14. Fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új részt :) Remélem mindenkinek fog tetszeni és kapok legalább 6 kommentet mert akkor hozom az új részt :D Én is áttérek a Gooffy módszerre :) amint meg van a 6 kommentár...jön a következő rész :) Bár még meg kell írni...de vállalom :) Szóval húzzatok bele :)

Ezt a részt amúgy a Power Up egyik szakadó esős napján írtam. A benzingőz mi mindenre nem képes :D iszonyat :D

Jó olvasást!! :) Pusziii

Gicus :)

***

Én már kora reggel elindultam Spanyolországba, mivel valami iszonyat fontos megbeszélésre kellett ’rohannom’…és mit sem csodálkozva ezt is Christi intézte. Kezdem úgy érezni, nem szeret, sőt kimondottan utál. Vettem egy újságot a reptéren, becsekkoltam és már röpültem is a szép Spanyol honba. A repülőgép ablakából már megcsillanni látszott az első tavaszi napfény, ami vakítóan verődött vissza a svájci havas hegytetőkről. Nem is értem, hogy miért költöztem ide. Miután kigyönyörködtem magam a tájban, elővettem az általam vásárolt újságot. Persze értelemszerűen azt vettem meg aminek interjút adtam. Csodálkozva konstatáltam, hogy ismét kiforgatták a szavaim, és ez állt a címoldalon: „Räikönnen titkolja szerelmét!” El gondolkoztam egy pillanatra, hogy most egy bulvár újságnak vagy egy sportújságnak adtam e interjút. A repülési szabályzat megszegésével előkaptam a telefonom és már kerestem is Joseph Graham számát. Joseph az ügyvédem. Olyan ügyvéd, hogy bármit is kérek 24 órán belűl az asztalomon van, vagy el van intézve.

- Igen tessék Joseph Graham!

- Szervusz barátom, Kimi vagyok!

- Ohh, a Jégember megint bajban…miben segíthetek?

- Az egyik „kedves” firkász – mondtam gúnyosan – már megint az eszét játsza…

- Név, cím, székhely…2 nap múlva megfelel?

- Tökéletes lesz! Mennyibe fog ez nekem fájni?

- Majd megegyezünk rendben?

- Teljesen! Amúgy minden rendben? Feleség, gyerek?

- Az utolsó hívásod óta sem nősültem meg, és gyerekről sem tudok úgy igazán! De azért köszi!

- Öreg hiba is lenne tőled barátom! Nem is jó az. Egy papír meg egy életen át tartó szobafogság!

- Tudom, tudom. Halálos ítélet aláírás stb. Sokszor elmondtad már.

Miután beszéltünk még pár szót, kiderült, hogy ő is ki néz Spanyolba az F1-re mivel ki vesz egy kis szabit és elutazik. Úgyis oly rég láttam…Vele nagyon nem is szeretek végülis találkozni, mert akkor már nagy a baj. Ahogy letettem a telefont elértem a kívánt hatást a stweardes-eknél. Egy igazán csinos kis szőke botorkált oda hozzám s így szólt.

- Elnézést Uram, de legyen szíves kikapcsolni a telefonját!

- Elkésett! Következőleg jobban figyeljenek! – és rá kacsintottam. Láttam rajta, hogy ez nem épp jó időbe jött, de nem igazán zavart! Megfordult és elment mellőlem.

A további utat már zargatások nélkül töltöttem. Ipod elő, zene, alvás. Ilyen sorrendbe. Pár óra utazás után már Spanyolországban, pontosabban Barcelonába ébredtem. Leszálltam a repülőről és éreztem a nagy páratartalmat. 20 fok volt, de legalább 25-nek tűnt a pára miatt. Épp, hogy beértem a terminálba és Guillaumemal futottam össze.

- Rossz pénz nem vész el… - kezdte sóhajtozva

- Na igen. Sokak bánatára.

Ahogy íly szépen egymásra találtunk, megérkezett Sebastian is Virággal. Na mondom igazán frankó! Most már így 4-en mentünk a csapat által kijelölt hotelba. A Le Meridien hotlellal voltunk szerződésbe, így amelyik országban is mentünk és volt Le Meridien Hotel ott szálltunk meg.

Amint átvettem a kulcsokat, éreztem, hogy rezegni kezd a telefonom. Csak egy SMS aminek csak örülni tudtam.

