11. Fejezet

Sziasztok!

Remélem ez a rész is tetszeni fog...bár elég nagy hezitálás volt, hogy hogyan is alakuljon Halie sorsa ebben a részben.

Ha lehet kapok sok sok kommentárt? :P

Jó olvasást!

Gicus

***

A másnap reggel együtt talált minket. Összebújva. Arra ébredtem, hogy Kimi kimászott az ágyból. Magára kapta a boxer alsóját, és elindult a fürdőbe. Utána osontam, és hátulról átkaroltam.

- Jó reggelt Kislány! Mit csinálsz? – kérdezte kérdően, ahogy a kezeim a hasára csúsztattam.

- Megölelem azt, akivel együtt töltöttem az éjszakát? – néztem a tükörből rá.

- Most akkor mi is van? Csak, hogy tisztázzuk. Azt hittem, hogy ez csak egy éjszaka volt…

- Hát, ahogy akarod. Nem erőltetek semmit… - és elengedtem a derekát, és elindultam kifelé a fürdőből.

- Gyere csak vissza! – mondta kajánul, és megfogta a csuklóm, majd közel húzott magához. – Nem mondtam, hogy ellene vagyok a dolognak… - majd megcsókolt.

Magához húzott, és csókolózni kezdtünk.

- Kimi…Lassan…Menni…Kell… - próbáltam mondani, miközben apróbb puszikat nyomott a számra, és feltett a pultra, amibe a mosdó volt beépítve. Mohón egymásnak estünk.

- Tényleg…Menni…Kellene… - próbáltam vissza fogni magam, hogy ne veszítsem el a fejem.

- Ne foglalkozz vele! Szokj hozzá, ha velem leszel. Sehova nem megyünk időbe…

Egyre jobban kezdtem elveszíteni a fejem, és most már nem is érdekelt, hogy menni kellene. Alányúlt a pólómnak, fél kézzel, közben csókolóztunk. A lábaim a dereka köré fontam, és egyre jobban kívántam őt. Éreztem, hogy ő is egyre jobban kíván engem. Majd alányúlt a fenekemnek, és bevitt az ágyra, és óvatosan felém hajolt.

- Megőrjítesz… - suttogta a fülembe – Nem bírom tovább… - tette hozzá lassan elcsukló hangon a vágytól, ekkora erős kezével megmarkolta a csípőm.

Leszedte rólam, a rövid nadrágom, és a pólóm is. Ő pedig levette a boxerját. Így csókolóztunk tovább. Fél keze a testemen barangolt. Hol itt, hol ott simogatott. Egyik pillanatban, még a belső combom simogatta, majd áttért a legérzékenyebb pontomra. Nem tettem semmit, annak érdekében, hogy megállítsam. Egyre jobban körkörös mozdulatokat produkáltam, amire Kimi semmit nem mondott, csak mind a ketten egyszerre mosolyogtunk bele a csókba. Ahogy eltávolodott tőlem, azonnal húztam vissza magam felé. Egy óvatlan pillanatban, megéreztem magamba. Egyszerre sóhajtottunk fel. Egy hirtelen mozdulattal, én kerültem felülre. Kínoztam egy picit, a Jégembert. Hol gyorsítottam, hol pedig lassítottam a tempón. Egyszer mikor rátekintettem láttam, hogy lassan beteljesedik a gyönyörünk. Már éreztem, hogy az én izomzatom is egyre jobban megfeszül, és egy mozdulatnál éreztem, hogy elönt a melegség. Izzadtan és pihegve zuhantam Kimi mellé az ágyba vissza.

- Mennünk…. – nem hagyta, hogy végig mondjam, mert az ujját a számra tette, és adott egy puszit.

Közelebb húzódtam hozzá, és oda bújtam. Szorosan ölelt magához. Ezt az idilli képet a telefoncsörgése szakította félbe.

- Igen, tessék, zavarsz, de megtalállak, ha nem fontos! – nyöszörgött bele Kimi a telefonba

- Rémlik egy „Csapat megbeszélés” nevezetű dolog. Tudod olyan nagy hepaj, amikor ott van élő, halott! – hallottam Christian hangját a telefonba.

