8. Fejezet

Már leszálláshoz készültünk amikor Kimi felébresztett.

- Jó reggelt Hugi! Kelj fel, lassan leszállunk.

- Mmmmm – nyökögtem neki, nem volt kedvem felébredni.

- Na, ne legyél lusta! Te aludhatsz még eleget!

- Oké oké, fent vagyok már. – forgolódtam az ölében.

Miután leszálltunk megkaptuk a csomagjaink és már mentünk is a szállodába. Kint a reptéren már vártak ránk sokan, de pillanatok alatt eltűntünk, ma valahogy nem volt kedvem senkihez. Ahogy mentünk a szállodába a csapat szállító busszal éreztem, hogy ismét nem vagyok jól. Folyt rólam a víz pedig nem volt igazán meleg a buszba. Kimi ott ült mellettem és látta, hogy baj van.

- Dokiiii – kiabálta

- Jövök! Tarts ki Halie!

Pár perc után már jobban éreztem magam. Megállt a világ, és már annyira nem folyt a víz sem rólam.

- Rendben. Akkor most elsődlegesen át ülsz a kocsimba és megyünk a kórházba! – adta ki az utasítást Doki.

- De nem akarok menni! Minden okés velem! Semmi bajom!

- Nem vitázol Kisasszony! Megyünk és kész! – tette hozzá szigorú tekintettel.

- Áruló – tátogtam visszanézve Kimire

Beértünk a kórházba és persze 10 orvos mászott rám élből, hogy mi bajom lehet. Semmi újat nem tudtak mondani. Csak annyit, hogy biztosan még a balesetből visszamaradt sérülés lehet. Na hát ezzel sem megyek messzire.

- Na megnyugodtál Doki, hogy semmi bajom?! – kérdeztem mosolygósan miközben kisétáltunk a kórházból.

- Nem…nem tetszik, hogy rosszul lettél – és mi lenne, ha még a többiről is tudna.

- Rendben értettem. Nyugiba maradok. – tettem hozzá szájhúzva…

Ahogy beértem a szállodába, már vártak lent a többiek. Sebi, Kimi, Eduardo, Chris és még pár szerelőm.

- Megnyugodhattok, semmi bajom nincs! – mondtam fintorogva miközben elmentem mellettük.

- Nem igazán így történt a vizsgálat, de semmi biztosat nem tudtak mondani az orvosok – magyarázta Doki a többieknek a dolgot.

- Halie! – kiabált utánam Sebi – Este megyünk, egy kicsit bulizni. Van kedved jönni?

- Persze! – fordultam vissza és ugrottam a nyakába Sebinek, majd ahogy ott csimpaszkodtam egy fényképezőgép vakura lettünk figyelmesek és mind ketten a fény irányába néztünk.

- Na, én ezt most megütöm – vontam ki a karjaim Sebi nyakából, és elindultam a fotós irányába.

- Ne csinálj…. – erre már ott is voltam és épp egy mocsok nagyot csaptam volna az öklömmel a fotós bal szeme alá amikor Kimi megfogta a kezem – semmit! – fejezte be Sebi mondatát.

- Most ezt megúsztad…de ne lássalak meg még egyszer a környékemen! – fújtattam a fotós arcába.

Kimi elrángatott a sráctól, de láttam rajta is, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy arcon csapja a gyereket ’véletlenül’.

- Na, akkor este 8-kor itt találkozó. Halie tegyél ki magadért! – kacsintott rám, Sebi.

- Mindent megteszek szívem, hogy megfeleljek nektek! – tettem hozzá neki kacsintva, amin már Eduardonak is nevetnie kellett.

Felmentem a szobámba, majd felhívtam Eduardot.

- Szia Ed! – köszöntem aranyosan

- Szia Halie! Mond miben segíthetek!

- Ma jön a barátnőm Londonból. Tudnánk intézni neki, egy belépőt a boxba? Illetve kimegyünk érte a reptérre?

- Persze! Semmi akadálya! – mondta, ezt teljesen feldobódva, mintha világ életében arra várt volna, hogy elhívjam magammal valahova.

- Rendben! Akkor délután 4-kor találkozzunk a Hallban, és indulhatunk is.

- Okés! Akkor, 4-kor!

Délelőttöm még a pakolgatással ment el, meg persze azzal, hogy mit vegyek fel a bulira. Nagyon nem tudtam dönteni így megmaradtam annál a verziónál, hogy megvárom Agneset, és majd csak vele együtt döntök a dologról. Már fél 4 volt amikor az órámra pillantottam. Elmentem lezuhanyozni, felvettem egy fehér pólót, amire bal oldalt a Red Bull logó volt hímezve illetve egy farmert és egy topánkát. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, bepakoltam a jogsim, a személyim és a tárcám a táskámba és elindultam le a hallba. Már lent volt Eduardo mire én is leértem.

- Szia! – és nyomtam két puszit az arcára.

- Szia Halie!

- Mehetünk? Minden meg van? – kérdeztem tőle

- Persze minden. Jogsi, személyi, tárca, szobakulcs.

- Minek neked jogsi? – kérdezte mosolyogva – Úgyis én vezetek.

- Majd az vezet, aki hamarabb ér ahhoz a Mercihez ott a járdánál! – tette hozzá és elkezdtünk sprintelni. Hát persze, hogy én nyertem!

