7. Fejezet

1 hét telt el a balesetemet követően. Már összecsomagoltam a cuccaim, és vártam, hogy a két szeleburdi srác értem jöjjön a csapatorvossal egyetemben. Megkaptam az utasításokat, hogy mit szabad és mit nem. Sajna a következő futamon még nem vehetek részt. Féltik az életem, bár én már készen állok rá, hogy újra autóba ülhessek. De nem szabadott, és most kivételesen hallgattam az orvosra. Távol tartom magam az autómtól.

9 órára érkeztek meg értem. Kimi, Sebastian, és a csapatorvos, Dr. Klaus Draeger.

Kiadták a papírjaim, a zárójelentésem és gyógyultnak nyilvánítottak. Felkaptam magamra a csapat emblémás sötétkék pólóm, illetve egy farmert. Bár elég meleg volt, elég lett volna egy rövidnadrág is.

- Indulhatunk Halie? – kérdezett Kimi

- Persze! Mehetünk! – vágtam rá mosolyogva. Már több mint 1 hete nem láttam napfényt csak az ablakomból, így jól fog esni, egy kis természet.

- Sok újságíró van lent és rajongó – tette hozzá Sebi

- Ki vagyok pihenve! Most bármit elviselek! – majd belekaroltam a karjukba.

- Add ide a táskád Halie! Viszem én! – ajánlkozott fel Kimi.

- Csak jót tesz nekem ez a lelkiismeret-furdalás felőled… - tettem hozzá mosolyogva és adtam egy cuppanós puszit az arcára.

- Ne szokj hozzá hugi! – pattintott le Kimi azonnal.

Kiértünk a kórház elé. Ott várt Christian, Guillaume és Eduardo is, és persze a sajtó! De most mindenkinek tudtam örülni. Azonnal Eduardoékhoz mentem oda és megöleltem őket.

- Jó titeket újra látni! – tettem hozzá miközben majdnem kiszorítottam belőlük a szuszt.

- Mi is örülünk neked Kislány!

- Adj egy gyors interjút és lépjünk hugica! – szólt rám Kimi

- Miss Smith! Hogy érzi magát? Rajthoz áll a következő versenyen?

- Először is szeretném megragadni az alkalmat és köszönetet mondani a rajongóimnak. Sok levelet kaptam, és biztatást. A kérdésükre válaszolva, jól érzem, magam bár még orvosi felügyelet alá vagyok ítélve. Ezt a csapatorvosunk Dr. Klaus Draeger fogja ellátni. A következő versenyt sajnálatos módon még nem teljesíthetem. Köszönöm mindenkinek, hogy itt volt! – és elléptem a helyszínről.

Egy nagyobb autóval mentünk vissza a hotelba. Ahol a hátsó bejáraton mentünk be, mivel elég nagy volt a tömeg az első bejáratnál. Bementünk, épp Sebivel és Kimivel nevetgéltünk, mikor előre fordultam, és minden pilóta társam ott állt egy szál virággal a kezében. Nem tudtam megszólalni, könnyek szöktek a szemembe és hagytam, hogy a felszínre törjenek. Oda mentem a srácokhoz, akik körbe álltak és megöleltek egyszerre. Majd megkaptam a virágokat. Egy egész ölnyi rózsám volt a végére.

- Szeretlek titeket srácok!

- Mi is szeretünk Halie! – és nyomtak egy egy puszit az arcomra.

- Aranyosak vagytok… - de csak ennyit tudtam hajtogatni, illetve sírtam is kicsit.

- Mikor látunk megint Kislány? – kérdezte Heikki

- Hát a következő futamon még ne félj, hogy lekörözlek! – kacsintottam oda neki

- Bár tőled jobban elviselem, ha lekörözöl. Nézhetem a formás kis hátsódat előttem! – kezdett poénkodni.

- Majd megmondom Neweynak, hogy tetszik a segge…az autó segge…- vágtam vissza neki majd elindultam a rózsáimmal, és Kimivel, mivel Sebi még lent maradt dumálni a többiekkel.

A szobaajtóban, letette Kimi a cuccom és nézett rám.

