádióba Christian

Kimi attól függetlenül, hogy elég rossz időt futott, második lett, így konkrétan mellettem állt. Egy pillanatra összenéztünk. Láttam a jéghideg szemeit, ahogy erősen végig néz rajtam. Én viszont elkaptam a fejem, és próbáltam semlegesen venni a csapattársam méregetését.

Majd elkezdődött a felvezető kör. 1 kör, és rajt. Próbáltam minél jobban csak a lámpára koncentrálni.

Ahogy kialudtak a piros fények azonnal a gázra léptem. Egyre jobban nyomtam. Nem akartam elveszíteni az első helyet. A fejembe lévő nyomás is egyre jobban kezdett múlni. Most 2 órán keresztül csak a pálya van, és az első pozícióm. Nem tehetem meg, hogy másra gondoljak.

- Szép rajt volt. Most már nyugodj meg. Le tudtál szakadni a többiektől. – mondta a fülembe Ed

Nem szóltam vissza csak visszacsipogtam, hogy vettem. De hiába volt az agyamba, hogy vissza kell vennem, annál jobban nyomtam a gázt.

- Halie! Lassíts! Nyugi! Mögötted 17 másodpercre van Kimi és Kubica. Kinyírod a motort!

- Bocsi.

- Tekerd vissza a teljesítményt egy fokozattal.

- Szemcsésedik a gumi. Pedig még csak épp, hogy 4 kör ment le.

- Hali már fél távnál járunk. Gyere be boxba a következő körben.

Végig vezettem, a versenyt. Már a kezemben éreztem a trófeát, és a pezsgő ízét. Amikor bekövetkezett amit soha nem akartam. Főleg nem most.

- Lassulok! Mondjatok valamit! Nem érzek semmi rendelleneset. Telemetriát!

- Valószínű a motor haldoklik. Érzel hullámokat, hogy hol erősebb hol gyengébb.

- Igen. Valahol érzem, hogy felhördülne…de aztán visszaesik.

- Utolsó kör Halie! Robék szerint végig fogja bírni.

- Ámen.

Már csak 1 kanyar. Van akkora előnyöm, hogy ha lassulok is senki nem tudja behozni a lemaradását. És egyszer csak megláttam a kockáz zászlót. Kirobbanó öröm töltött el. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, hiszen életem első Forma 1-es győzelme. Mindenki sikított a rádióba. Én csak a bukó alatt sikítottam és sírtam. Én lettem az első, Kubica a második, míg Massa lett a harmadik. Kimi csak az ötödik lett. Most nem bántam.

Ahogy vége volt a díjátadónak, már mentem is az Ambulanciára, hisz mentem Dokival a kórházba. Seb és Virág jöttek utánunk autóval.

Bementünk a vizsgálóba. Mivel Doki már felvázolta, hogy mi a helyzet, elhozta a balesetem utáni zárójelentéseket, és egyéb leleteket. Azonnal CT-re küldtek, amiből sok mindent megtudtak mondani. A fejfájásom legfőbb okát is.

Pályázat!

A "Szerelem a pályán és azon túl" című ficcemhez úgy gondoltam, hogy kiírok egy pályázatot. Téma totál szabad! Mivel sikerült egy olyan karaktert csinálom Reginából, hogy lassan a saját fantáziám csődölt be, tehát várom a TI folytatásaitokat. Hogyan tudnátok elképzelni az elkövetkező részt. Ti mivel folytatnátok?

A pálya művek legalább 4 oldalas Word dokumentumok legyenek!

Beküldési határidő: 2010. 07. 03.

Cím: sotus.agi@freemail.hu

Leközlés: 2010. 07. 04.

Remélem Ti jobban látjátok, a dolgokat mint én! :)

Várom mindenki jelentkezését! Sok sikert az íráshoz!

Üdv.

Gicus

15. Fejezet

10 kommentár és jön az új! :) Szemét vagyok lehet utálni :D és még a rész elolvasás után is lehet utálni :D sorry...

***

Kora reggel keltünk, vagyis hát kinek mi a kora reggel. Nekem a reggel 8 óra még belefér a kora reggel kategóriába. Mind a kettőnk fel volt valamilyen szinten készülve a Christiannal történő beszélgetésünkre. Tudtuk, hogy ha nem áll meg egy pillanatra beszélni, akkor abból egy szép kis szerződésbontás lesz. Mind a ketten kikászálódtunk az ágyból, fürdés, öltözés, nagy levegő. Rá néztem Halie-re és láttam rajta, hogy iszonyat ideges.

- Kérsz? – nyújtottam felé egy doboz cigit. Tudom, hogy nem dohányzik, de láttam, hogy legszívesebben most rágyújtana

- Hmm…Igen. De hol szívjuk el, hogy senki ne vegye észre?

- Erkéééééély… - mondtam halkan de mégis meggyőzően.

Ahogy rágyújtottunk láttam az arcán, hogy mennyire kiélvezi az ízét. Amint végeztünk, mind a ketten csapatfelszerelésbe mentünk Christianhoz. Csatlakozott hozzánk Christian irodája előtt Christi és Andy. Bekopogtunk és már mentünk is a kivégzésünkre.

