3. Fejezet

Alecet az időmérő ideje után nem is láttam. Már kezdett nagyon gyanúsnak tűnni így megkerestem Hornert, hát, ha tudja, hogy merre lehet. Hiszen nélküle nem igazán tudok semmit sem csinálni az autóval.
- Szia Christian! Nem tudod, merre van Alec?
- Kirugtam!
- Tessék? Hogy hogy? Miért?
- Mert adatokat adott át a Toro Rossónak! Nem tűröm meg a csapaton belül a spicliket. Egyelőre Guillaume-el fogsz dolgozni. De kerítünk neked egy mérnököt.
- Rendben! – vettem tudomásul szomorúan. Nem hittem volna el soha Alec-ről, hogy kémkedik.
Amint beszéltem Hornerrel, úgy gondoltam lefekszem pihenni, hisz holnap sokkal fárasztóbb napom lesz, mint ma volt. Első Forma 1-es futam. Kicsit hihetetlen még mindig, hogy itt vagyok és nem valahol a GP2-ben próbálgatom a szárnyaim. Este 6 környékén ébredtem fel, és egy üzenet várt a telefonomon.
„Szia! Amint elérhető vagy kérlek, hívj fel! Andy”
Amint felfogtam, hogy ki és mit szeretne, azonnal felhívtam.
- Szia Andy! Mond mi a probléma!
- Szia Halie! Lesz egy interjúd holnap futam után. Kimivel egyaránt. Az Auto Motor und Sporttól jön egy riporter hozzátok!
- Értem. Hány órától?
- Fél 6-tól. Kifogás nincs!
- Oké! Értem! Jössz kajálni?
- Persze. Akkor 5 perc múlva az étterem előtt.
- Rendben!
Ahogy letettem a telefont, felkaptam magamra egy rövidnadrágot és egy pólót, ami persze civil volt.
- Szia Kislány! – ölelt meg Andy már lent az étterem előtt.
- Szia Andy!
- Mi a helyzet? Hogy vagy? Szokod a helyzetet?
- Hát…nagyjából. Rá kellett, jönnöm, hogy kemény menet ez a Forma 1.
- És még milyen kemény lesz évközbe! – szólalt meg a hátam mögül Heikki. – Mentek vagy jöttök?
- Jövünk! – válaszoltam mosolygósan
- Akkor csatlakozhatok?
- Persze! – feleltem teljes nyugalommal
Vacsora közben sokat beszélgettünk, és már nem éreztem annyira magam egyedül. Beszélgettünk, nevetgéltünk és ez valamennyire oldotta a hangulatom.
- Este nincs kedved holnap filmezni? – kérdezte Heikki. – Úgyis csak kedden indulunk tovább. Na?
- Hát...tőlem! Ki jön még? – kérdeztem érdeklődően
- Jenson, Lewis, Sebi, Buemi, Kimi…meg még páran.
- Rendben! Vagyis…Ááááááhh fenébe…nekem meg Kiminek lesz egy sajtónk utána…fene enné meg…Aaaaandy – néztem boci szemekkel rá
- Nem…Halie…Nem…mentek megcsináljátok, aztán tőlem azt csinálsz, amit akarsz.
- Oké… - vettem duzzogósra a figurát.
- Sziasztok! – csüccsent le mellém Kimi és elvette az utolsó szelet pirítósom az asztalról.
- Embeeeer…te mit csinálsz? – kérdeztem lehűlve.
- Vacsorázom! Nem tetszik? Lehet rendelni másikat! Vigyázok az alakodra!
Érdekes szituáció volt. Ennyire velem Kimi nem volt még közvetlen. És még a vacsorám is megette. Mondhatom szép. Vacsi után ott hagytam Kimit és lefeküdtem. Holnap nehéz napom lesz.

*
Miután megvacsiztam, vagyis helyesebben mondva megettem Halie vacsoráját, felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Előtte persze még összetettem magamba a holnapi napot. Korán lefeküdtem. A csaj tuti, hogy nem fog aludni Attól jobban parásabb. Már az ágyban fetrengtem, mikor hallom, hogy rezeg…rezeg…és még mindig…SMS…Mázlista…nem ölöm meg…
„Futam után, lesz egy interjúd…Halie-vel...Fél 6-kor. Ne késs! Christi”
Ohh…ez az. Már megint a sajtó. Na nem baj. Túl leszek rajta. Épp, hogy visszafeküdtem, már megint csörögött.
Neeeeeeem, hiszem el!!! – motyogtam hangosan. Megint egy SMS. Sebitől.