„Szia! Most indultam Londonból! 13:00-ra Barcelonába vagyok! Csók, Halie”

Most már tényleg örültem is. Lassan 1 hete nem láttam. Ki pakoltam a bőröndjeim, és átöltöztem egy kicsit lengébb nadrágba és pólóba. Megsülök szinte így is.

12:15 volt amikor elindultam, a reptérre Haliért. Adtam a giccsre így egy Mercédessel mentem érte. Egyszer csak bevillant, hogy miről is felejtkeztem el. Christi telefonja szakította félbe az önfelismerést.

- Nagyon remélem tudod, hogy a fél fizetésed kártérítésre fogod fizetni!

- Azt hiszem akkor nem veszek új motort – mosolygtam miközben mondtam.

- És remélem azt is tudod, hogy Christian ki fog akadni emiatt és letépi a fejed!

- Majd hagyom neki és akkor hamarabb szabadulok.

- Oké és hello! – tette le sürgetően a telefont.

Ezért jövök neki egy csokor virággal…

12:55-re értem a reptérre feltettem a szemüvegem, és neki támaszkodtam egy oszlopnak a terminálban. Nem tudtam honnan, de kiszivároghatott, hogy Halie mikor érkezik, mert nagy tömeg várta…’Andy, Andy, Andy nem jól szervezel. Nem lesz ez így jó Halienek’ gondoltam magamban. Ahogy Halie beérkezett a terminálba azonnal rávetették magukat szerencsétlenre. Láttam, hogy keres így mikor felém fordult és rám nézett biccentettem felé, mire az arcán egy hatalmas mosoly jelent meg válaszul. 10-15 percig próbált átvergődni a tömegen mire sikerült neki. Együtt indultunk a kocsihoz.

- Na végre! – szólaltunk meg egyszerre mire mindketten elmosolyodtunk.

Útközben nem sokat beszéltünk. Csöndben egymás mellett ülve élveztük a Spanyoltáj nyújtotta élményt. Kezét a combomra tette és csak mosolygott.

- A hotel előtt már nem lesznek ennyien! – nyugtattam meg.

- Az nagyszerű mert hulla fáradt vagyok! – jegyezte meg elgyötörve

A hotelhez érve loptam egy csókot, kiszálltam és kivettem a csomagjait. Bejelentkezett majd felmentünk a szobájába.

- Jézusom, te mennyi cuccot hoztál! – mondtam miközben cipeltem a bőröndjét.

- Mondtam már, hogy tegezz – reagált egy aprócska mosollyal az arcán.

- Ha-ha-ha! Nem is vagy te annyira fáradt! – erre ő csak a nyelvét nyújtotta.

- Óvodás! – jegyeztem meg halkan

- Aki mondja Édesem, aki mondja!

Erre én már inkább nem is reagáltam, még a végén megsérteném, azt meg nem akarom. Egy jelentős ebéd elfogyasztása után visszamentünk a szobájába. Lefürdött és elfeküdtünk az ágyon.

- Hmmm – szippantottam az illatát mélyre – Új tusfürdő!?

- Igen! Jól érzed! Zöld kupakos, átlátszó Adidas!

- Igazán finom illata van!

TV nézés közben addig addig cirógattam még el nem aludt. Míg ő aludt addig én megszokottan a gépen a Spanyol pályát játszottam. Valahogy sosem feküdt ez a pályad, de nem foglalkoztam ezzel sosem. Mindenkinek vannak gyengéi. Nekem a Spanyol pálya. Másnak más. 2-3 órát játszhattam amikor Halie felébredt.

- Jó reggelt Csillagom! – és nyomtam egy puszit az arcára, ahogy felém hajolt.

- Neked is! Mi a mai program? – kérdezte érdeklődően

- Hmmm. Ha akarod elmehetünk kajálni valamerre.

- Rendben! Laza vagy elegáns?

- Pizza, laza! – mondtam egyszerűen

Erre már csak egy halovány mosoly volt a válasz. Turkált kicsit a bőröndjébe majd bevonult a fürdőbe. 10 perc sem kellett és vissza is jött. Farmer rövid nadrág, és egy trikószerű fekete topp…vagy minek nevezik a nők.

