10. Fejezet

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy csak most hozok folytatást, de sajna nagyon sok dolgom van így nem mindig tudok pontos lenni! Megkezdődött a vizsgaidőszakom is, és mellette a Hungaroring, ott is szinte minden hétvégén vannak rendezvények...Amint meg lesz a havi beosztásom, frissítem a várható frissítések időpontjait, csak egy kis türelmet kérek. Amikor van időm írok!! :)

Várom a kommentárokat!!! Ha én szakítok időt írni, ti is írjatok ám! :)

Jó olvasást!

Gicus (:

***

Addig ücsörögtünk a kanapén, míg csak nem mind a kettőnket elnyomott az álom. Arra ébredtem, hogy Halie szuszog egyenletesen a karjaimba. Keze a derekam köré fonódtak, és feje a mellkasomon pihent. Nem tudom, hogy történhetett. Hajnali 3-at mutatott az óra. Meg fogtam Haliet, felemeltem és az ágyába fektettem, majd betakargattam. Nem tudom, mi történhetett velem, de sokáig ültem az ágya mellett és simogattam az arcát miközben aludt. Majd, ahogy már én is éreztem, hogy egyre álmosabb vagyok, elindultam a saját szobámba. Ahogy elléptem, mocorgást hallottam. Épp megfordult az ágyon és csak ennyit értettem: „Kimi”…Nyomtam egy puszit a hajára, és végleg a saját szobám felé vettem az irányt.

Amint kiléptem Halie szobájából, az egyik szerelővel találkoztam össze a folyosón.

- Na mi van? Reggel húgom, este dugom? – kérdezte somolyogva.

- Közöd, mint eszed…semmi! – és egy laza mozdulattal behúztam magam mögött az ajtót.

Letusoltam, majd lefeküdtem aludni. Vagyis csak akartam volna aludni, mert valami miatt,

mindig Halie járt a fejemben. Feltettem a tipikus ’Mi lenne ha…’ kezdetű kérdéseket.

Muszáj voltam magamnak bevallani, hogy egyre jobban kezdek rá úgy nézni, mint nőre, és

nem, úgy, mint egy húgra. Ahogy ezen filózgattam az ágyamban, egyszer csak kopogásra lettem figyelmes. Feltápászkodtam, magamra kaptam egy pólót, és ajtót nyitottam.

- Szia! Mit keresel itt? – akadt meg a tekintetem Halien, aki teljesen álmosan botorkált be a szobámba és esett a nyakamba fáradtan.

- Nem tudok aludni! – nyökögte miközben a nyakamat szorongatta

- Na akkor gyere bújj, hozzám! De ilyen nincs több kisasszony! Mindenki a saját ágyába aludjon.

Mind a ketten befeküdtünk az ágyamba. Én hátat fordítottam neki, majd ő is.

- Jó éjt bátyus… - morogta szinte alig hallhatóan

- Jó éjt hugi… - nehezemre esett ezt ki mondani, pedig…

Egy kis idő telhetett el, amikor ismét felébredt.

- Kimi! – nyöszörögte a fülembe

- Mond…

- Oda bújhatok hozzád? – kicsit meglepett ez a kérése, de igent mondtam.

- Természetesen! Gyere ide! – megfordultam az ágyon, majd oda bújt hozzám aranyosan és gyengéden.

Így aludtunk el, az éjszaka vagyis inkább a hajnal közepén. Másnap reggel korán keltünk. Én már reggel 7-kor fent voltam. Csináltam Halienek reggelit, majd írtam neki egy cetlit: „Reggelinek hívják! Jó lenne, ha kajálnál, mielőtt kijössz…Egyél, és haladj ki a pályára! Ice”

Lent találkoztam Sebivel. Együtt mentünk futni. Eddig mindig dumáltunk miközben a pályán futottunk.

- Mi a bajod? – kérdezte hidegen Sebi – Nem szoktál ilyen lenni…ma még senkibe nem kötöttél bele.

- Halie… - válaszoltam halkan miközben megálltam a pálya szélén, és feldobtam magam a gumifal tetejére.

- Tessék? Mi a baj vele? – kérdezte, miközben ő is fel ült a gumifalra.

- Nem tudom igazság szerint…azt hittem, hogy jobb lesz, hogyha össze jön Eduardoval. De mikor oda jutottak, hogy tényleg…feltámadt bennem valami.