- Sziasztok! – mondta Christian a papírjaiból fel sem nézve – Foglaljatok helyet!

- Jó reggelt Christian! – köszönt mindenki.

- Van egy kis megbeszélni valónk ugyebár. – majd felnézett és azonnal ránk szegeződött a tekintete.

- Igen – mondtam hangosan – Gondolom, arról szeretnél beszélni, hogy Halie és Én együtt vagyunk. – mondtam magabiztosan hátha nem harap el annyira

- Pontosan Kimi, pontosan erről szeretnék beszélni. – fonta össze az ujjait a papírja előtt. – Tehát, a szerződésben az áll, hogy nem lehet viszonyotok, sem egymással sem pedig a csapatból akárki mással. De ezt, azt hiszem már az első találkozáskor elmondtam nektek.

Kínos csend övezte a helységet. Senki nem szólt semmit, hanem várta az ítéletet.

- DE mivel mind a kettőtök teljesítményére pozitív hatással van ez a kapcsolat, így nem tudok felhozni egy észérvet sem, hogy ellenezzem a kapcsolatotokat. Tehát….áldásom rátok.

Mindenki megkönnyebbült. Halie szorítása is enyhébbé vált ezen, szavakat követően. De én valahogy kezdtem érezni, hogy ez csak a kezdeti jó kívánság volt, és, hogy ezek után valami merőben más jön.

- Szeretném, hogy ebből az egészből negatív dolog ne származzon a pályán. Ahogy eddig is, csak is tiszta és fair versenyeket szeretnék látni. A sajtó dolgot meg majd elintézitek, ha esetleg kitudódna a dolog. Ennyit szerettem volna mondani.

- Köszönjük szépen! – mondta Halie megkönnyebbült arccal.

Kicsit meglepődtem, hogy nem evett meg ott ültő helyünkbe. Pedig arra készültem, hogy majd szerződésbontás, meg egyéb finomságok. Ehelyett, a mai nap a megértő Christian volt porondon. Ahogy vége lett a megbeszélésnek, elindultunk a pályára, mert lassan szabadedzés! Már szinte a hátsóm alatt éreztem a kocsit. Végre vezethetek.

A Spanyol pálya számomra egy mumus. Nincs olyan év, hogy ne csináljak valami balhét a pályán. Utolsó évemben például a falnak mentem…az előtt millió meg egyszer vágtam le a kanyarokat. Tehát ez az a pálya amire nem szeretek jönni, csak a táj miatt.

Az öltözőbe, mint mindig én és Halie voltam.

- Ide jössz egy puszira? – kérdeztem Haliet miközben épp az overálját igazgatta magán.

- Miért is ne…szerencse puszi, hogy én legyek az első – nyújotta a nyelvét

- Abba majd még én is bele szólok! – majd megfogtam a derekánál fogva és az asztalra tettem.

Az egy pusziból, már csók lett, a csókból meg már megint más. Vadul csókolóztunk miközben elkezdtem kikötni az overálját a derekán.

- Kimi…nem lehet…még…itt a szabadedzés.

- Nem érdekel. Kellesz…nem bírom tovább most már – nyögtem a fulébe miközben már a cipzárt is szétszedtem rajta.

Már egy szál bugyiban volt és a tűzálló felsőbe. Egyre vadabbul csókolóztunk, amikor elkezdtem simogatni azt az aprócska pontot amitől tudom, hogy totál bevadul, és akkor végre ismét az enyém lehet. Ő is elkezdte lehámozni rólam, a csapatcuccot. Egyre gyorsabban vette a levegőt a jótékony simogatás miatt.

- Ne húzd tovább az időt! Vágjunk bele… - nyögte a fülembe miközben én épp a melleivel voltam elfoglalva.

Gyönyörű testével feküdt az asztalon. Felé hajoltam, hogy megcsókoljam, közben már tapogatóztam, hogy minél hamarabb magában érezhessen. Ahogy csókolóztunk egy óvatlan pillanatban feljebb csúsztam, és éreztem, hogy Halie teste megremegett és egy halk sóhaj hagyta el a száját. Először csak óvatos tempót diktáltam, majd egyre keményebben és gyorsabban teljesítettem be mind kettőnk vágyát. Halie nem ellenkezett, sőt ahogy láttam rajta, totál tetszik neki a nem megszokott nyálas szex. Mind a kettőnk háta ívbe feszült, és kielégülten lihegtünk. Leültem az asztal szélére, és Halie az ölembe kuporodott. Arcát a vállamba fúrta, és a nyakamba csimpaszkodott.

- Utállak! – szólalt meg mosolyogva – Ilyenekre rávenni…öltözőbe…váááá

- Tudom…de ezért szeretsz! – mondtam miközben nyomtam a szájára egy puszit.

Felöltöztünk, most már tényleg véglegesen és elindultunk a pályára.

2 szabadedzést követően Halie volt az első, míg én csak a 10. helyen álltam. Ennyire rossz spanyol szabadedzésem még nem volt. Totál felmérgeltem magam mivel nem is egy gyors körömön tartottak fel, de a hülyéje nem néz a posztos bírókra, hogy leng a kék zászló, nem csak mint a töketlen húz előttem, és feltart. Totál kiborultam. Halie a szabadedzések után mosolyogva jött oda hozzám.

