15. Fejezet

10 kommentár és jön az új! :) Szemét vagyok lehet utálni :D és még a rész elolvasás után is lehet utálni :D sorry...

***

Kora reggel keltünk, vagyis hát kinek mi a kora reggel. Nekem a reggel 8 óra még belefér a kora reggel kategóriába. Mind a kettőnk fel volt valamilyen szinten készülve a Christiannal történő beszélgetésünkre. Tudtuk, hogy ha nem áll meg egy pillanatra beszélni, akkor abból egy szép kis szerződésbontás lesz. Mind a ketten kikászálódtunk az ágyból, fürdés, öltözés, nagy levegő. Rá néztem Halie-re és láttam rajta, hogy iszonyat ideges.

- Kérsz? – nyújtottam felé egy doboz cigit. Tudom, hogy nem dohányzik, de láttam, hogy legszívesebben most rágyújtana

- Hmm…Igen. De hol szívjuk el, hogy senki ne vegye észre?

- Erkéééééély… - mondtam halkan de mégis meggyőzően.

Ahogy rágyújtottunk láttam az arcán, hogy mennyire kiélvezi az ízét. Amint végeztünk, mind a ketten csapatfelszerelésbe mentünk Christianhoz. Csatlakozott hozzánk Christian irodája előtt Christi és Andy. Bekopogtunk és már mentünk is a kivégzésünkre.

- Sziasztok! – mondta Christian a papírjaiból fel sem nézve – Foglaljatok helyet!

- Jó reggelt Christian! – köszönt mindenki.

- Van egy kis megbeszélni valónk ugyebár. – majd felnézett és azonnal ránk szegeződött a tekintete.

- Igen – mondtam hangosan – Gondolom, arról szeretnél beszélni, hogy Halie és Én együtt vagyunk. – mondtam magabiztosan hátha nem harap el annyira

- Pontosan Kimi, pontosan erről szeretnék beszélni. – fonta össze az ujjait a papírja előtt. – Tehát, a szerződésben az áll, hogy nem lehet viszonyotok, sem egymással sem pedig a csapatból akárki mással. De ezt, azt hiszem már az első találkozáskor elmondtam nektek.

Kínos csend övezte a helységet. Senki nem szólt semmit, hanem várta az ítéletet.

- DE mivel mind a kettőtök teljesítményére pozitív hatással van ez a kapcsolat, így nem tudok felhozni egy észérvet sem, hogy ellenezzem a kapcsolatotokat. Tehát….áldásom rátok.

Mindenki megkönnyebbült. Halie szorítása is enyhébbé vált ezen, szavakat követően. De én valahogy kezdtem érezni, hogy ez csak a kezdeti jó kívánság volt, és, hogy ezek után valami merőben más jön.

- Szeretném, hogy ebből az egészből negatív dolog ne származzon a pályán. Ahogy eddig is, csak is tiszta és fair versenyeket szeretnék látni. A sajtó dolgot meg majd elintézitek, ha esetleg kitudódna a dolog. Ennyit szerettem volna mondani.

- Köszönjük szépen! – mondta Halie megkönnyebbült arccal.

Kicsit meglepődtem, hogy nem evett meg ott ültő helyünkbe. Pedig arra készültem, hogy majd szerződésbontás, meg egyéb finomságok. Ehelyett, a mai nap a megértő Christian volt porondon. Ahogy vége lett a megbeszélésnek, elindultunk a pályára, mert lassan szabadedzés! Már szinte a hátsóm alatt éreztem a kocsit. Végre vezethetek.

A Spanyol pálya számomra egy mumus. Nincs olyan év, hogy ne csináljak valami balhét a pályán. Utolsó évemben például a falnak mentem…az előtt millió meg egyszer vágtam le a kanyarokat. Tehát ez az a pálya amire nem szeretek jönni, csak a táj miatt.

Az öltözőbe, mint mindig én és Halie voltam.

- Ide jössz egy puszira? – kérdeztem Haliet miközben épp az overálját igazgatta magán.

- Miért is ne…szerencse puszi, hogy én legyek az első – nyújotta a nyelvét

- Abba majd még én is bele szólok! – majd megfogtam a derekánál fogva és az asztalra tettem.

Az egy pusziból, már csók lett, a csókból meg már megint más. Vadul csókolóztunk miközben elkezdtem kikötni az overálját a derekán.