- Őőőő, azt hiszem említetted nekem már párszor, hogy akkor nagyon rossz a buli. De ha gondolod tiszteletem teszem rajta.

- Hát azt külön megköszönném. Jaa és el ne felejtsd Haliet valahonnan előkaparni, mert nem veszi fel a telefonját! Jaa és HALADJATOK!!! – váltott át agresszívba a hangja

Miután összeszedelőzködtünk, elindultunk az eligazításra.

- Titokban tartjuk? – kérdeztem tőle tárgyilagosan

- Legjobb lenne ha igen…Majd ha nagyon muszáj közzé tesszük.

- Rendben. – közben kinyitottam az ajtót, ahol a csapat megbeszélés volt.

- Szép jó reggelt Kedveseim! – mosolygott Christian – Foglaljatok helyet a fenn maradó – rá nézett az órájára – fél órára.

Amikor beültünk a tárgyalóba, mind a ketten a asztal másik pontjára ültünk. Egymásra néztünk néha, és akkor viszont a reggel történései villantak fel előttem, és mosolyra húztam a szám.

- Halie! – fordult hozzám Christian – Előre láthatólag mikor ülhetsz autóba?

- Hát a következő futamon már tőlem is félhet mindenki, mert akkor már tutira versenyezhetek.

- Rendben. Akkor ezt fel is írom illetve azt is, hogy az elkövetkező futamok előtt szigorúbb orvosi felügyelet alatt leszel, mint a többiek. Tehát minden helyszínen kötelező megjelenni az orvosi központban.

- Oké. De azt szeretném kérdezni, hogy esetleg mehetnék e egy kört a pályán az autóval. Kezd hiányozni az adrenalin…ha érted mire gondolok.

- Ha az orvosok belemennek…akkor engedélyezek egy kört. De csak egyetlen egyett. Üres pályán!!

- Rendben. Akkor én most elmehetek Dokihoz?

- Ehh…rendben menj.

Majd felálltam az asztaltól, és Kimire kacsintottam. Elmentem a Medical Centerbe ahol Doki nagyban kávézott az ottani főorvossal.

- Na és akkor még te papolsz nekünk, hogy „Ne igyatok kávét mert…” …bort iszik, vizet prédikál…

- Na…szinte már hiányoltalak…Minek köszönhetem a megtisztelő látogatásod. – majd felállt, és nyomott két puszit az arcomra.

- Engedd meg, hogy pályára mehessek ma. Csak egy körre…Nem akarok elfelejteni vezetni…Léééégyszi.

- Ha minden rendben lesz veled, akkor megengedem…Úgyhogy kezdjünk is neki.

- Dokiiii…nem lehetne kihagyni ezt a tisztelet kört?

- Nem nem…Főleg mert rólad van szó.

¾ órát dekkoltam az orvosi centrumban, mire Doki azt mondta, hogy mehetek egy kört. De csak egyet. Rohantam a papírral Christianhoz, és a kezébe nyomtam és mint jó kislány néztem rá miközben olvasta a jelentést.

- Nyomás öltözni! – mondta megnyugvóan.

Erre én a nyakába ugrottam és már pattogtam is az öltözőmhöz a cuccaimért. Már felvettem a tűzálló ruhát az overál alá, és már félig az overál is rajtam volt, amikor nyílt az öltözőajtaja.

- Fene enné meg ezt a nyavajást – morogtam miközben próbáltam magamra erőszakolni a ruhát.

- Na, várj hadd segítsek. – szólalt meg a jól ismert hang a hátam mögött.

- Nem, köszi Eduardo, tőled nem kérek segítséget. Minimalizáljuk le a csevegésünket, annyira, ameddig együtt kell dolgoznunk.

- Az csak egy félre értés volt oda kint…

- Igen…végülis félre lehet érteni, hogy egy nő combját fogdosod – közben vadul próbáltam magamra húzni az overált. Kezdtem már feladni, amikor oda lépett hozzám és megigazította hátul az overált…és simán feladta a vállamra.