- Szia! – köszönt

- Hagyj békén! – morogtam neki, úgy hogy oda sem néztem rá.

- Most mi a baj? – fonta keresztbe a karját a melle előtt.

- Semmi közöd hozzá! – mondtam a leghidegebben – Szállj ki az életemből!!! – ordibáltam vele

- Ez kell? Hogy ki szálljak? Igazán?? – mondtam már ő is idegesen

- Igen! Menj el innen. Szállj ki az életemből, tehát szállj ki az F1-ből!

- Ez nem az életed!! Ez csak a megélhetésed!!! – mondta totál felhördülve

Kezdtem átértékelni az életem, és nem fért bele egy nő. Nem akartam megbántani, de nem. Hiba volt minden amit vele tettem. Hiba volt egyáltalán az is, hogy tettem vele valamit. Nem kellett volna belefogni ebbe az egészbe.

*

Kimivel való veszekedésem után nem volt kedvem senkihez, és semmihez. Bár még a múltkori futam után lógtam a srácoknak egy ingyen sörös, pizzás estével, de nem volt kedvem elmenni. Gull kopogtatott be a szobába ami kizökkentett a sírásból.

- Szija Nagylány! Jössz akkor inni? – kérdezte izgatottan

- Ne haragudj Gull, de nem akarok menni. Kicsit ki vagyok borulva…nem akarok ott lenni!

- Mi a baj? – ült le mellém

Elmeséltem neki mi volt. Nem mondott semmit, csak hallgatott, és adta a kezembe a zsepiket.

- Azért mert rossz napja volt nem rajtad kellene levezetni a feszültségét! – akadt ki most már Gull is.

- Én azt tudom, de akkor mond meg annak az ökörnek is! – borultam ki.

Gull nyakába csimpaszkodva sírtam ki magam. Nem akartam menni majd mégis rávett, hogy menjek el. Felöltöztem, és kedvetlenül mentem ki a pályára ahol a szerelők voltak.

- Sör, cigi, pizza! – mutattak végig az asztalon.

Rob jött oda hozzám, először. Azonnal észrevette, hogy valami baj van. Rob amúgy egy helyes srác volt. Nem volt több 25-nél és nagyon sok mindent tudott az autókról. Nem hiába az én csapatom vezetőszerelője.

- Mi a baj? – karolt át – Tudok segíteni?

- Rob…nem akarok senkit egyelőre.

- Nem is kikezdeni jöttem ide hozzád, hanem csak beszélgetni.

- Rendben… - majd elvonultunk a Paddockba és beszélgettünk.

Kiöntöttük egymásnak a lelkünket. Jól esett, mert Kimi szavai vágták a szívem, hisz nem tehetek róla, ha rossz napja van. Én se vezetem le rajta ha esetleg valami nem tetszik. Laza terpesz ülésben ültem a meleg betonon, lábam között a kezembe egy doboz sörrel. Háttal ültünk a többieknek. Valahogy mással nem volt kedvem beszélgetni. Bent már felgyulladtak a lámpák, és egyre nagyobb volt a hangulat. Kint volt Jenson, Gull, Heikki, Lewis, Jaime, Seb, Virággal. Meg az összes szerelő, de nem érdekelt az ottani társaság, inkább Robbal voltam. Olyan hajnali 1-ig beszélgettünk.

- Uhh, későre jár. Vissza kellene mennem a hotelba. – mondtam kótyagosan mert nem egy üveg sört ittunk meg.

- Segítek rendben? – szólalt meg majd segített felállnom a betonról.

- Köszi! – majd bele kapaszkodtam, mert kicsit tényleg sokat ittam.

Haza kísért de nem történt semmi más.

Másnap reggel időbe keltem, hiszen lassan harmadik szabadedzés és időmérő. Nem tudom, hogy mi lesz, nincs kedvem Kimivel összefutni. Már most gyűltek a könnyek a szemembe. A tegnapi napot nem tudom csak úgy elfelejteni. Egyik percben még „Jajj de szeretlek” másikban viszont már tünjek el az életéből! Utálom a pasikat.

Hamar átöltöztem, és pont akkor törtem ki az öltözőből amikor ő ment be...Nem engedtem be előre inkább a vállammal meglökve tessékeltem kintre mikor kijöttem. Azonnal beültem az autóba, majd Rob hajolt felém.

- Kicseréltünk reggel pár kábelt, mert múltkor panaszkodtál, hogy recseg a rádiód. Újra kábeleztük, szinte az egész kocsit, tehát most már nem adhatja fel a folyadékadagoló sem.

- Köszi! – majd kinyúltam az autóból, hogy megszorítsam a kezét.