A hotel mellett volt egy Pizzázó, de az túl egyértelmű lett volna. Így kerestem egy másik helyet a belvárosba. Miután én is végeztem ezzel a művelet sorral, elindultunk úti célunk felé. Mivel nem volt hivatalos, hogy együtt vagyunk, így diszkréten néha egymásra tekintve beszélgetve mászkáltunk, míg oda nem értünk a célunkhoz. Pizza evés közben viszont nagy kérdésekre kérdezett rá.

- Hogy csinálod? – kérdezte két falat között.

- Mit is? – kérdeztem értetlenül

- Hogy ilyen higgadt vagy…és hideg.

- Ez egyszerű! Ki kell szűrni, hogy kiben lehet megbízni és hogyan. Ha kitárulkoznék azonnal fogást találnának rajtam. Meg vannak azok az emberek akikben megtudok bízni és tudom, hogy nem árulnak el. Jobb kiszámíthatatlannak lenni. Mindig vannak titkok.

- Tehát félsz…

- Nem nevezném félelemnek. Inkább óvatosságnak.

- Miért pont Én? – ez szép volt kislány megfogtál. – Félig a torkomon akadt a falat hirtelen

- Erre nem tudok értelmes választ adni. Megláttam benned valamit amit eddig még senkiben sem. – mondtam higgadtan – Talán az, hogy nem viselkedsz Miss Picsaként, a küzdeni akarásod. Amikor ott feküdtél a pályaszélén az ominózus baleset után, mintha én is félig ott feküdtem volna. Féltettelek – mondtam halkan hisz nem ilyennek ismert meg – Valamilyen szinten egy más ’Kimi Matias Räikönnen’ ébredt fel bennem akinek hiányoztál. Más ilyen eseménykor csak annyit mondtam ’Rendben. Sajnálom’ és hajtottam tovább. De Te…Te valahogy más voltál. Nem tudom, hogy mihez tudnám hasonlítani. Talán úgy mintha kinyitnál egy könyvet amit addig nem is akartál, és az első sor elolvasása után bizsergést éreznél, mintha elvarázsolt volna. Igen talán ez a megfelelő hasonlat! – csak csendben nézett és hallgatott. Láttam a szemében, hogy érti, hogy mire próbálok rávilágítani.

Miután megettük a Pizzát visszamentünk a hotelba. 10 környékén kopogtatásra lettünk figyelmesek.

- Igen tessék! – szólaltam meg miközben Halie kimászott az ölemből.

- Szia…sztok! – szólalt meg Christi – Ugye mondtam – jegyezte meg Andynek aki az ajtónak volt támaszkodva – Jössz 2 sörrel.

- Őőőő sziasztok! – köszöntem gyanakodva – Minek köszönhetjük a kései látogatást?

- Beszélnünk kell! – mondta Andy zsebre dugott kézzel

- Rendben, akkor én most megyek is. – mondta Halie

- Veled is …. – tette hozzá Christi, mire Halie lassan visszaült a fotelba majd rám nézett.

- Konkrét kérdés, és nem akarok terelést meg kitérő válaszokat – szögezte le Andy az elején

- Együtt vagytok? Mármint úgy, hogy együtt jártok? – tette fel a kérdést Christi. Megállt bennem az ütő egy pillanatra.

- Igen! – vágtam rá pár másodperc múlva miután Halie totálisan kétségbe esett szemeibe néztem.

- Te meg jössz 3-al – szólalt meg Andy faarccal.

- Ki tud róla? – ismét hideg kérdés hagyta el Christi száját, nem reagálva Andy kommentjére.

- Agnese, Gull és most már Ti – mondtuk felváltva

- Tudjátok, hogy ezt most már Christian is fogja tudni?

- Most már tuti… - mondtam Halie szemlesütve

- Holnap 10:00-kor Christiannál. Ezt meg kell beszélni. – mondta hidegen, majd köszöntek és elmentek.

Egy alapos fürdés után bebújtunk az ágyba és átkaroltam Haliet.

- Ne félj! Nem lesz gond! Christian meg fogja érteni.

- Nem félek – mondta miközben szorosabban bújt a mellkasomhoz

- Ne mond…látom a szemedben, hogy kétségbe vagy esve.

- Nehéz menet lesz – mondta álmoskás hangon

- Ne foglalkozz ezzel Inkább aludj – és nyomtam egy puszit a feje búbjára.