Este 10 környékén érhettünk Agnesevel Londonba, a London City repülőtérre. Ő egyenesen haza, Redhillbe ment, míg én fogtam egy taxit és az Old Ford utcai lakásom vettem célba. Amint kiléptünk a terminálból, megcsapta az arcom a hűs és friss londoni levegő. Éreztem, hogy haza érkeztem. Felnéztem az égre és láttam, hogy elég sötét fellegek gyülekeznek a fejem felett. Érezni lehetett a páratartalomból is, hogy ma este óriási viharban lesz részünk. Fogtam egy taxit, és haza vitettem magam. Ahogy elindultunk a reptérről, szinte azonnal elkezdett esni az eső. A taxi ablakon néztem a mellettem elsüvítő fények nyomát, miközben gyengén csöpörgött az eső, és folyt végig az ablakon.
- Meg érkeztünk! – szólalt meg a taxi sofőr. Szinte csak akkor eszméltem fel, hogy mennyire elgondolkoztam.
- Köszönöm szépen! – majd kifizettem a taxit, adtam egy kis borra valót, és már a cuccaimmal együtt álltam a lakásom előtt.
Jó érzés fogott el miközben az ajtóm előtt álltam. Végre itthon! A téli tesztek óta nem voltam itthon. Beléptem a lakásba, és hirtelen úgy éreztem rosszul vagyok. Megszédültem, és muszáj voltam megkapaszkodni valamiben. Oda mentem a nappaliban lévő kis asztalhoz, majd lekértem az üzenet rögzítőmre érkezett üzeneteket.
„Önnek 12 üzenete van.” Szólalt meg a jól ismert gépi hang. „Szia Kicsim! Amint haza értél kérlek hívj fel, hogy rendben vagy! Puszilunk Apával!” édesanyám aggódó hangja csengett a lakásban, miközben én a hűtőt tanulmányoztam, hogy mi ehetővel töltötte meg anyukám. Már vettem ki a már kiszemelt lassagnét a hűtőből, csöngettek. „Fél 11 van…ki jó fene lehet ilyenkor?!” futott végig a fejemen a kérdés.
- Jó estét kívánok! – szólalt meg az ajtóban egy virágkihordó srác – Halie Smith Kisasszony?
- Igen! Miben segíthetek? – kérdeztem kézségesen
- A Flowers virágküldő szolgálat munkatársa vagyok, és küldtek Önnek egy csokor virágot! – majd elő vette a kezében lévő hatalmas rózsa csokrot. – Itt legyen szíves aláírni! – majd egy cetlit tett az orrom alá.
- Köszönöm szépen! – mondtam miközben aláírtam és átvettem a virágot.
- Az üzenő lapocskán csak ennyi állt: „Virágot egy Angyalnak”. Szinte tudtam, hogy Kimi keze van a dologban.
Elrendezgettem a virágokat egy vázába, majd folytattam a lassagne melegítését. Megmelegítettem, és letettem magam a nappaliban lévő nagyobb kanapéra. Megettem a vacsorám, és elmentem fürdeni. Másnapra azt terveztem, hogy elmegyek anyukámékhoz, családi ebédre, ha már itthon vagyok. Lefeküdtem aludni, és jó érzéssel nyomott el az álom, a saját ágyamba.
Másnap reggel már 10-kor fent kukorékoltam. Felkeltem, kimásztam az ágyamból, és azonnal be is nyomtam a rádiót, miközben reggelit csináltam magamnak. Hála édesanyámnak volt itthon ami egy egészséges reggelihez kell. Délbe összeszedelőzködtem, és előszedtem a Mondeo kulcsait, és elmentem anyukámékhoz. Egész nap ott voltam, amikor megcsörrent a telefonom.
- Igen tessék? – vettem fel mert egy rejtett szám keresett.
- Szia Halie! – szólalt meg Kimi hangja a telefon végén. – Mi a helyzet?
- Semmi extra. Anyuéknál vagyok épp. Feléd mi a helyzet?
- Áááhh…Christi kicsit keresztbehúzta a „Gyere kicsit Svájcba hozzám” sztorit…valami idióta riportot kell adnom… - mondta unott hanggal.
- Hmmm…pedig már kezdtem azon filózni, hogy mégis kimegyek hozzád Svájcba…
- Remélem nem haragszol – kérdezte megbánó hangon.
- Nem dehogyis…akkor majd Spanyolországban találkozunk! Rendben? – kérdeztem a legmegnyugtatóbb hangomon.
- Tökéletes lesz Halie…Akkor csütörtökön találkozunk! Legyél jó! Csókollak!
- Te is légy jó! Csók!
Anyukámékkal késő estig beszélgettünk a nappaliban. Majd haza indultam. Lesz még egy napom itthon, és csütörtökön indulok is Spanyolországba. Beültem a Mondeoba és már mentem is hazafelé. Jó volt London utcáin mászkálni. Ahogy haza értem betettem a hűtőbe az anyumtól kapott elemózsiát, és már mentem is fürdeni, és TV-zni. Felléptem MSN-re hátha fent van Kimi, és tudunk beszélni pár szót.
Kimi üzenete: Szia Drága! Hogy hogy fel néztél?
Halie üzenete: Szia! Gondoltam fellépek, hátha itt vagy! J
Kimi üzenete: Hát jól gondoltad! :P
Halie üzenete: Na igen, gondolatolvasó vagyok. Képzeld, az egyik unszimpi szerelő lesz a jobb első kerekemnél hétvégén….Nagyon jó. Nem tudom, miért ő…mikor tudják, hogy nem vagyunk jóba.