Néhányszor mutatták a csapattársam az autójában de nem figyeltem oda. Láttam Kimi szemeit és fájdalommal és elkeseredetséggel volt tele. Láttam, hogy nem mindent mondott komolyan mint ami tegnap elhagyta a száját. De ő inkább büszke, minthogy beismerje, hogy tévedett. Inkább Eduardoval beszéltem rádión. Megbeszéltük, hogy mit, hogyan érzek az autóval kapcsolatban. Milyen keveréket használnék. Melyik kanyarba, hogy viselkedik az autó. Ritkán beszéltünk ilyen sokat. Kimért voltam mindenkivel és hideg. Nem érdekelt más véleménye, csak a sajátom. A harmadik szabadedzést követően a második helyre volt elég az időm, míg Kimi csak a 7. pozíciót szerezte meg.

Időmérőn semmi baj nem volt míg el nem értünk a Q3-ba. Kimivel kellett autóznom. Amint megláttam a hátsó szárnyát magam előtt azonnal könny gyűlt a szemembe, és meg akartam mutatni neki, hogy én vagyok az uralkodó most a spanyol pályán. Nem hagyta magát megelőzni olyan könnyen. Próbálta zárni az íveket de kitapasztaltam már, hogy hol fékezi el magát. Amint megláttam, hogy egy kicsit rosszul fékezett beszúrtam az autóm orrát és már ott sem voltam. Nem verseny volt, de nekem már meg volt a pole. Életem első pole-ja...úgyhogy Kimi nem piszkított a levesembe. Nem tudtam felhőtlenül örülni, de már több volt, mint a semmi.

Az időmérőt követően Robbal és Gullal mentem vissza a Hotelba a megérdemelt pihenőmre.

14. Fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új részt :) Remélem mindenkinek fog tetszeni és kapok legalább 6 kommentet mert akkor hozom az új részt :D Én is áttérek a Gooffy módszerre :) amint meg van a 6 kommentár...jön a következő rész :) Bár még meg kell írni...de vállalom :) Szóval húzzatok bele :)

Ezt a részt amúgy a Power Up egyik szakadó esős napján írtam. A benzingőz mi mindenre nem képes :D iszonyat :D

Jó olvasást!! :) Pusziii

Gicus :)

***

Én már kora reggel elindultam Spanyolországba, mivel valami iszonyat fontos megbeszélésre kellett ’rohannom’…és mit sem csodálkozva ezt is Christi intézte. Kezdem úgy érezni, nem szeret, sőt kimondottan utál. Vettem egy újságot a reptéren, becsekkoltam és már röpültem is a szép Spanyol honba. A repülőgép ablakából már megcsillanni látszott az első tavaszi napfény, ami vakítóan verődött vissza a svájci havas hegytetőkről. Nem is értem, hogy miért költöztem ide. Miután kigyönyörködtem magam a tájban, elővettem az általam vásárolt újságot. Persze értelemszerűen azt vettem meg aminek interjút adtam. Csodálkozva konstatáltam, hogy ismét kiforgatták a szavaim, és ez állt a címoldalon: „Räikönnen titkolja szerelmét!” El gondolkoztam egy pillanatra, hogy most egy bulvár újságnak vagy egy sportújságnak adtam e interjút. A repülési szabályzat megszegésével előkaptam a telefonom és már kerestem is Joseph Graham számát. Joseph az ügyvédem. Olyan ügyvéd, hogy bármit is kérek 24 órán belűl az asztalomon van, vagy el van intézve.

- Igen tessék Joseph Graham!

- Szervusz barátom, Kimi vagyok!

- Ohh, a Jégember megint bajban…miben segíthetek?

- Az egyik „kedves” firkász – mondtam gúnyosan – már megint az eszét játsza…

- Név, cím, székhely…2 nap múlva megfelel?

- Tökéletes lesz! Mennyibe fog ez nekem fájni?

- Majd megegyezünk rendben?

- Teljesen! Amúgy minden rendben? Feleség, gyerek?

- Az utolsó hívásod óta sem nősültem meg, és gyerekről sem tudok úgy igazán! De azért köszi!

- Öreg hiba is lenne tőled barátom! Nem is jó az. Egy papír meg egy életen át tartó szobafogság!

- Tudom, tudom. Halálos ítélet aláírás stb. Sokszor elmondtad már.

Miután beszéltünk még pár szót, kiderült, hogy ő is ki néz Spanyolba az F1-re mivel ki vesz egy kis szabit és elutazik. Úgyis oly rég láttam…Vele nagyon nem is szeretek végülis találkozni, mert akkor már nagy a baj. Ahogy letettem a telefont elértem a kívánt hatást a stweardes-eknél. Egy igazán csinos kis szőke botorkált oda hozzám s így szólt.

- Elnézést Uram, de legyen szíves kikapcsolni a telefonját!

- Elkésett! Következőleg jobban figyeljenek! – és rá kacsintottam. Láttam rajta, hogy ez nem épp jó időbe jött, de nem igazán zavart! Megfordult és elment mellőlem.

A további utat már zargatások nélkül töltöttem. Ipod elő, zene, alvás. Ilyen sorrendbe. Pár óra utazás után már Spanyolországban, pontosabban Barcelonába ébredtem. Leszálltam a repülőről és éreztem a nagy páratartalmat. 20 fok volt, de legalább 25-nek tűnt a pára miatt. Épp, hogy beértem a terminálba és Guillaumemal futottam össze.