Beszálltunk az autóba, megkaptam a kulcsokat, és elindultunk a reptérre. Az egész utat végig beszélgettük.

- És neked amúgy, hogy hogy nincs barátnőd? – kérdeztem miközben az utat figyeltem és épp sávot váltottam.

- Hát, tetszik valaki, csak valószínű ő nem igazán vesz észre engem. Bár az is igaz, hogy elég sok dolgom van, most, hogy a versenymérnököd lettem. – ejtett el egy nagyon halvány mosolyt és nézett rám szépen.

- Pedig, ahogy így megismertelek, meg amúgy sem nézel, ki rosszul…sőőt – majd rá kacsintottam miközben adtam egy kis hangot a rádióra - ragadhatnak rád a lányok.

- Hát igen…de engem annyira nem érdekelnek. És neked hogy hogy nincs barátod?

- Hát nem is tudom. Mindegyik érdekből lenne velem, azt meg én nagyon nem szeretném. Ne a bankszámlám miatt szeressen, hanem magamért. – tettem hozzá miközben megálltam a reptérnél.

Mielőtt kiszálltunk volna, feltettem a napszemüvegem, nem akartam nagy feltűnést kelteni. Kiszálltunk, lezártam a kocsit és elindultunk az érkező terminálhoz. Nagyon jól időzítettünk, mert épp akkor érkezett meg a londoni gép. Agnese volt szinte az utolsó, aki leszállt a gépről. Ahogy meglátott, azonnal hozzám rohant és a nyakamba ugrott.

- Szija Csajszi! – köszönt egyből

- Szia Agnese! Engedd meg, hogy bemutassam a versenymérnököm és egyben az egyik legjobb barátom Eduardot!

- Szia! Agnese Kinsey vagyok. – és a kezét nyújtotta Eduardonak.

- Tisztelem Agnese, Eduardo Barichello vagyok, Halie versenymérnöke. – majd átölelte a derekam.

- Na ha ezen is túl vagyunk indulhatunk is vissza! – szakítottam félbe az ismerkedést.

Visszamentünk az autóhoz, és elindultunk a szálloda felé. Az autóba kicsit hangosan David Guetta – Memories száma ment. Élvezet volt vezetni, miközben ez szólt, illetve amikor a mutató 110-et mutatott. A nap gyengéden simogatta az arcom. Ezt a telefonom rezgése szakította félbe. SMS…Kimitől.

„Este össznépi. 8, Hall. Ne késs” ekkor Eduardo telefonja is megcsörrent. Szintúgy ez az üzenet jelent meg neki is. Gondolom, akik nem tudtak az esti összezörrenésről azoknak lett értesítés küldve. Ránéztem Eduardora és csak ennyit mondtam neki:

- Nem iszok…

- Nem fogsz inni persze, eleget. – tette hozzá huncut mosollyal.

Én csak röhögtem rajta, és ingattam a fejem. Mikor váltott a rádió lejebb vettem a hangján.

- Milyen utad volt Agnese? – kérdeztem míg a kezeim a kormányon a 5-7-es kényelmes pozíciót vette fel.

- Nagyon jó! Kipihentem magam. Bár fura, hogy kb, ekkor indultam el otthonról. – és szélesen vigyorgott a hátsó ülésen.

- Este megyünk bulizni. Elfelejtettem mondani. – tettem hozzá miközben a tükörbe vigyorogtam.

- Komolyan? Hova megyünk? Csajos buli4ever in Kína! – sikított fel…

- Nem nem…nem csajos buli, hanem F1-es buli lesz. Kimi, Jaime, Eduardo, Sebi, Andy, Button, Hamilton, Heikki és pár Ferraris, Red Bullos szerelő.

- Ez most komoly?? – kérdezte elképedt arccal

- Igen! Elég jók szoktak lenni. Ed, van már valami kitűzött cél, vagy csak kocsmázás lesz?

- Kimi emlegetett valamit, de nem akarom tudni…tudod, hogy milyen – tette fel a kezét ártatlanul.

- Igen tudom… - röhögtem már ezen én is.

Miután megérkeztünk a hotelba, elváltak útjaink Eduardoval. Elfoglalta a szobáját Agnese, és elkezdtünk készülődni az esti bulira.

- Halie! Észre vetted már, hogy Eduardonak bejössz? – kérdezte miközben én a zuhany alatt álltam.

- Te rémeket látsz…Nem jövök be neki! – kezdtem tiltakozni.

- Nem figyelted a kezét, hogy hezitált, hogy amikor te a sebváltón tartottad a kezed megakarta, fogni?

- Nem ezzel foglalkoztam sorry, hanem a vezetésre. Kicsit nehéz volt visszafogni magam. Nem vagyok hozzá szokva a 110-es tempóhoz. – vigyorodtam el a zuhany alatt.

Nagyjából 2 óra volt mire szépen összekészülődtünk. Smink, haj kész volt…csak a ruhával voltak gondok. Nem tudtunk dönteni. Én egy V nyakú erősen dekoltált felsőt vettem fel és egy rövid farmernadrágot, Agnese egy féloldalas pólót és egy rövid farmernadrágot.

A fiúkkal lent találkoztunk pontban 8 órakor. Leértünk a lifttel, bemutattam Agneset a többieknek és indultunk is bulizni az egyik helyi klubba.