Kimi üzenete: Tudod…ez nem kívánság műsor…
Halie üzenete: Na igen, de ne Christian döntse már el, hogy mikor békülök ki vele…na mindegy…nem is mérgelem magam rajta, mert csak elcseszek valamit.
Kimi üzenete: Nem is éri meg…igazad van. Mikor érkezel Spanyolba?
Halie üzenete: Szerintem olyan délután 1 felé, lusta vagyok hamarabb menni… :D
Kimi üzenete: Nem is értem, hogy miért….viszont én most lefekszem aludni, mert lassacskán nekem kelni kellene, mert ugye holnap interjú…kell ez nekem mint a hátamra egy púp…
Halie üzenete: Ne húzd a szád…a munkáddal jár…
Kimi üzenete: Na jól van Kislány, akkor várlak majd a reptéren…csók
Halie üznete: Alig várom…No comment… :D csók…és csak okosan holnap
Kimi üzenete: Megpróbálok minden tőlem telhetőt. Szeretlek, csók!
Halie üzenete: Őőőőő oké…szia
Miután lelépett csak egy szón járt az agyam „Szeretlek”. Ő mondta ki hamarabb…de miért?! Nem vagyunk olyan régen együtt, sőt még ha azt nézzük nem is ismerjük egymást és „Szeretlek”? Fenn akadtam ezen a dolgon, mert én nem tudom eldönteni, hogy szeretem e vagy sem. Vagyis szeretem, de nem tudom, hogy mennyire is szeretem igazából.
Ezen kérdések között hajtottam álomra a fejem.
*
Miután beszéltem Halievel, elterültem az ágyon és vártam, hogy elaludjak. A holnapi interjúhoz, nagyon nincs kedvem. Idegen embereket a lakásomba engedni, és minden féle hülye kérdésre válaszolni. Néha annyira nem szeretem a munkám…
Reggel korán keltem, hogy nagyjából kitakarítsam a lakást, és helyére tegyek mindent. A kupáimat is megtörölgettem, hogy a mai nap csillogjanak, ha már úgyis arról fognak kérdezni.
Reggel 8-kor már itt volt a svájci stáb, aki majd valószínűleg a magánéletembe próbál majd turkálni.
- Jó napot kívánok, a nevem Adam! – mondta egy fiatal srác az ajtómba állva, művigyorral az arcán és kezet nyújtott amire én nagyon nem mozdultam, csak beljebb tessékeltem.
Felállították a kamera állványokat, és az operatőrök előkészültek a dologra.
- Kezdhetünk fiúk? – kérdezte a srác nagyon izgatottan.
- Igen, Adam, kezdhetünk.
- Rendben.
- Figyelj, nyugodtan tegezz… - szóltam oda a srácnak
- Őőő rendben! Köszönöm! – csillant fel a szeme.
Jöttek a szokásos mikor és hol kezdtem a pályafutásom, és egyéb alap interjú dolgok. Míg csak nem eljutottunk a „Van e barátnőd” témára. Amiről nekem nagyon nem volt kedvem beszélni.
- Nem nincs barátnőm! – állítottam teljesen rideg arccal
- Háát, azt az információt kaptuk, egy meg nem nevezett forrástól, hogy együtt vagy a csapattársaddal, Halie Smith kisasszonnyal.
- Cáfolom a dolgot! Biztosan nem.
- Pedig láttak titeket együtt, a paddockban, ahogy együtt jöttetek ki a motorhome-ból kézen fogva.
Pörgettem az eseményeket a fejembe, hogy mikor feledkezhettünk meg a kamerákról, de nem jutott egy sem az eszembe.
- Hát akkor nagyon rosszul látott! Cseréljen optikát a kedves forrás! – itt már kezdtem ideges lenni…
- Jó jó rendben! Látom kezdesz ideges lenni!
- Miért te nem lennél fusztrált ha megkérdezném, hogy mikor dugtál utoljára egy egészségeset? – erre a gyerek elpirult és azonnal ott is hagyott
Miután elment az idegesítő kis sajtkukac, felhívtam Haliet.
- Szia Halie! – szóltam a telefonba amikor hallottam, hogy felvette
- Szija Kimster! Mizujs? Milyen volt az interjú?
- Mint maga a pokol. Valamit nagyon sejtenek, mert valaki kiszivárogtatta, hogy együtt vagyunk.
- Hmmm…biztos az minden lében kanál Jean…tudod az a francia csigazabáló…
- Nem tudom de ha megtudom el kapom és megölöm… - mondtam higgadt hangon ahogy csak tudtam…
- Nyugii szivem! Holnap akkor találkozunk a reptéren Barcelonában?
- Persze! Délután 1-et beszéltünk meg ugye? – kérdeztem kételkedve, mert nem írtam fel a határidő naplómba…
- Igen! Délután 1-et! – erősített meg Halie benne
- Oké, akkor délután 1-kor Barcelonában! Várni foglak! Hiányzol!
- Te is nekem!
A nap további része edzéssel telt a személyi edzőmmel, illetve pihenéssel. A lelket is kihajtotta belőlem ez a rabszolga hajcsár, így egy nagy forró fürdőt képzeltem magamnak, és egy kis pakolást, mivel még mindenem száradni volt kirakva a mosás után.
Másnap reggel korán keltem, hiszen én már nagyjából 10 órára Barcelonába voltam. Rövid nadrág és a póló városában. Olyan még nem volt, hogy itt essen az eső. Olyan ez mint Magyarország…mióta versenyzek (2001) egyszer sem volt olyan, hogy ott futamon essen az eső vagy valami is kecsegtessen rá. Már vártam, hogy újra autóba ülhessek, és kivezessem magamból a feszültséget.
nagyon jók a történeteid. Igazán tetszenek :] Gratulálok, írj még sok ilyen jót.
VálaszTörlés