- Rossz pénz nem vész el… - kezdte sóhajtozva

- Na igen. Sokak bánatára.

Ahogy íly szépen egymásra találtunk, megérkezett Sebastian is Virággal. Na mondom igazán frankó! Most már így 4-en mentünk a csapat által kijelölt hotelba. A Le Meridien hotlellal voltunk szerződésbe, így amelyik országban is mentünk és volt Le Meridien Hotel ott szálltunk meg.

Amint átvettem a kulcsokat, éreztem, hogy rezegni kezd a telefonom. Csak egy SMS aminek csak örülni tudtam.

„Szia! Most indultam Londonból! 13:00-ra Barcelonába vagyok! Csók, Halie”

Most már tényleg örültem is. Lassan 1 hete nem láttam. Ki pakoltam a bőröndjeim, és átöltöztem egy kicsit lengébb nadrágba és pólóba. Megsülök szinte így is.

12:15 volt amikor elindultam, a reptérre Haliért. Adtam a giccsre így egy Mercédessel mentem érte. Egyszer csak bevillant, hogy miről is felejtkeztem el. Christi telefonja szakította félbe az önfelismerést.

- Nagyon remélem tudod, hogy a fél fizetésed kártérítésre fogod fizetni!

- Azt hiszem akkor nem veszek új motort – mosolygtam miközben mondtam.

- És remélem azt is tudod, hogy Christian ki fog akadni emiatt és letépi a fejed!

- Majd hagyom neki és akkor hamarabb szabadulok.

- Oké és hello! – tette le sürgetően a telefont.

Ezért jövök neki egy csokor virággal…

12:55-re értem a reptérre feltettem a szemüvegem, és neki támaszkodtam egy oszlopnak a terminálban. Nem tudtam honnan, de kiszivároghatott, hogy Halie mikor érkezik, mert nagy tömeg várta…’Andy, Andy, Andy nem jól szervezel. Nem lesz ez így jó Halienek’ gondoltam magamban. Ahogy Halie beérkezett a terminálba azonnal rávetették magukat szerencsétlenre. Láttam, hogy keres így mikor felém fordult és rám nézett biccentettem felé, mire az arcán egy hatalmas mosoly jelent meg válaszul. 10-15 percig próbált átvergődni a tömegen mire sikerült neki. Együtt indultunk a kocsihoz.

- Na végre! – szólaltunk meg egyszerre mire mindketten elmosolyodtunk.

Útközben nem sokat beszéltünk. Csöndben egymás mellett ülve élveztük a Spanyoltáj nyújtotta élményt. Kezét a combomra tette és csak mosolygott.

- A hotel előtt már nem lesznek ennyien! – nyugtattam meg.

- Az nagyszerű mert hulla fáradt vagyok! – jegyezte meg elgyötörve

A hotelhez érve loptam egy csókot, kiszálltam és kivettem a csomagjait. Bejelentkezett majd felmentünk a szobájába.

- Jézusom, te mennyi cuccot hoztál! – mondtam miközben cipeltem a bőröndjét.

- Mondtam már, hogy tegezz – reagált egy aprócska mosollyal az arcán.

- Ha-ha-ha! Nem is vagy te annyira fáradt! – erre ő csak a nyelvét nyújtotta.

- Óvodás! – jegyeztem meg halkan

- Aki mondja Édesem, aki mondja!

Erre én már inkább nem is reagáltam, még a végén megsérteném, azt meg nem akarom. Egy jelentős ebéd elfogyasztása után visszamentünk a szobájába. Lefürdött és elfeküdtünk az ágyon.

- Hmmm – szippantottam az illatát mélyre – Új tusfürdő!?

- Igen! Jól érzed! Zöld kupakos, átlátszó Adidas!

- Igazán finom illata van!

TV nézés közben addig addig cirógattam még el nem aludt. Míg ő aludt addig én megszokottan a gépen a Spanyol pályát játszottam. Valahogy sosem feküdt ez a pályad, de nem foglalkoztam ezzel sosem. Mindenkinek vannak gyengéi. Nekem a Spanyol pálya. Másnak más. 2-3 órát játszhattam amikor Halie felébredt.

- Jó reggelt Csillagom! – és nyomtam egy puszit az arcára, ahogy felém hajolt.

- Neked is! Mi a mai program? – kérdezte érdeklődően

- Hmmm. Ha akarod elmehetünk kajálni valamerre.

- Rendben! Laza vagy elegáns?

- Pizza, laza! – mondtam egyszerűen

Erre már csak egy halovány mosoly volt a válasz. Turkált kicsit a bőröndjébe majd bevonult a fürdőbe. 10 perc sem kellett és vissza is jött. Farmer rövid nadrág, és egy trikószerű fekete topp…vagy minek nevezik a nők.

A hotel mellett volt egy Pizzázó, de az túl egyértelmű lett volna. Így kerestem egy másik helyet a belvárosba. Miután én is végeztem ezzel a művelet sorral, elindultunk úti célunk felé. Mivel nem volt hivatalos, hogy együtt vagyunk, így diszkréten néha egymásra tekintve beszélgetve mászkáltunk, míg oda nem értünk a célunkhoz. Pizza evés közben viszont nagy kérdésekre kérdezett rá.