„Holnap 6 óra. Össznépi! Ne késs!”
Most nem tudtam haragudni. Mindig szerettem az össznépi filmezést. Amikor mindenki félre teszi a pályát, a munkát és a szertelen gyerek énje kerekedik felül. Az utolsó ilyen dolog Brazíliában volt. Amire reggel keltünk, magunk se akartuk elhinni, ami fogadott minket magunk körül. Minden szanaszét volt. A tv-n már gondolom sokadjára ment végig a stáblista. Na igen. Ilyen az, amikor többiek nem bírják a piálást.
Egy aprócska mosoly húzódott a számra, miközben eszembe jutott az emlék, és az arcok másnap reggel. Miután már nem kuncogtam magamba, hogy milyen feje volt Sebinek, megfordultam az ágyon, félig kitakaróztam és úgy aludtam el.
Reggel korán keltem. 6-kor lementem futni egyet. A hotel előtt Sebastiennel találkoztam.
- Nem érzed magad kölyök szemtelennek? – kérdeztem tőle
- Nem apuci! Miért kellene annak éreznem magam? – szemtelenkedett velem.
- Este 9-kor SMS öregapádnak?! Öngyilkos merénylő…
- Na jól van Jégember. Én megyek tusolni. Viszlát, a visszapillantóba.
- Oohh…hogy felejtenéd el kikapcsolni a sebesség korlátozód! – kiabáltam visszafelé neki.
Benyomtam az Ipodomba a kedvenc számom, ami a 2007-es VB átadáson szólt miközben egy jégből faragott Ferrari mellől sétáltam lefelé. Starsplash - Cold As Ice
Miután lassan már délután volt, és vége felé haladt már a pihenésem ideje, összeszedtem a sisakom, az overálom és leindultam az autómhoz. Ilyenkor nagyon morcos tudok lenni. Már az autók a rajtrácson voltak. A rádiónkat már átnéztük, hogy működik e, a vezető szerelőm is már eltávolodott az autómtól, hiszen már nem sok volt hátra abból, hogy elinduljon az Auszrál Nagydíj. Már épp az autómba kászálódtam bele, hogy megnyerjem az évad első versenyét mikor egy fotós elég közel merészkedett.
- Menj már a fenébe!!! – kiáltottam fel és ellöktem magamtól és a géptől egyaránt.
Nagyon ideges lettem hirtelen. Elég nagy rajtunk a feszültség ilyenkor és sokszor nem is gondolkozunk, és úgy cselekszünk. Mint például most én.
- Na, ma ez már vezető hír lesz. – húzta a száját Guillaume a rádiómba,
- Nem érdekel igazából.
- 2 perc Kimi. Majd szólj.
- Rendben. Figyelj a csitrire. Nem akarom, hogy akármilyen balhét csináljon a hátam mögött.
A versenyt mind a ketten jól elkaptuk. Én végig elől voltam, míg Halie a harmadik helyig küzdötte magát fel. Nagy harcban állt körökön keresztül, Vettelel, de megnyerte a kerék kerék elleni csatát. Meg is lepődtem. Lehet, hogy mégse olyan béna, mint, amennyire leírtam?! Majd meglátjuk. Még azért szívtam egy kicsit, messze van még a fél év.
A verseny után megkerestem Haliet és rákészültünk élete első Forma 1-es riportjára.
- Akármit mondanak, nem húzod fel magad. Ki fognak kezdeni, mert nő vagy. Próbálj meg hideg lenni. – próbáltam tanítani a fortélyokra.
- Oké. Értem. Rendben.
- Semmit ne mondj a magánéletedről, szexuális szokásaidról! Mert utána azon fognak lovagolni.
- Na de Kimi. Ki kérdezne olyat?!
- Hidd el vannak olyan idióták akik megkérdezik.
Perceken belül a hotel egyik szobájába ahova vezettek minket a sajtósaink meg is jelent az újságíró.
- Üdvözöllek titeket! Az Auto Motor und Sport riportere vagyok.
- Szia! – köszöntünk egyszerre.
- Először is szeretnék gratulálni az első és a harmadik helyhez. Milyen érzitek az új autókat? Kimi?
- Hát szerintem ugyan olyan, mint eddig. 4 kerekük van és van hozzá egy kormány.
- Halie?
- Én szeretem ezt az autót. Könnyű vezetni, és jól lehet vele manőverezni.
- Értem. Milyen érzés nőként ilyen autókat vezetni?