- Na neeee…Kimi ne hülyéskedj. Bele szerettél Haliebe? Most ez komoly?

- Nem szerettem bele te bolond….Csak nem tudom. Nem esik jól, hogy Eduardoval volt. Éjjel át jött hozzám, mert nem tudott aludni. Ott feküdt mellettem. Legszívesebben megcsókoltam volna. Oda bújt hozzám. – magyaráztam miközben erősen bámultam magam elé…

- Beszéltél róla vele? – kérdezte Sebi miközben a gondolatainkba merültünk a pálya szélén.

- Nem….és nem is akarok. Jobb lesz neki Eduardoval. – majd lepattantam és tovább folytattuk a futást. Miközben Sebi egy folytában arról magyarázott, hogy milyen jól néznék ki Halievel. Én hülye…miért pont Sebinek mondom el…

*

Reggel felébredtem, és már nem volt mellettem Kimi. De az asztalon egy adag reggeli mellett egy cetli állt.

„Reggelinek hívják! Jó lenne, ha kajálnál, mielőtt kijössz…Egyél, és haladj ki a pályára! Ice”

Meg reggeliztem, ittam egy kávét, és elindultam a szobámba átöltözni. Andy az ajtó előtt állt, és kiabált befelé a szobába.

- Halie! Akármi baj van mond el. Vagy nyisd ki, hogy tudjam, hogy jól vagy. – mosolyogva álltam a háta mögött.

- Kérésed számomra parancs! – majd kinyitottam az ajtót és előre engedtem.

Én nagyon jót röhögtem Andy arcán, ahogy láttam, hogy meglepődik.

- Merre voltál? – kérdezte miközben leült a kanapéra.

- Kiminél aludtam. Nem tudtam tegnap elaludni és át mentem hozzá.

- Rendben. Csak megijjedtem, hogy rosszul lettél. – leültem mellé – Valami nyomja a szíved?

- Áhhh, mindegy az. Megmaradok. Agneset láttad?

- Igen láttam. Mivel mindig járkálunk, meg riportok és egyebek Jaimevel tölti a napjait. De délután a Red Bull boxba lesz.

- Jéééézusom! Tényleg a szabadedzés!!

Gyorsan átöltöztem, és már mentünk is Andyvel a pályára. Útközben Agneset is összeszedtük, és így indultunk is azonnal.

- Sok sikert Ice! – álltam meg az öltöző ajtajában. Neki támaszkodtam az ajtónak.

- Köszi Kiscsillag! – majd beljebb invitált, hogy fel tudjon öltözni.

Leültem, és beszélgettünk kicsit, hogy én egy egy kanyart, hogy vennék be, és honnan.

- Na most már menjél mert elkésel. Én majd Christian mellől nézem az egészet!

- Rendben! – elindultam kifelé, de megfogta a csuklóm és visszafordultam.

Hirtelen meg is lepődtem megfordultam, majd a tarkómhoz nyúlt gyengéden, és megcsókolt. Nem szóltunk semmit. Ő kiment, én pedig még mindig próbáltam feldolgozni a velem történteket.

Kimentem végre az öltözőből, és oda mentem Christianhoz, aki épp Agneset kalauzolta a gépek között.

- Ez pedig kérlek, rögzíti az információkat, amit az autók küldenek a számítógépeknek amik kiszámítják a telemetriát… - tettem hozzá mosolygósan, zsebre dugott kézzel.

- Téged is lehet látni Halie? – kérdezte pimaszul Christian

- Sokak bánatára igen… - nyújtottam rá a nyelvem.

Végig ültem a plexi mögött a szabadedzést. Néha oda szólogattam Kiminek valami iszonyat vicceset, ő pedig nevetve csak egy egy szót reagált. Kimi a szabadedzésen fel jött a harmadik helyre. Nem arra mentünk, hogy itt elsők legyünk, inkább az időmérő volt fontosabb. Most még csak a beállítások hangolása ment. Agneset teljesen ledöbbentette, hogy mi mindent tudunk egy egy kanyarról miközben épp, hogy csak egy picit kormányoz a versenyző. Nekem is fura volt így látni, a dolgokat, monitoron. Nekem a lábamba van a pálya…nem pedig gépeken. Nem is lehet, így élvezni. Időmérőn a második helyet szerezte meg Kimi, a beugrósom viszont csak a 4. helyet tudta megkaparintani.