- Köszönöm! – szóltam oda neki, majd a kezembe vettem a bukóm és a kesztyűm és elindultam a kis autómhoz.

Beültem az autóba, bedugtam a fülest a fülembe, maszk, majd bukó.

- Rádiópróba…Hallotok? – kérdeztem a szokásos hangon

- Igen. Tisztán és érthetően. – válaszolt Eduardo

- Remek…. – jegyeztem meg magamnak már, hiszen ez annyira rá nem tartozott

- Navigálj, hogy visszaszokjunk. – szóltam Eduardonak aki teljes örömmel tett eleget a kérésemnek.

- Na akkor gurulj ki madárkám…

Ahogy ültem az autóban elkapott a régi érzés. Az adrenalin dübörgött az ereimben, éreztem, hogy egyre jobban csak a pályára összpontosítok, és arra, hogy számomra zöldre váltson a box utca lámpája.

- Az egyenesben tolhatod neki 300-al…majd válts vissza legalább 3-ig, és 150 környékével beveheted a kanyart az ívről. Vált, fék, gáz! Szép volt…

- Első kritikus pont kilőve – morogtam magamba hiszen fejben előttem volt a pályarajz.

A következő pár másodpercben Eduardo hagyta, hogy magam csináljam a dolgokat. A második kritikus pontig nem szólt hozzám.

- 185ről vissza 85-re. 2. fokozatban, és próbáld csúsztatni az autó hátulját…

Sikerült szép íven becsúsztatni az autót a kanyarba. Élveztem, hogy ismét vezethettem.

A délutáni versenyt már ismét Christian mellől néztem végig, ahol Kimi győzedelmeskedett. Ahogy kiszállt az autóból felém kacsintott sandán, hogy véletlen se szúrja ki senki a nagy tömegből. Ahogy ment mérlegelésre én is a lépcsőhöz osontam Newey-val egyetembe, ő ment Kimivel a dobogóra.

- Itt a sapid Bajnok! – nyomtam a fejébe az elsőnek járó baseball sapkát.

- Köszi Kiscsillag! – majd egy óvatlan pillanatba a felvezető lépcsősor alá húzott, és adott egy aprócska leheletnyi puszit az ajkamra és rám mosolygott.

Miután vége lett minden protokollos dolognak, - interjúk, riportok, fényképezés – együtt vettük az irányt a hotelba. Kimi hamar beborult az ágyba, hulla fáradt volt amit el tudok képzelni, hiszen én is átélem ezt minden verseny hétvége után. Amíg Kimi már aludt én meg Agnese a hotel halljában találkoztunk, és elmentünk vacsorázni.

- Na mizujs? Hallottam nagyon jól el voltál Jaimevel. Volt valami? – érdeklődtem mosolyogva, mert tudtam, hogy ha ő nem akkor senki nem próbálkozik be Jaimenél.

- Háááát…végülis…na jó igen volt egy s más…de nem publikus.

- Nana…tudnom kell róla. Én hoztalak ide!! – mosolyogtam magam el miközben ettem.

- Megcsókolt…De semmi több…Én úgyis megyek vissza Londoba. Ő meg őrültködik a pályán.

- Khm…Én is örültködöm a pályán…

- Jó…de ő más…na mindegy…

Mindent kibeszéltünk, amit csak ki lehetett egy étterembe. Jót nevettünk végre valahára együtt.

Este 7 környékén érkeztem vissza a hotelba, ahol Kimi még mindig aludt. Letusoltam, bekapcsoltam a gépem, és megnéztem az e-mailjeim. Nagyban böngésztem, mikor susorgást hallottam a hátam mögött.

- Jössz pihizni? – kérdezte Kimi miközben az arcát a vállamra tette, és fél kézzel kikapcsolta a gépem.

- Hát most már igen…ha már így elintézted a gépem…

Felkaptam magamra az alvós felsőm és bebújtam Kimi mellé az ágyba.