16. Fejezet

Meg volt a 10 kommentár, így hoztam az újat. A következő limit egy olyan 12 kommentár. Freya-t hozzá állását tudnám kiemelni. Nem azt kérem, hogy szét dícsérjétek a fejem, hogy "Vááá de jó..." hanem tényleg írjátok le a kritikát is. :) Nem fogok megsértődni. Elvégre azért találták ki a kommentár küldést :)

Jó olvasást :) Jaaaa és ne utáljatok :D köszi :D

Üdv.

Gicus

***

Már a pályán is éreztem, hogy el kezdett fájni a fejem. Nem értettem miért, hiszen akkora nagy klímaváltozás nem volt ugye, hogy besokalljon a szervezetem tőle. Bevettem egy gyógyszert és lefeküdtem pihenni. Este ismét kinézek majd a pályára Rob-hoz.

Talán egy órát aludhattam. Totál ki vagyok és voltam merülve. Majd kopogást hallottam az ajtómon.

- Igen! – tápászkodtam fel az ágyból.

- Szia! Sebi vagyok! – szólalt meg Seb félig nyitott ajtónál

- Gyere csak nyugodtan! – mondtam miközben magamra rántottam egy csapat pólót.

- Mi a helyzet Kislány? – érdeklődött tapintatosan.

- Attól függ mire gondolsz…bár szerintem ez egyértelmű, hogy a Kimis veszekedésemre gondolsz.

- Őőő igen. Arra. Minden rendben van veled? – kérdezte miközben leült mellém az ágyam szélére.

Gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék neki. Mert éreztem, hogy velem nem igazán van minden rendben. Sőt ha azt vesszük semmi nincs rendben. Teljesen felborult ezzel az életem, bár hiába látszott az, hogy minden oké, belül mart a fájdalom és a magány.

- Egyre többször jön elő a fejfájásom. És egyre erősebb… - vallottam be töredékesen Sebinek.

- Dokinál voltál már?

- Élnék akkor? – kérdeztem mosolyogva, míg a fejem a felhúzott térdemhez nyomtam.

- Nem hiszem… - láttam az arcán a kétségbe esést. – Elkísérjünk Virággal?

- Jó lenne. Másra már úgysem számíthatok! – nyögtem ki végülis, hogy mi a bajom.

- Dehogynem. Itt vagyunk neked. Mindenki veled van… - majd átkarolt, ahogy én karoltam a térdeim. – Mikor szeretnél menni? – kérdezte most komolyra véve a szót.

- Hát nem tudom. Dokival kellene beszélni először, aztán ő meg tudná mondani, hogy akkor kihez lenne érdemes menni.

Seb nem sokáig maradt ezután. Elment átöltözni, mert ment ki a pályára. Mire összekészült, addigra én is kész voltam. Le akartam menni a pályára Robhoz. Tudom, hogy még csak pár hónapja dolgozom ezzel, csapattal, de Robba mintha megtaláltam volna a bátyám. Megértett, és sokban megegyezett a véleményünk.

Ahogy kiértünk a boxunkhoz, Rob ott hagyta a többieket, és elindult felém. Ismét a paddockban ültünk ketten.

- Akarsz róla beszélni? – törte meg a csendet hangjával.

- Orvoshoz kell mennem. – mondtam egyhangúan, majd belekortyoltam a sörömbe

- Tud róla? – nézett rám, míg én csak egy pillantást vetettem rá, és visszanéztem az égre.

- Nem…és nem is akarom, hogy tudja. Jobb ez így. Seb és ti velem vagytok. Ennyi teljesen elég.

- Mi a baj forrása? – kérdezte elképedve, de még mindig az eget kémlelve.

- A fejem. Egyre sűrűbben jön rám fejfájás, és egyre erősebben. Úgyhogy úgy döntöttem elmegyek orvoshoz vele.

- Elkísérjelek? – kérdezte szomorúan

- Nem kell. Seb és Virág eljön velem. Meg neked úgyis itt kell lenned a csapatoddal. Megoldom hidd el.

- Rendben van. De akármi van szólj kérlek! – vont magához.

A fejem a vállára tettem és így kémleltük a sötétedő eget. Nem tudom, hogy hogyan aludhattam el, illetve, hogy mikor. De már a szobámba ébredtem. Ahogy felültem az ágyon azonnal éreztem, hogy megint elönti a fejemet a fájdalom. Most még inkább erősebb volt, mint eddig. Felöltöztem, és elmentem Dokihoz a pályakórházba.

- Doki! –kiabáltam bentre

- Igen! – jött ki nagy komótosan ahogy szokott

- Doki van egy kis gond…hetek óta fáj a fejem egyre jobban.

- Őőőő fájdalom csillapítóval próbálkoztál? – kérdezte mosolyogva.

- Igen. Már mindennel de nem múlik. – ekkor láttam a szemében a kétségbe esést

- Rendben. A mai futamot meg tudod csinálni?

- Remélem! – mondtam már szinte könnyes szemmel.

- Futam végén ahogy meg volt a díjátadó, lejössz ide és a mentővel a kórházba visznek. Ahogy leírtad a dolgokat, ez nem kispályás dolog lesz.

- Oké. Christiannak szólsz, vagy szóljak én?