- Hogy csinálod? – kérdezte két falat között.

- Mit is? – kérdeztem értetlenül

- Hogy ilyen higgadt vagy…és hideg.

- Ez egyszerű! Ki kell szűrni, hogy kiben lehet megbízni és hogyan. Ha kitárulkoznék azonnal fogást találnának rajtam. Meg vannak azok az emberek akikben megtudok bízni és tudom, hogy nem árulnak el. Jobb kiszámíthatatlannak lenni. Mindig vannak titkok.

- Tehát félsz…

- Nem nevezném félelemnek. Inkább óvatosságnak.

- Miért pont Én? – ez szép volt kislány megfogtál. – Félig a torkomon akadt a falat hirtelen

- Erre nem tudok értelmes választ adni. Megláttam benned valamit amit eddig még senkiben sem. – mondtam higgadtan – Talán az, hogy nem viselkedsz Miss Picsaként, a küzdeni akarásod. Amikor ott feküdtél a pályaszélén az ominózus baleset után, mintha én is félig ott feküdtem volna. Féltettelek – mondtam halkan hisz nem ilyennek ismert meg – Valamilyen szinten egy más ’Kimi Matias Räikönnen’ ébredt fel bennem akinek hiányoztál. Más ilyen eseménykor csak annyit mondtam ’Rendben. Sajnálom’ és hajtottam tovább. De Te…Te valahogy más voltál. Nem tudom, hogy mihez tudnám hasonlítani. Talán úgy mintha kinyitnál egy könyvet amit addig nem is akartál, és az első sor elolvasása után bizsergést éreznél, mintha elvarázsolt volna. Igen talán ez a megfelelő hasonlat! – csak csendben nézett és hallgatott. Láttam a szemében, hogy érti, hogy mire próbálok rávilágítani.

Miután megettük a Pizzát visszamentünk a hotelba. 10 környékén kopogtatásra lettünk figyelmesek.

- Igen tessék! – szólaltam meg miközben Halie kimászott az ölemből.

- Szia…sztok! – szólalt meg Christi – Ugye mondtam – jegyezte meg Andynek aki az ajtónak volt támaszkodva – Jössz 2 sörrel.

- Őőőő sziasztok! – köszöntem gyanakodva – Minek köszönhetjük a kései látogatást?

- Beszélnünk kell! – mondta Andy zsebre dugott kézzel

- Rendben, akkor én most megyek is. – mondta Halie

- Veled is …. – tette hozzá Christi, mire Halie lassan visszaült a fotelba majd rám nézett.

- Konkrét kérdés, és nem akarok terelést meg kitérő válaszokat – szögezte le Andy az elején

- Együtt vagytok? Mármint úgy, hogy együtt jártok? – tette fel a kérdést Christi. Megállt bennem az ütő egy pillanatra.

- Igen! – vágtam rá pár másodperc múlva miután Halie totálisan kétségbe esett szemeibe néztem.

- Te meg jössz 3-al – szólalt meg Andy faarccal.

- Ki tud róla? – ismét hideg kérdés hagyta el Christi száját, nem reagálva Andy kommentjére.

- Agnese, Gull és most már Ti – mondtuk felváltva

- Tudjátok, hogy ezt most már Christian is fogja tudni?

- Most már tuti… - mondtam Halie szemlesütve

- Holnap 10:00-kor Christiannál. Ezt meg kell beszélni. – mondta hidegen, majd köszöntek és elmentek.

Egy alapos fürdés után bebújtunk az ágyba és átkaroltam Haliet.

- Ne félj! Nem lesz gond! Christian meg fogja érteni.

- Nem félek – mondta miközben szorosabban bújt a mellkasomhoz

- Ne mond…látom a szemedben, hogy kétségbe vagy esve.

- Nehéz menet lesz – mondta álmoskás hangon

- Ne foglalkozz ezzel Inkább aludj – és nyomtam egy puszit a feje búbjára.

13. Fejezet

Este 10 környékén érhettünk Agnesevel Londonba, a London City repülőtérre. Ő egyenesen haza, Redhillbe ment, míg én fogtam egy taxit és az Old Ford utcai lakásom vettem célba. Amint kiléptünk a terminálból, megcsapta az arcom a hűs és friss londoni levegő. Éreztem, hogy haza érkeztem. Felnéztem az égre és láttam, hogy elég sötét fellegek gyülekeznek a fejem felett. Érezni lehetett a páratartalomból is, hogy ma este óriási viharban lesz részünk. Fogtam egy taxit, és haza vitettem magam. Ahogy elindultunk a reptérről, szinte azonnal elkezdett esni az eső. A taxi ablakon néztem a mellettem elsüvítő fények nyomát, miközben gyengén csöpörgött az eső, és folyt végig az ablakon.

- Meg érkeztünk! – szólalt meg a taxi sofőr. Szinte csak akkor eszméltem fel, hogy mennyire elgondolkoztam.