- Kimi…nem lehet…még…itt a szabadedzés.

- Nem érdekel. Kellesz…nem bírom tovább most már – nyögtem a fulébe miközben már a cipzárt is szétszedtem rajta.

Már egy szál bugyiban volt és a tűzálló felsőbe. Egyre vadabbul csókolóztunk, amikor elkezdtem simogatni azt az aprócska pontot amitől tudom, hogy totál bevadul, és akkor végre ismét az enyém lehet. Ő is elkezdte lehámozni rólam, a csapatcuccot. Egyre gyorsabban vette a levegőt a jótékony simogatás miatt.

- Ne húzd tovább az időt! Vágjunk bele… - nyögte a fülembe miközben én épp a melleivel voltam elfoglalva.

Gyönyörű testével feküdt az asztalon. Felé hajoltam, hogy megcsókoljam, közben már tapogatóztam, hogy minél hamarabb magában érezhessen. Ahogy csókolóztunk egy óvatlan pillanatban feljebb csúsztam, és éreztem, hogy Halie teste megremegett és egy halk sóhaj hagyta el a száját. Először csak óvatos tempót diktáltam, majd egyre keményebben és gyorsabban teljesítettem be mind kettőnk vágyát. Halie nem ellenkezett, sőt ahogy láttam rajta, totál tetszik neki a nem megszokott nyálas szex. Mind a kettőnk háta ívbe feszült, és kielégülten lihegtünk. Leültem az asztal szélére, és Halie az ölembe kuporodott. Arcát a vállamba fúrta, és a nyakamba csimpaszkodott.

- Utállak! – szólalt meg mosolyogva – Ilyenekre rávenni…öltözőbe…váááá

- Tudom…de ezért szeretsz! – mondtam miközben nyomtam a szájára egy puszit.

Felöltöztünk, most már tényleg véglegesen és elindultunk a pályára.

2 szabadedzést követően Halie volt az első, míg én csak a 10. helyen álltam. Ennyire rossz spanyol szabadedzésem még nem volt. Totál felmérgeltem magam mivel nem is egy gyors körömön tartottak fel, de a hülyéje nem néz a posztos bírókra, hogy leng a kék zászló, nem csak mint a töketlen húz előttem, és feltart. Totál kiborultam. Halie a szabadedzések után mosolyogva jött oda hozzám.

- Szia! – köszönt

- Hagyj békén! – morogtam neki, úgy hogy oda sem néztem rá.

- Most mi a baj? – fonta keresztbe a karját a melle előtt.

- Semmi közöd hozzá! – mondtam a leghidegebben – Szállj ki az életemből!!! – ordibáltam vele

- Ez kell? Hogy ki szálljak? Igazán?? – mondtam már ő is idegesen

- Igen! Menj el innen. Szállj ki az életemből, tehát szállj ki az F1-ből!

- Ez nem az életed!! Ez csak a megélhetésed!!! – mondta totál felhördülve

Kezdtem átértékelni az életem, és nem fért bele egy nő. Nem akartam megbántani, de nem. Hiba volt minden amit vele tettem. Hiba volt egyáltalán az is, hogy tettem vele valamit. Nem kellett volna belefogni ebbe az egészbe.

*

Kimivel való veszekedésem után nem volt kedvem senkihez, és semmihez. Bár még a múltkori futam után lógtam a srácoknak egy ingyen sörös, pizzás estével, de nem volt kedvem elmenni. Gull kopogtatott be a szobába ami kizökkentett a sírásból.

- Szija Nagylány! Jössz akkor inni? – kérdezte izgatottan

- Ne haragudj Gull, de nem akarok menni. Kicsit ki vagyok borulva…nem akarok ott lenni!

- Mi a baj? – ült le mellém

Elmeséltem neki mi volt. Nem mondott semmit, csak hallgatott, és adta a kezembe a zsepiket.

- Azért mert rossz napja volt nem rajtad kellene levezetni a feszültségét! – akadt ki most már Gull is.

- Én azt tudom, de akkor mond meg annak az ökörnek is! – borultam ki.

Gull nyakába csimpaszkodva sírtam ki magam. Nem akartam menni majd mégis rávett, hogy menjek el. Felöltöztem, és kedvetlenül mentem ki a pályára ahol a szerelők voltak.

- Sör, cigi, pizza! – mutattak végig az asztalon.