- Majd én beszélek vele. Menj készülődni, de előtte vedd be ezt. Nagyjából helyre hoz a következő 2-3 órára. – majd a kezembe nyomott 1 nagy szem tablettát

Elindultam hát a boxok felé. Átöltöztem és mentem ki az autómhoz. Kerültem mindenkit, mert még nem kezdett el hatni a gyógyszer. Kitoltak a rajtrácsra. A tűző napon ez csak fokozódott. Leguggoltam az autóm mellé. A fejem a térdem közé tettem ahogy csak tudtam. Eduardo és Rob guggolt mellém.

- Minden rendben van Halie? – kérdezte Ed miközben a hátamra tette a kezét.

- Igen. Nagyjából meg vagyok. Nemsoká el fog múlni! – néztem fel egy pillanatra de akkor még inkább elkezdett hasogatni hátul

- Szóljak Christiannak? – törte meg a csendet Rob

- Szerintem nem kell. De azért tájékoztasd arról, hogy nincs jól! – mondta Ed Robnak

- Rendben. Mindjárt jövök! – és már rohant is.

Oly annyira fájt már a fejem, hogy hasítottak a fejembe a hangok ahogy elkezdett futni az aszfalton. Épp, hogy elért Christianhoz, amikor éreztem, hogy felfordul a gyomrom. Fel pattantam, és beszaladtam a nem messze lévő WC-be. Kijött belőlem az a kis tészta is amit futam előtt mindig eszek. Fogtam a hajam miközben a reggelim és az ebédem jött ki belőlem. Rob rontott rám.

- Nyugodj meg! – és elkezdte a hátam simogatni.

- Menj ki Rob. Nem szeretném, hogy így láss.

- Nem nem. Azért vagyok, hogy segítsek neked. Hozok vizes zsebkendőt. Ne menj sehova.

15 percet álltam a mosdóba mikor véglegesen ki kellett mennem a rácsra mert már a helyemen kellett lennem.

- Rádió próba! – hallottam meg Christian hangját a rádiómba

- Hallak! Minden rendben van! – mondtam, de tudta, hogy semmi nincs rendben. Messze nincs semmi rendben.

- Ha valami van. Azonnal gyere be a boxba. Ne kockáztasd az életed.

- A pole-ban vagyok. Nem fogok kiállni. Ez az én napom lesz, még akkor is ha belehalok.

- De nem az életed árán! – morogta a rádióba Christian

Kimi attól függetlenül, hogy elég rossz időt futott, második lett, így konkrétan mellettem állt. Egy pillanatra összenéztünk. Láttam a jéghideg szemeit, ahogy erősen végig néz rajtam. Én viszont elkaptam a fejem, és próbáltam semlegesen venni a csapattársam méregetését.

Majd elkezdődött a felvezető kör. 1 kör, és rajt. Próbáltam minél jobban csak a lámpára koncentrálni.

Ahogy kialudtak a piros fények azonnal a gázra léptem. Egyre jobban nyomtam. Nem akartam elveszíteni az első helyet. A fejembe lévő nyomás is egyre jobban kezdett múlni. Most 2 órán keresztül csak a pálya van, és az első pozícióm. Nem tehetem meg, hogy másra gondoljak.

- Szép rajt volt. Most már nyugodj meg. Le tudtál szakadni a többiektől. – mondta a fülembe Ed

Nem szóltam vissza csak visszacsipogtam, hogy vettem. De hiába volt az agyamba, hogy vissza kell vennem, annál jobban nyomtam a gázt.

- Halie! Lassíts! Nyugi! Mögötted 17 másodpercre van Kimi és Kubica. Kinyírod a motort!

- Bocsi.

- Tekerd vissza a teljesítményt egy fokozattal.

- Szemcsésedik a gumi. Pedig még csak épp, hogy 4 kör ment le.

- Hali már fél távnál járunk. Gyere be boxba a következő körben.

Végig vezettem, a versenyt. Már a kezemben éreztem a trófeát, és a pezsgő ízét. Amikor bekövetkezett amit soha nem akartam. Főleg nem most.

- Lassulok! Mondjatok valamit! Nem érzek semmi rendelleneset. Telemetriát!

- Valószínű a motor haldoklik. Érzel hullámokat, hogy hol erősebb hol gyengébb.

- Igen. Valahol érzem, hogy felhördülne…de aztán visszaesik.

- Utolsó kör Halie! Robék szerint végig fogja bírni.

- Ámen.

Már csak 1 kanyar. Van akkora előnyöm, hogy ha lassulok is senki nem tudja behozni a lemaradását. És egyszer csak megláttam a kockáz zászlót. Kirobbanó öröm töltött el. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, hiszen életem első Forma 1-es győzelme. Mindenki sikított a rádióba. Én csak a bukó alatt sikítottam és sírtam. Én lettem az első, Kubica a második, míg Massa lett a harmadik. Kimi csak az ötödik lett. Most nem bántam.

Ahogy vége volt a díjátadónak, már mentem is az Ambulanciára, hisz mentem Dokival a kórházba. Seb és Virág jöttek utánunk autóval.

Bementünk a vizsgálóba. Mivel Doki már felvázolta, hogy mi a helyzet, elhozta a balesetem utáni zárójelentéseket, és egyéb leleteket. Azonnal CT-re küldtek, amiből sok mindent megtudtak mondani. A fejfájásom legfőbb okát is.