- Köszönöm szépen! – majd kifizettem a taxit, adtam egy kis borra valót, és már a cuccaimmal együtt álltam a lakásom előtt.

Jó érzés fogott el miközben az ajtóm előtt álltam. Végre itthon! A téli tesztek óta nem voltam itthon. Beléptem a lakásba, és hirtelen úgy éreztem rosszul vagyok. Megszédültem, és muszáj voltam megkapaszkodni valamiben. Oda mentem a nappaliban lévő kis asztalhoz, majd lekértem az üzenet rögzítőmre érkezett üzeneteket.

„Önnek 12 üzenete van.” Szólalt meg a jól ismert gépi hang. „Szia Kicsim! Amint haza értél kérlek hívj fel, hogy rendben vagy! Puszilunk Apával!” édesanyám aggódó hangja csengett a lakásban, miközben én a hűtőt tanulmányoztam, hogy mi ehetővel töltötte meg anyukám. Már vettem ki a már kiszemelt lassagnét a hűtőből, csöngettek. „Fél 11 van…ki jó fene lehet ilyenkor?!” futott végig a fejemen a kérdés.

- Jó estét kívánok! – szólalt meg az ajtóban egy virágkihordó srác – Halie Smith Kisasszony?

- Igen! Miben segíthetek? – kérdeztem kézségesen

- A Flowers virágküldő szolgálat munkatársa vagyok, és küldtek Önnek egy csokor virágot! – majd elő vette a kezében lévő hatalmas rózsa csokrot. – Itt legyen szíves aláírni! – majd egy cetlit tett az orrom alá.

- Köszönöm szépen! – mondtam miközben aláírtam és átvettem a virágot.

- Az üzenő lapocskán csak ennyi állt: „Virágot egy Angyalnak”. Szinte tudtam, hogy Kimi keze van a dologban.

Elrendezgettem a virágokat egy vázába, majd folytattam a lassagne melegítését. Megmelegítettem, és letettem magam a nappaliban lévő nagyobb kanapéra. Megettem a vacsorám, és elmentem fürdeni. Másnapra azt terveztem, hogy elmegyek anyukámékhoz, családi ebédre, ha már itthon vagyok. Lefeküdtem aludni, és jó érzéssel nyomott el az álom, a saját ágyamba.

Másnap reggel már 10-kor fent kukorékoltam. Felkeltem, kimásztam az ágyamból, és azonnal be is nyomtam a rádiót, miközben reggelit csináltam magamnak. Hála édesanyámnak volt itthon ami egy egészséges reggelihez kell. Délbe összeszedelőzködtem, és előszedtem a Mondeo kulcsait, és elmentem anyukámékhoz. Egész nap ott voltam, amikor megcsörrent a telefonom.

- Igen tessék? – vettem fel mert egy rejtett szám keresett.

- Szia Halie! – szólalt meg Kimi hangja a telefon végén. – Mi a helyzet?

- Semmi extra. Anyuéknál vagyok épp. Feléd mi a helyzet?

- Áááhh…Christi kicsit keresztbehúzta a „Gyere kicsit Svájcba hozzám” sztorit…valami idióta riportot kell adnom… - mondta unott hanggal.

- Hmmm…pedig már kezdtem azon filózni, hogy mégis kimegyek hozzád Svájcba…

- Remélem nem haragszol – kérdezte megbánó hangon.

- Nem dehogyis…akkor majd Spanyolországban találkozunk! Rendben? – kérdeztem a legmegnyugtatóbb hangomon.

- Tökéletes lesz Halie…Akkor csütörtökön találkozunk! Legyél jó! Csókollak!

- Te is légy jó! Csók!

Anyukámékkal késő estig beszélgettünk a nappaliban. Majd haza indultam. Lesz még egy napom itthon, és csütörtökön indulok is Spanyolországba. Beültem a Mondeoba és már mentem is hazafelé. Jó volt London utcáin mászkálni. Ahogy haza értem betettem a hűtőbe az anyumtól kapott elemózsiát, és már mentem is fürdeni, és TV-zni. Felléptem MSN-re hátha fent van Kimi, és tudunk beszélni pár szót.

Kimi üzenete: Szia Drága! Hogy hogy fel néztél?

Halie üzenete: Szia! Gondoltam fellépek, hátha itt vagy! J

Kimi üzenete: Hát jól gondoltad! :P

Halie üzenete: Na igen, gondolatolvasó vagyok. Képzeld, az egyik unszimpi szerelő lesz a jobb első kerekemnél hétvégén….Nagyon jó. Nem tudom, miért ő…mikor tudják, hogy nem vagyunk jóba.

Kimi üzenete: Tudod…ez nem kívánság műsor…

Halie üzenete: Na igen, de ne Christian döntse már el, hogy mikor békülök ki vele…na mindegy…nem is mérgelem magam rajta, mert csak elcseszek valamit.

Kimi üzenete: Nem is éri meg…igazad van. Mikor érkezel Spanyolba?