- Eddig tartott a fuvar? – néztem rá kérdően és mosolyogva

- Miért? A hátamra van írva, hogy futárszolgálat?! – röhögött a képembe

- Őőőő nem is tudom. Izé…fáj a karom!! – tettem az ártatlant…

- Na jó, csak, hogy lásd, hogy kivel állsz szembe.

- Ohhh köszönöm futár fiú! – kacsintottam rá

- Na jó, de a futár fiú általában lefekteti a címzetett…. – nézett rám huncut mosollyal

Közelebb lépett. Már éreztem a lehelettét az ajkaimon épp, hogy nem ért össze az ajkunk, amikor elkezdett forogni velem a világ. Mintha kihúzták volna a talajt a lábam alól. Esélyem sem, volt elesni, mert Kimi megtartott, miközben összecsuklottam. Leültetett az ágy szélére és hozott egy pohár vizet.

- Ide figyelj! Ne csinálj nekem ilyeneket. Hívom is Dokit.

- Ne hívd, kérlek! – fogtam meg a karját miközben elindult kifelé - Biztosan nem ettem eleget. Ne szólj neki, mert utána még ágyhoz is köt az az elvetemült!

- Még egy ilyen és beköplek! Értetted Kislány?

- Értettem Főnök Úr!

- Na ezt már szeretem. És most szépen lefekszel pihenni. Itt a laptop, MSN, Skype amíg meg nem unod. De azért játszd végig a szimulátoron a Kínai Nagydíjat. Bár az én rekordom úgysem döntöd meg…tehát... – mondta büszkén.

Miután átvettem a pizsamám, befeküdtem az ágyba és ölembe kaptam a Laptopom. Felléptem MSN-re és fent volt a legjobb barátnőm Agnese.

- Szia Csajszi! Hogy vagy? – írt rám azonnal

- Szia Agnese! Köszi jól. Azt hiszem megmaradok! Mi a helyzet otthon?

- Semmi. Szokásos. Eső, hideg…jah és persze tőled hangosak a tévék, újságok.

- Én még nem olvastam egyet sem. Ma viszont megijedtem. Ki engedtek a kórházból, de kicsit rosszul lettem. Kimi majdnem orvosért rohant. Amilyen szadista ez a doki még ágyhoz is kötözne.

- De ezzel ne játssz hallod! Ne, hogy nekem valami nagyobb bajod legyen!!

- Nem lesz nyugi! Viszont kérdésem van hozzád. Nincs kedved eljönni Kínába? Kínai Nagydíj Red Bull Racing boxból. Sok helyes pasi, benzingőz, Forma 1….Naaaa? – írtam neki sok sok szmájlival.

- Na ne hülyíts! A fejedre estél?

- Naaa gyere már. Mi holnap indulunk Kínába. Péntekre oda érsz?

- Oda hát! Ne hülyéskedj. De hát addig jegyet kell foglalni, meg minden…

- Ne törődj azzal. A reptéren lesz a jegyed!

- Okés! Imáááádlak!

- Én is téged! Na de most lepihenek. Még a végén lebukok.

- Rendben! Javulgass!

- Köszi! Szia!

Miután elköszöntem Agnesetől, bekapcsoltam a tévét, de semmi érthető nem ment benne. Majd kopogtak az ajtón. Doki volt az.

- Szia Doki! – köszöntem rá, leplezve, hogy nem rég lettem rosszul

- Szia Halie! Minden rendben van veled?

- Persze Doki! Úgy nézek ki mint aki beteg? – tártam szét a karjaim…

- Ááááh, dehogy! Rosszabbul! – vágta rá nevetve!

- Na jóóó, ne kötekedj! Inkább lefekszem pihenni!

- Rendben. Amúgy, ha oda értünk Kínába egy orvosi csapat majd megvizsgál, hogy minden biztosan rendben van e!

- Okés! Nincs mitől félnem! Tökéletesen vagyok!

- Úgy legyen! Na hagylak aludni!

- Köszönöm!