- Milyen érzés meg venni életed első báli ruháját?! Na pont olyan!
- Sokak találgatják, azt, hogy van e közted és Kimi között valamilyen lágyabb viszony mert a pályán nagyon ellenséges veled. Van ennek alapja?
- Nincs. Miért lenne?!
- Nap világot látott pár kép amikor elég közel álltok egymáshoz. Biztosan nincs köztetek semmi komolyabb, mint sima versenyzői kapcsolat?
- Nincs. Azért mert valaki bele lát egy képbe valamit, az nem azt jelenti, hogy a valóságban is így van. – érezhetően kezdett ideges lenni.
- Még valami kérdés óhaj sóhaj? Nincs? Akkor lépés van. Halie, 6-kor tudod, hol.
- Igen! Ott leszek!
Ezzel a mozdulattal felálltunk és ott hagytuk az újságíró hölgyet ahol volt. Kit érdekel, hogy ő mit szeretne kihozni ebből a riportból. Ebből, most nem eszik. Így járt!
Percekkel később már a szobámba gyülekezett a nép. Jenson, Lewis, Sebastian, Eduardo, Andy, Guillaume, Nico, Heikki, Halie. Tehát kiegészülve a nagy csapat.
- Héééééééé! - kiáltott fel mindenki amikor Halie betette a lábát a szobába.
- Gyere itt egy sör, a többi meg majd nemsoká jön. – nyomta a kezébe a sörös üveget Heikki.
Pár perc múlva megszólalt a telefonom, így leléptem picit telefonálni, és ott hagytam a társaságot pillanatokra.
*
Ahogy betettem a lábam a szobába már érezhető volt, hogy nem voltak a fiúk szomjasak. Jó volt a hangulat, és minden más is. Leültem a sörömmel Heikki és Eduardo közé és nagyban kortyolgattam, mikor újból megjelent Kimi. Egy tálca feles igazi finn vodkával.
- Parancs?! – kérdezte már egy bizonyos alkoholos állapotban, majd mindenki egyszerre kiabált.
- Szusziraaaaa! Amennyi marad annyi harag!!!
Én nem tudtam még megszólalni sem. Meglepett, hogy a pályán kívül, mennyire együtt vannak még a pilóták is.
- Nem fogom tudni meginni! Úristen ez nagyon erős! – próbáltam kibújni az ivás alól.
- Nem nem Kislány! Beavatós buli…muszáj szuszira. De könnyítésként kapsz rostost! – és elém tett egy adag őszilevet.
- Huh. Oké. Menni fog. – és azonnal le is toltam a vodkát. Nagyon nehezen de lent maradt.
- Eeeeeeeeeez azzzzz! – ordibált mindenki. – Üdv a csapatban!
Miután már mindenki jól elvolt, és már alább hagyott a piálás is. Betettünk egy filmet, a DVD-be és elkezdtük nézni. Én már eléggé fáradt voltam, így egy idő után Heikki és Kimi között hátra hajtott fejjel aludtam.
Másnap reggel nem tudom, hogy mire keltem fel, de már csak arra emlékszem, hogy rohadtul forgott a gyomrom. Azt, hogy hogyan kerültem a saját szobámba nem emlékszem. Fáj a fejem, a gyomrom. Azt hiszem, visszaadom a tegnapi vacsim. Éppen, hogy kiértem a wc-ig, és megszabadultam attól, ami kikívánkozott.
Csináltam magamnak egy kávét és úgy gondoltam kidőlök még egy kicsit a kanapéra. Ekkor láttam, hogy Eduardo félmeztelenül fekszik a kanapémon. Nem tudtam, mit mondani. Nem is kellett végülis, mert pillanatokon belül felébredt.
- Jó reggelt Halie! – köszönt illedelmesen
- Jó reggelt Eudardo! – nyökögtem rekedten, és odaadtam egy másik csésze kávét.
- Köszönöm! – köszönte meg a kávét és oda telepedtem mellé, és hátra döntöttem a fejem.
- Fáj a fejem, a gyomrom, és szédülök és rosszul vagyok.
- Én is. – nyökögte Eduardo is.
Oldalra fordítottam a fejem és csak akkor vettem észre, hogy Eduardo nyaka ki van szívva.
- Na mi van?! Csengőn aludtál valaki ágyában?
- Ki? Én? Mikor elindultam ’bulizni’ nem volt kiszívva a nyakam.
És én ekkor fagytam le. Jézusom, mi történhetett köztünk. Elképedten néztünk egymásra.