Halie üzenete: Szerintem olyan délután 1 felé, lusta vagyok hamarabb menni… :D

Kimi üzenete: Nem is értem, hogy miért….viszont én most lefekszem aludni, mert lassacskán nekem kelni kellene, mert ugye holnap interjú…kell ez nekem mint a hátamra egy púp…

Halie üzenete: Ne húzd a szád…a munkáddal jár…

Kimi üzenete: Na jól van Kislány, akkor várlak majd a reptéren…csók

Halie üznete: Alig várom…No comment… :D csók…és csak okosan holnap

Kimi üzenete: Megpróbálok minden tőlem telhetőt. Szeretlek, csók!

Halie üzenete: Őőőőő oké…szia

Miután lelépett csak egy szón járt az agyam „Szeretlek”. Ő mondta ki hamarabb…de miért?! Nem vagyunk olyan régen együtt, sőt még ha azt nézzük nem is ismerjük egymást és „Szeretlek”? Fenn akadtam ezen a dolgon, mert én nem tudom eldönteni, hogy szeretem e vagy sem. Vagyis szeretem, de nem tudom, hogy mennyire is szeretem igazából.

Ezen kérdések között hajtottam álomra a fejem.

*

Miután beszéltem Halievel, elterültem az ágyon és vártam, hogy elaludjak. A holnapi interjúhoz, nagyon nincs kedvem. Idegen embereket a lakásomba engedni, és minden féle hülye kérdésre válaszolni. Néha annyira nem szeretem a munkám…

Reggel korán keltem, hogy nagyjából kitakarítsam a lakást, és helyére tegyek mindent. A kupáimat is megtörölgettem, hogy a mai nap csillogjanak, ha már úgyis arról fognak kérdezni.

Reggel 8-kor már itt volt a svájci stáb, aki majd valószínűleg a magánéletembe próbál majd turkálni.

- Jó napot kívánok, a nevem Adam! – mondta egy fiatal srác az ajtómba állva, művigyorral az arcán és kezet nyújtott amire én nagyon nem mozdultam, csak beljebb tessékeltem.

Felállították a kamera állványokat, és az operatőrök előkészültek a dologra.

- Kezdhetünk fiúk? – kérdezte a srác nagyon izgatottan.

- Igen, Adam, kezdhetünk.

- Rendben.

- Figyelj, nyugodtan tegezz… - szóltam oda a srácnak

- Őőő rendben! Köszönöm! – csillant fel a szeme.

Jöttek a szokásos mikor és hol kezdtem a pályafutásom, és egyéb alap interjú dolgok. Míg csak nem eljutottunk a „Van e barátnőd” témára. Amiről nekem nagyon nem volt kedvem beszélni.

- Nem nincs barátnőm! – állítottam teljesen rideg arccal

- Háát, azt az információt kaptuk, egy meg nem nevezett forrástól, hogy együtt vagy a csapattársaddal, Halie Smith kisasszonnyal.

- Cáfolom a dolgot! Biztosan nem.

- Pedig láttak titeket együtt, a paddockban, ahogy együtt jöttetek ki a motorhome-ból kézen fogva.

Pörgettem az eseményeket a fejembe, hogy mikor feledkezhettünk meg a kamerákról, de nem jutott egy sem az eszembe.

- Hát akkor nagyon rosszul látott! Cseréljen optikát a kedves forrás! – itt már kezdtem ideges lenni…

- Jó jó rendben! Látom kezdesz ideges lenni!

- Miért te nem lennél fusztrált ha megkérdezném, hogy mikor dugtál utoljára egy egészségeset? – erre a gyerek elpirult és azonnal ott is hagyott

Miután elment az idegesítő kis sajtkukac, felhívtam Haliet.

- Szia Halie! – szóltam a telefonba amikor hallottam, hogy felvette

- Szija Kimster! Mizujs? Milyen volt az interjú?

- Mint maga a pokol. Valamit nagyon sejtenek, mert valaki kiszivárogtatta, hogy együtt vagyunk.

- Hmmm…biztos az minden lében kanál Jean…tudod az a francia csigazabáló…

- Nem tudom de ha megtudom el kapom és megölöm… - mondtam higgadt hangon ahogy csak tudtam…

- Nyugii szivem! Holnap akkor találkozunk a reptéren Barcelonában?

- Persze! Délután 1-et beszéltünk meg ugye? – kérdeztem kételkedve, mert nem írtam fel a határidő naplómba…

- Igen! Délután 1-et! – erősített meg Halie benne

- Oké, akkor délután 1-kor Barcelonában! Várni foglak! Hiányzol!

- Te is nekem!

A nap további része edzéssel telt a személyi edzőmmel, illetve pihenéssel. A lelket is kihajtotta belőlem ez a rabszolga hajcsár, így egy nagy forró fürdőt képzeltem magamnak, és egy kis pakolást, mivel még mindenem száradni volt kirakva a mosás után.

Másnap reggel korán keltem, hiszen én már nagyjából 10 órára Barcelonába voltam. Rövid nadrág és a póló városában. Olyan még nem volt, hogy itt essen az eső. Olyan ez mint Magyarország…mióta versenyzek (2001) egyszer sem volt olyan, hogy ott futamon essen az eső vagy valami is kecsegtessen rá. Már vártam, hogy újra autóba ülhessek, és kivezessem magamból a feszültséget.