Majd ki ment a szobámból. Már azt hittem, hogy Kimi köpött be, ami elég csúnya húzás lett volna. Majd írtam neki egy sms-t: „Köszi, hogy nem köptél be Dokinál!” . Majd nemsoká jött is a válasz: „Van mit!” Letettem a telefont magam mellé, majd elaludtam, semmi perc alatt. Jól esett végre rohangáló nővérek nélkül aludni.

Délután 2 lehetett, amikor felkeltem. Arra ébredtem, hogy melegem van. Besütött a nap az ablakon, és pont az ágyra. Jó is volt, hogy felkeltem. A maradék cuccom, ami még a szekrényekbe volt, összepakoltam, felvettem egy térdnadrágot, és egy Red Bullos toppot, illetve egy kék sportcipőt. A cuccomért Andy jött fel. Mindenki figyelt rám, hogy ne, hogy véletlen valami bajom essen.

- Na gyere Kislány! Induljunk, mert itt fognak minket hagyni. – kapta fel a sport táskám a vállára.

- Oké! – bólintottam és már indultunk is le az aulába.

Lent volt már a csapat nagy része. Épp, hogy kiléptem a liftből, megláttam Robot, a szerelők főnökét, és persze a többieket is. Mindenki elkezdett tapsolni, amikor meglátott.

- Hjajj Fiúk! Még nem is volt alkalmam megköszönni, a táblát! Nagyon aranyosak voltatok! Köszönöm nektek! Szeretek veletek dolgozni! – adtam magam át az érzésnek és sírva borultam a szerelőim nyakába.

- Mi is szeretünk veled dolgozni Halie! – ölelgettek meg rendesen

- Kimi merre van? – néztem kérdően Andyre.

- Mindjárt jönnek Christivel.

- Oké, akkor várjuk meg őket rendben?

- Persze! – nyugtázott Andy.

Nem sok idő telt el, míg vártuk Kimit és Christit. Közben beszélgettem a fiúkkal, hogy hétvégén a beugrós sofőrrel - aki egy Red Bull támogatott GP2-es sráclesz – rendesen bánjanak, mert az én kocsim lesz alatta…Nem szeretném, ha valami baja lenne a kis drága autómnak.

Elindultunk ki, a hotelből, persze tele volt a hotel előtti rész rajongókkal. Ki léptem az ajtón, és elkezdtek sikítani. Ezt a részét, annyira nem szeretettem, de jól esett, hogy páran szurkolnak nekem. Elkezdtem integetni nekik, és beszálltam az autóba.

- Kiéhezett pi…. – kezdte el Kimi, de a szavába vágtam

- Most miért mondod ezt? Tudtommal te is ki vagy éhezve… - és kinyújtottam rá a nyelvem.

- Ebbe ne menjünk bele, mert megtudod tutira! – kezdett el kötekedni.

- Nem akarom tudni maradjunk annyiban! – húzódtam egyre jobban Andy irányába.

- Biztos nem? – és elkezdett csiklandozni.

A reptérig ez addig fajult, hogy már egymás haját borzoltuk. Rég nem szórakoztam ennyire jól. Andy csak nézett ránk, ahogy röhögve, és kócosan léptünk ki a kocsiból.

- Gyerekek…. – fogta a fejét közben – Ajánlom Kisasszony, hogy ez ne csapjon át valami másba, nincs kedvem kimosni téged a mocskos kis sztorikból.

- Majd hozzá szoksz Andy drágám – szólalt meg Christi a másik oldalról.

- Attól félek én is! – reagált rá Andy.

Ahogy felszálltunk a gépre, befoglaltam a mindig szokásos ablak melletti helyem, és zenét kezdtem hallgatni, de elnyomott az álom. Amikor felébredtem már Kimi ölébe volt a fejem. Kimi keze az oldalamon volt, és ő hátra döntött fejjel aludt. Majd még jobban befészkeltem magam a finn ölelésébe, és tovább aludtam. Nagyjából 3 órát aludhattam, és megérkeztünk Kínába. Nem is értem miért nem haza mentem, úgysem állok rajthoz. Na nem baj. Eggyel több alkalom arra, hogy minél jobban beláthassak a hátsó munkába.

***

Halie barátnője, Agnese (ejtsd: Ányéze)