Mászkáltam időmérő után a Paddockba, és Eduardóra lettem figyelmes az egyik falnál…ez nem lett volna annyira megrázó élmény, ha a keze nem épp egy nőnek a combján pihent volna.

- A szemétláda…na majd most megkapja. – szidtam hirtelen Agnesenek

Oda sétáltam Eduardohoz, és szemtelenül az udvarlásába vágtam.

- Meddig jutott már el nálad? A ’Közel akartam hozzád kerülni’ szöveget ellőtte már?

- Halie, kérlek! – szólalt meg Eduardo

- Csak szólok, hogy jó az ágyba, és ahogy látom hazudni is nagyon tud. Sok sikert hozzá édesem. – és kacsintottam egyet a csajra.

Eltűntem ezen monológom után. Úgy éreztem, hogy ez nem volt fair velem szemben. Miután Agnese is csatlakozott hozzám, csak csattogtam az idegtől.

- Nem hiszem el, ekkora egy idióta is csak én lehetek. Mindig velem történik ilyen!! – puffogtam Agnesenek.

- Ne borulj ki Halie. Mindegyik egy rohadék.

- Te ezt nem értheted….Neked ott van Paul. Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy mindennel, annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást, sőt, már az ürességet sem érzed. Vannak azok a pillanatok, amikor már csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy mennyire pocsék is minden

- Tudom Szivem! – simogatta a hátam miközben a plexihez mentem a cuccomért.

Ott volt épp Kimi, aki a telemetriát nézegette.

- Kimi! – szóltam oda neki

- Igen? – fordult felém.

Oda mentem hozzá, szenvedélyesen toltam a plexi falhoz, és csak ennyit mondtam neki.

- 10 perc múlva a hotelban, nálam

- Rendben – suttogta vissza, hogy éreztem a leheletét a nyakamon.

Beültünk a kocsiba Agnesevel, most nem figyeltem a sebesség korlátozásra és 160-al mentem az egyenes szakaszokon. Agnese lefeküdt aludni a szobájába én pedig Kimit vártam a sajátomba. Töltöttem magamnak egy pohár wiskhyt, és vártam, hogy megérkezzen Kimi. Egyszer csak kopogásra lettem figyelmes.

- Igen, tessék szabad! – kiáltottam, bár tudtam, hogy Kimi az.

- Na miről akarsz beszélni? – kérdezte unottan.

- Nem mondtam egy szóval sem, hogy beszélni szeretnék. – tettem hozzá miközben már az ágyam felé toltam.

- Halie! Légy észnél kislány…Érzem, hogy ittál…Nem lenne szabad itt lennem – tette hozzá védekezően

- Én tökéletesen észnél vagyok…És nagyon is jó, hogy itt vagy.

Leültettem az ágyam szélére, és rá ültem a lábára. Puszilgatni kezdtem a nyakát, miközben a mellkasára tettem a kezem. A kidolgozott teste biztonságot adott számomra, és egyre jobban elszállt a fejem a wiskhytől.

- Ne csinálj hülyeséget. Egy bizonyos pont után tudod, hogy nem lesz vissza út. – próbált még mindig védekezni.

- Te mondtad, hogy ne érdekeljen a szerződés. Épp ezt teszem! Nem érdekel a szerződés.

Egyre jobban éreztem a szorítását a derekamon, és egyre jobban és többször tévedt el a keze a testemen. Éreztem, hogy egyre jobban felhúzom. Mikor megunta, hogy játszadozom vele, hátamra fordított az ágyon és most ő kezdte a játszadozást.

- Én szóltam. Most már innen nincs vissza út. – tette hozzá miközben egyre mohóbban csókolta a nyakam.

- Nem is mondtam, hogy meg akarnék futamodni. – reagáltam miközben fel emeltem az arcát és megcsókoltam.

Szenvedélyesen csókolóztunk és szabadítottuk meg egymást a ruháinktól .Mind a kettőnk, egyre jobban vágyott a másikra. Egész este együtt voltunk, és nem álltunk meg egynél. Nem tudom, hogy mi történt velem, de egyre jobban úgy tekintettem Kimire, mint egy pasira, nem pedig úgy mint egy csapattárs…