Rob jött oda hozzám, először. Azonnal észrevette, hogy valami baj van. Rob amúgy egy helyes srác volt. Nem volt több 25-nél és nagyon sok mindent tudott az autókról. Nem hiába az én csapatom vezetőszerelője.

- Mi a baj? – karolt át – Tudok segíteni?

- Rob…nem akarok senkit egyelőre.

- Nem is kikezdeni jöttem ide hozzád, hanem csak beszélgetni.

- Rendben… - majd elvonultunk a Paddockba és beszélgettünk.

Kiöntöttük egymásnak a lelkünket. Jól esett, mert Kimi szavai vágták a szívem, hisz nem tehetek róla, ha rossz napja van. Én se vezetem le rajta ha esetleg valami nem tetszik. Laza terpesz ülésben ültem a meleg betonon, lábam között a kezembe egy doboz sörrel. Háttal ültünk a többieknek. Valahogy mással nem volt kedvem beszélgetni. Bent már felgyulladtak a lámpák, és egyre nagyobb volt a hangulat. Kint volt Jenson, Gull, Heikki, Lewis, Jaime, Seb, Virággal. Meg az összes szerelő, de nem érdekelt az ottani társaság, inkább Robbal voltam. Olyan hajnali 1-ig beszélgettünk.

- Uhh, későre jár. Vissza kellene mennem a hotelba. – mondtam kótyagosan mert nem egy üveg sört ittunk meg.

- Segítek rendben? – szólalt meg majd segített felállnom a betonról.

- Köszi! – majd bele kapaszkodtam, mert kicsit tényleg sokat ittam.

Haza kísért de nem történt semmi más.

Másnap reggel időbe keltem, hiszen lassan harmadik szabadedzés és időmérő. Nem tudom, hogy mi lesz, nincs kedvem Kimivel összefutni. Már most gyűltek a könnyek a szemembe. A tegnapi napot nem tudom csak úgy elfelejteni. Egyik percben még „Jajj de szeretlek” másikban viszont már tünjek el az életéből! Utálom a pasikat.

Hamar átöltöztem, és pont akkor törtem ki az öltözőből amikor ő ment be...Nem engedtem be előre inkább a vállammal meglökve tessékeltem kintre mikor kijöttem. Azonnal beültem az autóba, majd Rob hajolt felém.

- Kicseréltünk reggel pár kábelt, mert múltkor panaszkodtál, hogy recseg a rádiód. Újra kábeleztük, szinte az egész kocsit, tehát most már nem adhatja fel a folyadékadagoló sem.

- Köszi! – majd kinyúltam az autóból, hogy megszorítsam a kezét.

Néhányszor mutatták a csapattársam az autójában de nem figyeltem oda. Láttam Kimi szemeit és fájdalommal és elkeseredetséggel volt tele. Láttam, hogy nem mindent mondott komolyan mint ami tegnap elhagyta a száját. De ő inkább büszke, minthogy beismerje, hogy tévedett. Inkább Eduardoval beszéltem rádión. Megbeszéltük, hogy mit, hogyan érzek az autóval kapcsolatban. Milyen keveréket használnék. Melyik kanyarba, hogy viselkedik az autó. Ritkán beszéltünk ilyen sokat. Kimért voltam mindenkivel és hideg. Nem érdekelt más véleménye, csak a sajátom. A harmadik szabadedzést követően a második helyre volt elég az időm, míg Kimi csak a 7. pozíciót szerezte meg.

Időmérőn semmi baj nem volt míg el nem értünk a Q3-ba. Kimivel kellett autóznom. Amint megláttam a hátsó szárnyát magam előtt azonnal könny gyűlt a szemembe, és meg akartam mutatni neki, hogy én vagyok az uralkodó most a spanyol pályán. Nem hagyta magát megelőzni olyan könnyen. Próbálta zárni az íveket de kitapasztaltam már, hogy hol fékezi el magát. Amint megláttam, hogy egy kicsit rosszul fékezett beszúrtam az autóm orrát és már ott sem voltam. Nem verseny volt, de nekem már meg volt a pole. Életem első pole-ja...úgyhogy Kimi nem piszkított a levesembe. Nem tudtam felhőtlenül örülni, de már több volt, mint a semmi.

Az időmérőt követően Robbal és Gullal mentem vissza a Hotelba a megérdemelt pihenőmre.